„A Krím félsziget ukrán visszatérésének a folyamata elindult”, „Megszületett Ukrajna első krími győzelme” – állították az elmúlt napokban az ukrán sajtóorgánumok. „A strasbourgi bíróság elismerte Oroszország de facto joghatóságát Krím felett” – ezt már az orosz média írta. Az Emberi Jogok Európai Bírósága csütörtöki döntését a Krím félsziget ügyében másként értelmezte Kijev és Moszkva. Akkor most kinek is lehet igaza?
A lényeg a részletekben rejlik
Ukrajna 2014 márciusában nyújtotta be keresetét a Krím félsziget ügyében Oroszországgal szemben. Kijev azt állította, hogy Moszkva február 27-től megszerezte a tényleges kontrollt a terület felett, amelynek következtében emberi jogi visszaélések, letartóztatások, kisebbségek elüldözése és gyilkosságok történtek. Ukrajna 12 cikkely alapján kért vádemelést, ebből a bíróság végül kilencet fogadott be, maga az eljárás ezek után indulhat.
Formailag a strasbourgi bíróság nem foglalkozhat azzal, hogy az adott terület a nemzetközi jognak megfelelően került-e egy adott országhoz – ők csak az emberi jogok betartását vizsgálhatják. Ebben az esetben azt az oldalt tekintik felelősségviselő félnek, amely nem de jure, hanem de facto ellenőrzi a területet. A lényeg azonban a részletekben rejlik.
Moszkva azt állítja, hogy 2014. március 18-án szerezte meg a Krím félsziget feletti irányítást, miután a két nappal korábbi referendumon a félsziget lakosságának 97 százaléka a terület Oroszországhoz való csatlakozásáról döntött.
A bíróság azonban most kimondta, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre, amelyek alapján kijelenthető, hogy Oroszország már jóval a referendum előtt, 2014. február végén katonai ellenőrzés alá vonta a Krím félszigetet.
Politikai jellegű kereset
A bíróságon Oroszország azzal érvelt, hogy Ukrajna keresete nem emberjogi, hanem politikai jellegű, és „az orosz katonák csak megakadályozták az erőszakot, és nem vonták effektív kontroll vagy joghatóság alá a Krím félsziget területét” – mondta tavaly szeptemberben Strasbourgban az orosz igazságügyi miniszterhelyettes, Mihail Galperin.
Az emberjogi bíróság szerint a Krím félszigetre bevonuló orosz katonák nem voltak passzív megfigyelői a terület kiválásának, hanem aktívan részt vettek az eseményekben, például a krími parlament február 27-i ostroma és a helyi hatalom leváltása során.
