A Strasbourg belvárosában elterülő karácsonyi vásárt évente mintegy kétmillió turista keresi fel az adventi időszakban, nem csoda tehát, hogy az elzászi megyeszékhely lakói rendkívül büszkék a La capitale de Noël, azaz A karácsony fővárosa cím birtoklására. A helyiek számára azonban nem csupán a színes girlandba és égősorokba csomagolt, fagerendákkal szegélyezett házak meghitt hangulatáról vagy a finom forralt borról szól a december: a város ugyanis elsősorban kulcsfontosságú bevételforrást lát a karácsonyi vásárban. Az általános sokkon túl tehát jelentős gazdasági aggodalmakat is hagyott maga után a tavalyi terrortámadás, amelyben öt ember vesztette életét, míg tízen megsebesültek. Emlékezetes, az akkor 29 éves Chérif Chekatt Allah akbar! kiáltással nyitott tüzet a járókelőkre, a hatóságoknak pedig csak napokkal később sikerült kézre keríteni a radikális iszlamista csoportokkal hosszú ideje szoros kapcsolatot ápoló elkövetőt. A helyzet komolyságát jelzi, hogy a vásár idei megnyitóján Christophe Castaner francia belügyminiszter személyesen kereste fel az alig 300 ezer lakosú várost, hogy megnyugtassa a helyieket: a kormánynak nincs a birtokában olyan információ, amely egy esetleges terrorcselekmény előkészületeire utalna. Azt is tudatta, hogy a tavalyi létszámot jelentősen megnövelve mintegy 500 rendőr ügyel idén a vásár biztonságára, és noha a tárcavezető éberségre intett, a turistáknak azt üzente: nyugodtan látogassanak a városba és élvezzék az ünnepet.
– Itt a legtöbb családnak az egész éves jövedelmét meghatározza az adventi időszak, azt tehát nem tehetjük meg, hogy beletemetkezünk a félelembe és hagyjuk, hogy rabul ejtsenek minket a tavalyi események. Egyébként is, a strasbourgi karácsonyi vásár több mint 450 éve tradíció, magyarázza Solange, aki a belváros közepén található Notre-Dame-katedrális melletti otthonának szobáit osztja meg ilyenkor a turistákkal. Férje, Jacques azonban kevésbé higgadt, amikor a terrorkészültségről kérdezem, az óvárost ugyanis decemberben a hatóságok teljesen elzárják az autóforgalom és a villamosközlekedés elől, nagyban megnehezítve ezzel az Ill-szigeten elterülő történelmi belvárosban élők életét. – Egy gyalog tízperces utat kocsival húsz perc alatt teszek meg a lezárások miatt, panaszkodik a nyugdíjas, beletörődve azonban hozzáteszi: annyi baj legyen, csak ne történjen még egyszer katasztrófa.
