Az országos német sajtóorgánumok és vezető hírportálok szinte egyöntetűen beszámoltak a francia elnök magyarországi útjáról, két politikai ellenfél találkozójaként vezetve fel azt (a Frankfurter Allgemeine Zeitung egyenesen „A fő ellenfelek együttműködése” címmel kezdi beszámolóját), a sorok közt egyúttal hangot adva a találkozó létrejötte fölötti csodálkozásuknak. Hiszen – kerül elő a gyakran hangoztatott érv – Orbán és Macron nyíltan és látványosan emelte az elmúlt években kölcsönösen egymást az Európai Unión belüli elsődleges politikai ellenfél piedesztáljára. Miért mutatkoznak akkor most közösen, a közös célokat és közös prioritásokat kiemelve? A válasz sokrétű és összetett, német szempontból legfontosabb eleme pedig elkerüli a legtöbb szerző figyelmét.
Az alaphelyzet ismert a német sajtóban. Egyrészt 2022 januárjától Franciaország veszi át az EU Tanácsának soros elnökségét, másrészt a francia elnök 2017-ben megválasztását követően ígéretet tett valamennyi uniós tagállam felkeresésére. Tény, az ambiciózus francia elnöki program komoly előkészítő munkát igényel, ennek jegyében pedig vezető francia kormánytisztviselők sorra látogatják végig az uniós fővárosokat. Mindemellett mindkét országban választások lesznek jövő tavasszal, továbbá Párizsban és Budapesten is fontos téma az EU külső határainak a védelme és az Európára nehezedő migrációs nyomás kezelése. Mindkét állam támogatja az atomenergia felhasználását, hitet tett egy közös európai haderő felállítása mellett, mi több, politikai közhely a „nemzet” toposzához tartozó kérdések mellett való kiállás.
Az államiság jellegével és Európa jövőjével kapcsolatban tehát meglepően sok az azonos elképzelés és álláspont, ezek meglétével azonban látszólag csak most szembesült a német sajtó.
