Előre tudtuk, hogy nyerni fog
Az ukrán Kalush Orkestra nevű együttes, népies és hiphop elemeket vegyítő, erősen nemzeti jellegű dalának győzelme már borítékolható volt. A verseny előtti napon a fogadóirodák már 60 százalékra vették, hogy ez lesz a befutó, a szorzó alig 1.3-as volt. Ahogyan arról a V4Na is beszámolt, az édesanya és a szülőföld dicséretéről szóló dalt az ukránok új himnuszaként emlegették, a benne lévő háborús utalásokat pedig nehéz lett volna nem észrevenni. Több elemző is előre jelezte, hogy ha az ukrán dal nyeri meg a versenyt, annak nem feltétlenül szakmai, sokkal inkább politikai oka lesz.

Nem született meglepetés, Ukrajna nyert. A Stefania című dal azonban nem szerezte meg a zsűri osztatlan szimpátiáját – az országokat képviselő, szakemberekből álló bizottságok ugyanis csak a negyedik helyre sorolták. Az első az Egyesült Királyság lett, a második Svédország, a harmadik Spanyolország. Az első és a negyedik hely között ráadásul már egész komoly különbség alakult ki (283 kontra 192 pont). Ekkor jöttek azonban az ömlesztett közönségszavazatok, amelyeket már nem országokra lebontva, hanem összesítve láthattunk csak. Az ukránok pedig hirtelen az élre törtek, és 600 pont feletti végeredménnyel behúzták a győzelmet.
Míg a média a döntő előtt csak finoman jelezte, hogy a győztes politikai alapon kerülhet ki, addig a finálé másnapján már szép számban jelentek meg cikkek, amelyek egyértelműen foglaltak állást e vélemény mellett. A győzött vagy nyert szót sok újságíró idézőjelbe tette, és a címekkel sem kerteltek – „Zene a politika ritmusában”, „Mennyire játsszák az eurovíziós dalokat politikai kottából” és hasonló megfogalmazások jelentek meg.