A döntés része annak a kampánynak, amelyet a belfasti felekezetközi koalíciós kormány nagyobbik pártja, a koronahű protestáns Demokratikus Unionista Párt (DUP) folytat a brit EU-tagság megszűnésének (brexit) feltételrendszerét rögzítő megállapodás észak-írországi protokollja ellen.
A protokoll elsődleges célja az, hogy Észak-Írország és az Ír Köztársaság 499 kilométeres határán − az Egyesült Királyság és az EU egyetlen szárazföldi vámhatárán − a brexit ellenére se kelljen visszaállítani az észak-írországi rendezési folyamat egyik legfőbb vívmányaként hosszú évek óta nem létező fizikai ellenőrzést.
Ezt azon az áron lehetett elérni, hogy Észak-Írországban − az Egyesült Királyság többi országától, Angliától, Skóciától és Walestől eltérően − továbbra is érvényben vannak az Európai Unió egységes belső piacának egyes szabályozásai. Ez azt is jelenti, hogy Nagy-Britannia és Észak-Írország között, az Ír-tengeren jött létre részleges belső vámhatár.
Észak-Írország nem része Nagy-Britanniának, de vele együtt alkotja az Egyesült Királyságot a brit korona fennhatósága alatt.
Az észak-írországi protokoll szabályrendszerét azonban az unionista oldal, mindenekelőtt a DUP a kezdettől súlyosan bírálja, azzal az érvvel, hogy ez a megoldás kikezdi Észak-Írország integráns helyzetét az Egyesült Királyságon belül.
Paul Givan a lemondását bejelentő csütörtök esti tájékoztatójában úgy fogalmazott: az észak-írországi protokoll a belfasti hatalommegosztási mechanizmus kényes egyensúlyi helyzetére is hatást gyakorol.
Sir Jeffrey Donaldson, a DUP vezetője nem sokkal későbbi nyilatkozatában kijelentette: a legnagyobb észak-írországi kormányzati erő vezetőjeként nem hajlandó segédkezni egy olyan protokoll fenntartásában, amely ennyire megingatja az Egyesült Királyság megtestesítette uniót és gazdasági integrációt, valamint Észak-Írország helyzetét ebben az unióban.
A DUP az ír sziget egyesítését pártoló britellenes katolikus mozgalom legnagyobb pártjával, a Sinn Féinnel együtt kormányozza Észak-Írországot, olyan egységkormányt alkotva, amely a korábbi évtizedek súlyos felekezeti konfliktusainak idején teljesen elképzelhetetlen lett volna.
A felekezeti hatalommegosztás alapjait megteremtő 1998-as nagypénteki megállapodás azonban úgy intézkedik, hogy ha a többségi felekezetet – a mostani helyzetben a protestáns közösséget – képviselő kormánypárt delegálta észak-írországi miniszterelnök távozik, akkor a kisebbségi koalíciós partnert, vagyis jelen esetben a katolikus Sinn Féint képviselő miniszterelnök-helyettesnek is távoznia kell, egyedül egyik felekezeti párt sem gyakorolhatja a hatalmat a belfasti kormányban.
Ez azt jelenti, hogy a Sinn Féin alelnöke, Michelle O’Neill miniszterelnök-helyettesi megbízatása is megszűnik Paul Givan távozásával.
Észak-Írországban május 5-én esedékes az új parlamenti választások megtartása, de csütörtöki nyilatkozatában a Sinn Féin elnöke, Mary Lou McDonald előre hozott választások kiírását szorgalmazta, mondván: Észak-Írország nem maradhat hónapokra működőképes kormány nélkül.
A kialakult helyzetben az egyes szakminiszterek tisztségükben maradhatnak, de csak korlátozott hatáskörrel: a belfasti kormányzat a jelenlegi helyzetben nem tudja például elfogadtatni az áprilisban kezdődő új pénzügyi év költségvetését.
Borítókép: Észak-Írország távozó kormányfője, Paul Givan (Fotó: AFP/Nurphoto/Artur Widak)
