Soros most „beégett” – de mi lehetett a gyakorlat korábban?

Soros Györgynek nem sikerült elérnie, hogy Várhelyi Olivért ne válasszák meg az unió Bizottságán belül a bővítési és szomszédságpolitikáért felelős biztosnak.

Forrás: MTI

De hagyjuk az álnaivitást.

Inkább emlékeztetnék valamire: 2014-ben a néppárt csúcsjelöltje a bizottsági elnöki pozícióra nem volt más, mint Jean-Claude Juncker (a csúcsjelölt szó mára kicsit viccesnek hangzik vele kapcsolatban). Merkel eleinte mégsem támogatta őt, de a britek, a hollandok, a svédek és a magyarok sem. Orbán Viktor is határozottan Juncker ellen volt, vállvetve David Cameronnal. Ám egyszer csak megváltozott Merkel véleménye, és Juncker mellé állt. Külön győzködte a svéd és a holland akkori miniszterelnököket (állítólag többek között csónakázás közben), és ők meggyőzettek…

Junckerről, miután megválasztották elnöknek, kiderült, hogy miniszterelnöksége idején (1995–2013) Luxemburgból egyfajta adóparadicsomot csinált a multicégeknek és pénzintézeteknek. Ebben az időszakban 548 egyedi megállapodást kötöttek a multikkal, többek között a Coca-Colával, az Ikeával, a FedExszel, a Procter and Gamble-lel. Luxemburgot sajátos Kajmán-szigetekké tette Juncker.

Sorosnak nem lehetett ellenére, hogy Juncker legyen az unió bizottságának elnöke, aki, akárcsak Soros, elkötelezett globalista, nemzetállam-ellenes és Európai Egyesült Államok-hívő. Talán igazolja kettejük szimbiotikus viszonyát az ötéves bizottsági ciklus, ami alatt többször élvezhettük a Juncker–Soros-puszilkodásokat és megmagyarázhatatlan, rendszeres találkozóikat.

Soros akkortájt is „jóban volt” Merkellel. De, megjegyzem, Soros esetleges Merkelre gyakorolt hatását némileg erősíthette, hogy Soros szoros üzleti, tulajdonosi és sokféle egyéb kapcsolatban áll már évtizedek óta a Rothschild és a hozzájuk erősen kötődő Goldsmith családdal. Ez kellő motiváló erő lehetett Merkel asszonynak abban az irányban, hogy az előtte általa is alkalmatlannak tartott, furcsa szokásoknak hódoló Junckert egyszer csak a legkiválóbb jelöltnek tartsa a bizottsági elnöki pozícióra. És talán még az is elképzelhető, hogy a fent említett gigacégek és társaik is Juncker megszeretésére ösztönözték a valaha kommunista, tőkeellenes nézeteket valló Merkelt…

Magyarul: a globális pénzügyi és gazdasági elit eldöntötte, hogy ki irányítsa az uniót.

Ám azóta talán fordult a világ valamicskét. Annyit biztosan, hogy Merkel kancellár asszony politikai befolyása látványosan, napról napra gyengül, készül a visszavonulására. Ezt pedig már Európában is beárazták…

Soros, úgy látszik, már nem a régi: nem vette észre a változásokat.

De a világ sem ugyanaz már, mint öt éve – legalábbis reméljük.