Már verik a harci dobokat a törökök és a görögök

– Egy NATO-tagállamok közötti fegyveres konfliktusnak rendkívül komoly nemzetközi következményei lennének. Ezt már az Egyesült Államok sem hagyhatná – mondta lapunknak Egeresi Zoltán, a Stratégiai Védelmi és Kutatóintézet kutatója azzal kapcsolatban, hogy kezd eldurvulni a Földközi-tenger keleti medencéjében kialakult görög–török csetepaté, a gázkincsek körüli marakodás.

Hulusi Akar török védelmi miniszter sisakot nyomott a fejébe, bepattant egy kétüléses F–16-os hátsó fülkéjébe, nagy robajjal a levegőbe emelkedett, és két másik vadászgép kíséretében szelte az eget. A kötelék látványos repülése során jelképes módon áthúzott a çanakkalei mártírok emlékműve előtt is, amely az 1915-ös gallipoli csata hősei előtt tiszteleg, akik az I. világháborúban megvédték a Dardanellák-tengerszorost az ostromló brit és francia csapatok ellen.

A tárcavezető persze nem sétarepülőzni jár az F–16-osokkal. Hivatalosan a pilóták éves kiképzését nyitotta meg ünnepélyesen, ugyanakkor a világhálóra feltöltött bemutatója valójában üzenet is volt. Ugyan leszögezte, hogy Törökország nem a feszültséget kelti, csupán jogait és érdekeit védi, közben azért kicsit megverte a harci dobokat. Ráadásul erődemonstrációja éppen néhány nappal azután történt, hogy a török hadsereg egy nyilvánosságra hozott felvétellel büszkélkedett el azzal, hogy F–16-osaik Top Gun-szerű légi vadászatban fogták el a Krétáról Ciprus felé tartó görög F–16-osokat. Édes lehetett a bosszú, hiszen májusban még Athén vágott oda hasonló videóval: azon Mirage–2000-eseik hajtják el az alkalmatlankodó török vadászgépeket.

Hogy kinek üzent a védelmi miniszter? Törökország az utóbbi időben a Földközi-tenger keleti medencéjében szinte mindenkivel összeakasztotta a bajszát. A kiújult feszültség forrása az, hogy az elmúlt évtizedben jelentős gázkincseket tártak fel Egyiptom, Izrael és Ciprus térségében, ami alaposan átrajzolta a térség energiatérképét. A felfedezésre építve a három ország kapcsolatai látványosan javulni kezdtek, és hogy a gázból Európába is jusson, bevonták az üzletbe Görögországot is. Törökországnak viszont így egyetlen szelet sem jutott a tortából, sem a gázból, sem a tranzitból nem kapott.

Csakhogy ebbe nem hajlandó beletörődni. Az országok körüli vizek határait ugyanis a tengerjogban az úgynevezett kizárólagos gazdasági övezet jelöli ki, azonban nem mindig egyértelmű, hogy ezek hol húzódnak. Törökország magának követel bizonyos területeket, azért avatkoztak be Líbiában is, hogy a tripoli kormánnyal újraosztva a tengeri határokat legitimálják saját igényeiket. Különösen érzékeny Ciprus esete: az ország egy 1974-es puccsot követően két részre szakadt, miután a török lakosság védelmében a török hadsereg is beavatkozott, és elfoglalta a sziget 37 százalékát. Az uniós tag görög ciprióták ragaszkodnak hozzá, hogy a felségvizeiken talált természeti kincsek sorsáról kizárólag ők rendelkezhetnek. A török ciprióták szerint viszont a haszon egy része őket is megilleti.

A gázkincsek körüli marakodás lassan viszont kezd eldurvulni. Recep Tayyip Erdoğan török elnök eddig sem riadt vissza a kemény szavaktól, volt már például, hogy banditáknak és tengeri kalózoknak nevezte a Ciprus körül próbafúrásokat végző nemzetközi vállalatokat. Most ennél is továbbment. Múlt vasárnap Törökországban egy másik fontos történelmi eseményt is ünnepeltek: a győzelem napját, a függetlenségi háborúban vívott 1922-es dumplupinari csatát, melyben tönkreverték a görög csapatokat.

– Vajon a görögök tudják, hogy mi történhet velük a kapzsi és inkompetens vezetőik miatt? A franciák tisztában vannak azzal, hogy nekik kell megfizetniük kapzsi és inkompetens vezetőik döntésének az árát?

– kérdezte ünnepi beszédében, figyelmeztetve, hogy ők készek meghozni a szükséges áldozatot.

A csatát egyelőre csak szavakkal vívják, de az Európai Unió már lehetséges szankciókkal is fenyegetőzött. Sőt már a hadseregek is mozgásba lendültek. Nemrégiben Törökország nagyszabású hadgyakorlatot szervezett a térségben. A görög haderő is gyakorlatozott, amihez Olaszország, Ciprus és Franciaország is csatlakozott, de a kitermelésben ugyancsak érdekelt franciák már korábban megerősítették katonai jelenlétüket a térségben. Beszálltak a játékba a nagyhatalmak is. Oroszország ugyancsak bejelentette, hogy a közeljövőben a haditengerészete két lövészetet is tart a térségben. Érdekeik itt egyeznek: mivel jelenleg az oroszok adják Európa gázellátásának javát, jól jön nekik, ha zavarhatják a más forrásból érkező gáz útját. Az Egyesült Államok – amelynek vállalatai szintén ott legyeskednek a gázmezők körül – pedig éppen mostanra időzítette a bejelentést, hogy részlegesen feloldja a fegyverembargót Ciprus ellen, melyet még 1987-ben vezetett be a sziget újraegyesítésének reményében.

Vajon berobbanhat a puskaporos hordó? Elképzelhető, hogy NATO-szövetségesek háborúba kezdjenek?

– Nem! – zárja rövidre a felvetést a Magyar Nemzet kérdésére Egeresi Zoltán. A Stratégiai Védelmi és Kutatóintézet kutatója ezután úgy pontosított: már most is háború zajlik, csak éppen a jelképek szintjén. — Ennek volt példája az isztambuli Hagia Szophia vagy a Chora-templom mecsetté alakítása, a Bizánci Birodalom hadseregét megsemmisítő 1071-es manzikerti csata vagy a győzelem napjának nagyszabású megünneplése – sorolta a „hadmozdulatokat”. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy ezek legfeljebb nyomásgyakorlásnak jók, de a felek aligha kockáztatnának meg egy háborút.

Ahol ilyen feszült a helyzet, hadseregek néznek egymással farkasszemet és vadászgépek kergetőznek, ott ugrásszerűen megnő az esély a hibára, ami végzetesnek is bizonyulhat. Hogy ilyen ne fordulhasson elő, csütörtökön Jens Stoltenberg NATO-főtitkár török és görög vezetőkkel beszélt, megegyezve abban, hogy kidolgoznak valamilyen mechanizmust a balesetek elkerülése érdekében.

– Egy NATO-tagállamok közötti fegyveres konfliktusnak rendkívül komoly nemzetközi következményei lennének. Ezt már az Egyesült Államok sem hagyhatná

– folytatta a katonai szövetség szerepének értékelésével a Törökország-szakértő. Emlékeztetett viszont rá, hogy egyszer mégis majdnem háborúig fajult a szembenállás: 1996-ban, mikor két vitatott hovatartozású, kietlen sziget miatt akadtak össze a görögök és a törökök.

Hogy akkor mi lehet a helyzet megoldása? Egeresi Zoltán szerint rövid távon semmi, legfeljebb – akár német közvetítéssel – egy időre jegelik a konfliktust. –Egy kompromisszumos megoldás lenne a megnyugtató, de egyelőre mindenki emeli a tétet. A görögök pozíciója viszont jobb, hiszen több a szövetségesük – latolgatta a forgatókönyveket. A Törökország-szakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy a harcias retorikával Recep Tayyip Erdoğan kiválóan eltereli a figyelmet a belső problémákról, köztük a koronavírusról. – Ha az Európai Unió túl keményen lép fel, akkor a nyugatos törökök is úgy fogják érezni, hogy az országukat támadják – mutatott rá egy másik lehetséges hatásra. Egyúttal emlékeztetett rá, hogy Törökország már februárban is kijátszotta a migránskártyát, mikor megnyitotta szárazföldi határait Görögország felé a bevándorlók előtt.