Mindenki azt hall ebből ki, amit akar, azonban – néhány memóriazavarban szenvedő betegen kívül – mindenki emlékszik még a 2015-ös eseményekre, amikor százezres hódító had vonult keresztül nem csak Magyarországon, hanem a Délvidéken is. Ha a kerítés „csak” azt eredményezte, hogy a Magyarkanizsán, Horgoson, Palicson, Szabadkán, Zomborban... és még több tucatnyi kisebb, határ közeli településen élők, köztük a délvidéki magyarok zöme, nyugodtan hajthatja éjszaka álomra fejét, hogy terményeiket nem pusztítja el a mobilelefonnal vezérelt, katonaérett bevándorló tömeg, hogy leányok és asszonyok szabadon közlekedhetnek az utcán, hogy a gyermekek nyugodtan járhatnak iskolába, játszhatnak a játszótereken..., ha csak ennyit jelentene Magyarországnak és a Délvidéknek a kerítés, Gyurcsánynak és nejének már akkor is illenék megcsókolni az azt felhúzó és őrző rendőrök, katonák és civil munkások lába nyomát, meghajolni a magyar kormány előtt, hogy ezt biztosította nekünk és nekik.