Az európaiak többsége egyetért a magyar állásponttal a fontos kérdésekben

Nettó hazugság, hogy Európa nem békepárti.

BRUSSELS, BELGIUM - MAY 31, 2023: European Union flags decorates the façade of the iconic Berlaymont building, the seat of the European Commission in Brussels, Belgium, on May 31, 2023. (Photo by Artur Widak/NurPhoto) (Photo by Artur Widak / NurPhoto / NurPhoto via AFP) Fotó: AFP/Artur Widak

Nettó hazugságnak nevezte azt, hogy Európa nem békepárti.

Az Európa-projekt eredményei egyértelműen rávilágítanak: az európaiak nagy többsége – ahogy a magyar kormány is – az azonnali tűzszünetet választaná, a béketárgyalások és a diplomácia útjára terelné az ukrajnai háború menetét.

A háború kitörése óta a Századvég két európai kutatást is elvégzett. Hidvégi Áron felidézte, hogy az idei kutatás során több különböző oldalról, több kérdéssel is igyekeztek feltérképezni ezt a területet, de az eredmények mindig egy irányba mutattak: az európai emberek több mint hetven százaléka azonnali béketárgyalásokat, tűzszünetet szeretne – szemben a nagyságrendileg húszszázalékos kisebbséggel, akik szerint viszont addig kell folytatni a háborút, amíg Ukrajna le nem győzi Vlagyimir Putyint.

Ha az eredményeket egy térképre vetítjük, akkor azt láthatjuk, hogy a vizsgált harminc országból huszonkilencben az azonnali tűzszünet és a béke az uralkodó narratíva

– összegezte.

A 2023-as Európa-projekt vizsgálta azt, hogy az egyes nemzetek küldenének-e katonákat Ukrajnába.

A júliusi NATO-csúcs előtt még belengették, hogy az ukrajnai háborúban a NATO-országok egy arra hajlandó csoportjának katonai részvételének helye lehet. Kiderült, hogy ha valamiben, hát ebben igazán összeurópai konszenzus van: gyakorlatilag nincs olyan ország, amely a fiait az ukrajnai háborúba küldené bármilyen minőségben; akár kiképzőként, akár harcolni

– részletezte Hidvégi Áron az Origó interjújában. Mint felidézte, a fegyverküldéssel kapcsolatos álláspontok ennél jóval megosztottabbak voltak, ám a családokat közvetlenül érintő háborús részvétel elutasítása már egyértelmű.

Kína gazdasági szankciókkal való sújtásával kapcsolatban is vizsgálódott az Európa-projekt. „Úgy tűnik, hogy a brüsszeli politikai elittel ellentétben az európai emberek teljesen józanul gondolkodnak. A többségük szerint ugyanis nincs legitimitása Kína háborús helyzet miatti szankcionálásának, hiszen békés, kölcsönös előnyökön alapuló gazdasági együttműködésben vagyunk érdekeltek.”

Az Oroszország elleni szankciók nyerteseivel, veszteseivel kapcsolatos kérdésre adott válaszok voltak a legsokatmondóbbak. A Századvég elnökhelyettese szerint az emberek, talán mert a szankciók élelmiszer- és energiaárakat felhajtó hatását a bőrükön érzik, nem „finomkodtak” a válaszaikban.

Az emberek – már bocsánat – nem hülyék

– jelentette ki.

Összeurópai konszenzus van abban, hogy az Oroszország elleni szankciók nyertese az USA és Kína – vesztese pedig az Európai Unió, azon belül pedig a tagállamok.

A válaszadók elsöprő többsége szerint még Ukrajnának sem segítenek igazán az Oroszország elleni szankciók. Egyedül Norvégiában gondolták úgy, hogy a gazdasági „büntetés” segít az országukon.

 

Odadobják a kontinens békéjét

Hidvégi Áron szerint egy igen vaskos kötetet lehetne megtölteni azokkal a politikusi nyilatkozatokkal, amelyek szerint a szankciók működnek, csak ki kell várni.

Ursula von der Leyen EB-elnök például azt találta mondani, hogy az oroszok az alkatrészhiány miatt már a mosógépekből szedik ki az alkatrészeket. Ha van egészen abszurd szintje ennek a fajta kommunikációnak, ez az – ezzel szemben a kutatások szerint teljesen nyilvánvaló, hogy az európai közvélemény szerint a szankciós politika totális kudarc

− mondta.

A Századvég elnökhelyettese hozzátette: mindez azt bizonyítja, hogy a brüsszeli elit geopolitikai játszmái során háttérbe szorult a józanság, az egészséges életösztön.

Politikai érdekeik oltárán feláldoznák akár a kontinens jólétét és békéjét is

− mondta.

Mély depresszióban van Európa

Az Európa-projekt kutatásainak megkezdése óta eltelt években még nem volt ilyen mély depresszióban Európa.

Az elmúlt másfél év eseményei olyan szinten rántották vissza a közhangulatot, vagyis a konjunktúraérzetet, mint semmilyen más válsághatás korábban

– fogalmazott.

Sem a migrációs válság, sem a koronavírus-világjárvány nem okozott ekkora törést az emberekben: míg a Covid-járvány esetében egy viszonylag gyors társadalmi-gazdasági regenerálódás következett, a háború esetében nem ez látszik.

A számok nyelvére fordítva: a 2022-es „poszt Covid” Európa-projekt-mérés szerint mínusz 18-on állt konjunktúramutató. Ez néhány hónap alatt bezuhant mínusz 35-re, a jelenlegi értéke pedig mínusz 33. Összehasonlításképp: a migrációs válság éveiben ez mínusz 29 volt, a Covid-válság legsúlyosabb évében pedig mínusz 31.

A konjunktúraindex ilyen mértékű zuhanásához kataklizmaszerű válsághatás kell – most erről beszélhetünk

− hívta fel a figyelmet a kutató.

A kérdés az – folytatta –, hogy mikor érkezik el az a pont, amikor ez a mutató elkezd javulni.

Nem vagyok jós, de az emberek gondolkodási mechanizmusát ismerve úgy vélem, ehhez arra van szükség, hogy legalább remény legyen a békére vagy a tűzszünetre.

Ugyanis – tette hozzá –, különösen az Ukrajnához közeli országok polgáraiban, ott az aggodalom, hogy a fegyveres konfliktus kiszélesedhet. Még azon országok polgárai is tartanak ettől, amelyek – mint például Németország – fegyverrel támogatják a háború elnyújtását.

A magyarok „honvédelmi indexe” is magas

Az úgynevezett „honvédelmi index” vagy „patriotizmus index”, azaz a haza megvédésében való tevékeny részvételre való hajlandóság európai viszonylatban 2018-ban – a háború előtt – jóval magasabb volt, mint most. A számok nyelvén ez úgy néz ki összeurópai szinten, hogy míg 2018-ban a válaszadók 48 százaléka mondta, hogy egy az országát érintő háborúban harcolna a saját hazájáért, addig 2022. év végén ez az arány 39 százalékra csökkent. Az ukrajnai háború kitörése utáni helyzetet vizsgálva látható, hogy például

Európa keleti, közép-keleti része – a lengyelek, a magyarok, a románok, a görögök, északon a finnek, a balti országok, állampolgárai, a svédek, norvégok – esetében többségben vannak azok, akik egy esetleges háborús helyzet esetén harcolnának az országukért.

Az Európa-projekt adataiból azonban kitűnik, hogy – mint Hidvégi Áron részletezte – például Németország, Ausztria, Csehország, Szlovákia, Olaszország vagy Nagy-Britannia esetében ez már nem így van.

Az a patriotizmus, önvédelmi reflexió, amely a magyarokban igen magas, kiveszni látszik más, dicső történelmi múlttal rendelkező nemzetek polgáraiból

– mondta, valamint azt is: az utóbb elsorolt államok között akadnak olyanok, amelyek a mérsékelt honvédelmi hajlandóságuktól függetlenül nagy támogatói Ukrajna fegyverrel való ellátásának.

EU − igen, Brüsszel − nem

Az EU-tagság támogatottsága magasnak mondható az unióban – összességében 66 százalék –, ami meglepően jó arány. Azonban az EU adminisztratív-döntéshozói-politikacsinálói oldalával már kevésbé szimpatizálnak az emberek, a számok tükrében a kép lesújtó: a válaszadók azon részének, amely e kérdésben véleményt formált, 77 százaléka kritikával élt.

Mindez összefügg azzal is, hogy az emberek az európai közbeszédet tematizáló legfontosabb dolgok tekintetében (migráció, infláció, az energiaárak kezelése, háborús szankciós politika) a brüsszeli politikai elittől eltérő álláspontot képviselnek.

Ez egy nagyon rossz bizonyítvány az európai politikai elitről.

Hidvégi Áron beszélt arról is: az „európai egyesült államok” vs. „erős nemzetek Európája” dilemmában az európaiak nagyobb része – 22 tagország a 27-ből – ugyancsak azon az állásponton van, mint a magyar kormány: azaz, hogy a tagállamok hatalmának az unió fölött többnek kellene lennie, és nem fordítva.

A többség szerint tehát az erős nemzetek Európája a követendő út, az európai egyesült államok utópiája pedig életszerűtlen és társadalmi bázis nélküli

− hangsúlyozta az Origónak adott interjúban Hidvégi Áron, a Századvég Alapítvány elnökhelyettese. 

Borítókép: Uniós zászlók az Európai Bizottság székháza előtt Brüsszelben (Fotó: AFP/NurPhoto/Artur Widak)