− Az ír népszavazás eredménye megmutatta, hogy a választók túlnyomó többsége elutasítja a kormány azon kísérletét, hogy megváltoztassa a család fogalmát – e szavakkal kommentálta Frank Füredi, az Mathias Corvinus Collegium Brussels (MCC Brussels) ügyvezető igazgatója az ír politikai vezetők számára lesújtó eredményt hozó március 9-i népszavazást egy sajtóközleményben.
A kormány azt kérte, hogy a család fogalmát terjesszék ki a házasságon túl a tartós kapcsolatokon alapuló háztartásokra is. Az alkotmánymódosítási javaslat valódi célja az volt, hogy tovább gyengítse a családi élet alapját képező erkölcsi tartalmat.
Az MCC Brussels sajtóközleményében arról írt, hogy a „tartós kapcsolatokon alapuló háztartások” megfogalmazás homályossága nem véletlen, hiszen a megfogalmazók célja az volt, hogy elhomályosítsák a népszavazási javaslat célját. Az ír alkotmány átírására tett kísérlet fő indítéka a hagyományos család erkölcsi tekintélyének trónfosztási szándéka volt. Mivel ennek a célnak a kifejezett képviselete valószínűleg visszatetszést váltott volna ki, a kormány igyekezett elbújni a tartós kapcsolatokról szóló semmitmondó közhely mögé. Ahelyett, hogy őszintén megindokolták volna az alkotmány átírásának szándékát, a népszavazás támogatói azt állították, hogy egyszerűen csak modernizálni próbálják az alkotmány nyelvezetét. Ezzel érvelve Leo Varadkar miniszterelnök kijelentette: a népszavazás lehetőséget ad arra, hogy töröljenek néhány „nagyon régimódi, nagyon szexista megfogalmazást a nőkről”. Varadkar és társai számára a régimódi kifejezés a hagyományos eufemizmusaként szolgál, hiszen az identitáspolitika-hívő technokraták szerint mindent, ami a hagyományt idézi, el kell törölni.
Azt állítják, hogy a hagyományos családi egység már nem tükrözi a mai valóságot. A Politico azt állította, hogy az alkotmány nyelvezete „éles ellentétben áll a mai Írország valóságával, ahol a gyermekek kétötöde házasságon kívül születik, és a nők többsége az otthonon kívül dolgozik”. Szerencsére az ír nép nagy része jobban kedveli egy „letűnt korszak” eszményeit, mint a nemzetük kulturális és politikai elitje által javasoltakat. A szavazók 67,7 százalékkal, 32,3 százalékos arányban elutasították a család fogalmának újradefiniálására irányuló felhívást. A hagyományos értékek elleni népszavazást a nemzetközi nőnapra időzítették, abban a reményben, hogy az emberek hajlandósága a nők ünneplésére a szavazókat hajlandóbbá teszi majd az alkotmánymódosítás támogatására. Az a terv, hogy meglovagolják a nők egyenjogúságának támogatását, a választók többségének tisztánlátása miatt visszafelé sült el − írja az MCC Brussels.
A népszavazás eredményében nem csupán az a jelentős, hogy a választók elutasították az ír kormány azon kísérletét, hogy a hagyományos családot elavulttá tegyék, hanem az is, hogy a nép felállt és elutasította az egész politikai intézményrendszert. Az ország valamennyi jelentős politikai pártja – beleértve az ellenzéket is – támogatta Varadkar javaslatait. Ezért van az – ahogy a The Guardian írója, Rory Carroll megjegyezte −, hogy „az alkotmány javasolt módosításainak elutasítása megdöbbentő vereséget jelent a kormány és az ország teljes politikai berendezkedése számára”.
Az, hogy a választók elutasították az egész ír politikai berendezkedést, azt mutatja, az elit mennyire nincs kapcsolatban azzal, ahogyan az átlagemberek a családi életről gondolkodnak. Igen, Írországban egyre több gyermek születik házasságon kívül, de az írek többsége tisztában van azzal, hogy a férfi és nő közötti házasság intézménye a társadalom alapja.
A sajtóközlemény kitér arra is, hogy azokban az esetekben, amikor a politikai elit társadalommérnöki ambícióit meghiúsítja egy népszavazás eredménye, mindig a választók zavartságát okolják a kudarcért. Ebben az esetben azt állították, hogy a módosítások megfogalmazása túlságosan zavaros volt ahhoz, hogy az emberek megértsék. „Limerickben a szavazók között némi zűrzavar uralkodott, mivel néhányan nehezen tudták megállapítani a szavazólapról, hogy mire kérik őket szavazni” − jegyezte meg a helyi újság. Holly Cairns, a szociáldemokraták vezetője, aki lelkesen támogatta a módosítást, kijelentette, hogy a közvéleményt összezavarták. Hozzátette, hogy az elutasítás egy „elsietett és zavaros kampánynak volt köszönhető. A módosítás támogatói kitértek arra, hogy a módosítás elutasítását nem szabad a konzervatív hagyományos értékek megerősítéseként értelmezni. Ragaszkodnak ahhoz, hogy az eredmény a módosítások megfogalmazásának szerencsétlen eredménye volt. Ezt az érvet Rory Carroll is hangsúlyozta. A kérdésre, vajon visszahódították-e a konzervatív értékek Írországot, nemmel válaszolt, kifejtve:
A liberális áradat, amely a 2015-ös azonos neműekről szóló népszavazáson és a 2018-as abortuszról szóló népszavazáson végigsöpört, kitart. A felmérések szerint az alkotmány módosítását széles körben támogatják. A kampány azonban félresikerült, összezavarta és elbizonytalanította a szavazókat. Azzal, hogy a népszavazás eredményéért a módosítások megfogalmazását okolják, az ír politikai vezetés a felelősség alól próbál kibújni.
Borítókép: A szavazók többsége a józan észre szavazott (Fotó: MTI/EPA/Mostafa Darwish)
