Legalább száz embert mészároltak le egy dogon faluban Mopti régióban, Mali középső részén, az elkövetők feltehetően fulanik voltak. A támadók nem kíméltek senkit, asszonyokat, öregeket és gyerekeket is meggyilkoltak, a holttesteket pedig elégették. Mivel a fulanik főként az iszlám követői, a dogonok pedig főként saját hitvilágukat követik, vallási okokat is lehet a háttérben sejteni. Emellett Maliban a politikai helyzet is rendkívül feszült az Iszlám Állam helyi aktivitása, valamint a francia hadsereg jelenléte miatt. Mali ugyanakkor kulcsszereplő a migrációs válságban, a Guineai-öböl partján fekvő országokból sokan Malin keresztül vándorolnak észak felé, hogy eljussanak Líbiába, ahonnan megkísérlik az átkelést a Földközi-tengeren.
A valóság azonban sokkal bonyolultabb annál, mint a térképen látszik. Mali határait szinte lehetetlen ellenőrizni a szükséges infrastruktúra hiánya és a térségbeli szegénység miatt. A dogonok mezőgazdaságból élő, félmilliós lélekszámú nép, amely folyamatos küzdelmet folytat a nomád pásztorkodással foglalkozó fulanikkal.
Ez utóbbiak számszerűleg a világ legnagyobb pásztornépe, a Száhel-övezetben nagyjából negyvenmillióan élnek, ám életmódjuk miatt nehéz meghatározni, pontosan melyik országban. A pásztorok ugyanis nyájaikat követik a száraz szavannán, ezért óhatatlanul is beleütköznek a letelepedett parasztokba, így a dogonokba is. A legelőkért és itatókért vívott harc pedig rendkívül véres. Márciusban egy fulanik lakta faluban történt mészárlás, akkor 130-an haltak meg, az elkövetők feltehetőleg dogonok voltak, ám erre bizonyítékot csak a fulanik adtak, a dogonok tagadják a mészárlást.
A térségben az ENSZ és Franciaország közösen igyekszik fenntartani a rendet, ám tevékenységük nem segített a stabilitás elérésében, sőt a helyi lakosság egyáltalán nem támogatja jelenlétüket. Párizs célja az Atlanti-óceántól Líbiáig terjedő hatalmas területen megakadályozni a terrorhálózatok meggyökerezését. A hálózatok viszont helyi törzsi közösségek körében terjednek, így a sokszor nagyon kemény francia fellépés azt eredményezi, hogy a helyi lakosság a visszatérő megszállót látja a katonaságban. A francia hadseregnek ráadásul szabad átjárása van a határokon, éppen úgy, ahogy a fulani pásztorok vándorolnak.
