Az Arab-félszigeten mintegy 2,1 millió négyzetkilométeren elterülő, hatalmas ország geopolitikai adottságai kiválóak, vonzó csatlakozási pont Ázsia, Afrika, a Közel-Kelet és Európa között. Ereje nemcsak abból fakad, hogy a világ egyik legerősebb olaj-szuperhatalma, hanem abból is, hogy intenzív modernizáción megy keresztül az utóbbi években. Az átalakulást Szalman bin Abdulaziz király és Mohammed bin Szalman koronaherceg vezeti, akik 2017-ben bejelentették ambiciózus társadalmi és gazdasági reformprogramukat, a Vízió 2030-at. Ennek köszönhetően az ország olyan erejű változásokon megy keresztül néhány év alatt, amelyek a világ nagyobbik felében egy évszázad alatt sem valósulnának meg.
Egy sivatagi szél fújta, forró napon Rijádban ellátogattam az Arab News szerkesztőségébe, melyet sokan a „Közel-Kelet vezető arab angol nyelvű napilapja” szlogenről ismernek. Jelképes, hogy üzenetük a közelmúltban „Egy változó régió hangja” jelmondattá nemesült, mely jól tükrözi, hogy ez az ország nemcsak a változás mellett elkötelezett, hanem szeretne láthatóságán is javítani a világban.
Egy kihívásokkal teli ország
A modernizációra nincs egyetlen recept a világban. A társadalmak és gazdaságok korszerűsítése lokális sajátosságok alapján történik. A szaúdi trónörökös mérsékelt és megfontolt lépésekben hajtja végre a reformot. Hisz a fokozatos és stabil átmenetben, mert felmérte, hogy egyszerre kell fenntartania Szaúd-Arábia biztonságát – amelyhez elengedhetetlen a Nyugat, azon belül is az Egyesült Államok – másfelől pedig társadalmi támogatottságát, amelyhez pedig nélkülözhetetlen a jó életminőség, a szaúdi tradíciók és vallásközpontú életvitel megőrzése.
A Szaúd-Arábiai Királyság népessége tizenhatszor akkora, mint száz évvel ezelőtt.
Fővárosa, Rijád 1938-ban – mikor az első csepp fekete arany a felszínre bukkant a dámmámi olajmezőn – még csak négyszázezer lakosnak adott otthont. Ez a szám ma már hatmillió. A Királyság 1960-ban a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) egyik alapítója, és a világ második legnagyobb olajtartalékával rendelkező országa volt, röviddel ezután pedig a világ legnagyobb olajexportáló gazdaságává lett.
A reformok gyökerei
Nem a semmiből jött a változás. Szaúd-Arábia a II. világháború után nem sokkal csatlakozott a világ legfontosabb kormányközi szervezeteihez, így az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez, a Kereskedelmi Világszervezethez, a Világbankhoz és az Arab Ligához. 1981-ben más államokkal egyetemben megalapította az Öböl Menti Együttműködési Tanácsot, és 2008-ban csatlakozott a világ vezető gazdaságait tömörítő G20-hoz is. Mohammed bin Szalmán egy új társadalmi szerződés kidolgozásán fáradozik Szaúd-Arábia népességének. A program gazdasági jólétre, közbiztonságra és méltányosabb újraelosztásra épül: kevesebb bürokrácia, alacsonyabb korrupció, közszolgáltatások javítása, jólét, társadalmi mobilitás és integráció, valamint régiós vezetői gazdasági szerep a legfontosabb pillérei ambiciózus tervének.
Szaúd-Arábia nem csupán gesztusértékű lépést tett, amikor 77 évvel államalapítását követően megadta a nőknek a vezetés jogát.
Az országvezetés racionálisan felmérte, hogy ezzel nők százezreit csatornázhatja be a munkaerőpiacra, nem beszélve a sok millió dollárnyi taxiköltség megtakarításáról, amelyet a külföldi – többnyire pakisztáni és indiai – taxisofőrök a szaúdi nők által kifizetett tarifákból hazaküldtek. A reformintézkedések közé tartozik az ország idegenforgalmi nyitása, a turistavízumok bevezetése, és a férfigyámság enyhítése is. Ennek égisze alatt ma már egy szaúdi nő egyedül is utazhat a nagyvilágban. A mozik és szórakoztatóipari egységek megnyitása, a nők oktatása, a turizmus fellendítése mind egyenes vonalon vezetett a külföldi befektetések és a nemzetközi sporteseményekkel kapcsolatos beruházások nagy arányú fejlesztéséig.
A Vízió 2030 azt is célként tűzte ki, hogy hazahozzák azokat a szaúdi érdekeltségű nagyvállalatokat, amelyek anno Londonban vagy Dubajban létesültek, hiszen tíz-húsz évvel ezelőtt Szaúd-Arábia jogi és üzleti környezete még nem volt elég vonzó a nemzetközi álmokat kergető cégeknek.
Reprezentatív médiatrendek
A médiapiaci változások jól reprezentálják a gazdasági és társadalmi változások egészét az országban.
Ma már Szaúd-Arábiában a legmagasabb az egy főre jutó közösségimédia-penetráció a világon.
A digitális bennszülöttek egyre növekvő tömege folyamatosan demokratizálja az információáramlást az Arab-félszigeten. A Királyság televíziócsatornái ma sem engedhetik meg maguknak, hogy kizárólag a kereskedelmi bevételekre támaszkodjanak, így szükségük van támogató kormányra, ugyanakkor a versenypiac erősödésével a reklámpiac is fokozatosan növekszik.
A közel-kelet és észak-afrikai régió egyik legnagyobb médiakonglomerátumát, az MBC-t (Middle East Broadcasting Company) 1991-ben alapította Valíd Al Ibrahim médiamágnás. Székhelyét Londonba helyezte, mert a szólás- és sajtószabadság Nyugatra hívta. Amikor Dubaj kedvező ajánlatot tett, és biztosította a stabil üzleti környezetet és a vélemények sokszínűségének megjelenését, az MBC-nek nem volt továbbra oka Londonban maradni, és átköltözött az Egyesült Arab Emírségekbe. Az utóbbi években Rijád is lazított a sajtó központosításán és a médiakontrollon, így az MBC döntéseit újra otthon hozzák meg. Itt van például az MBC által húsz évvel ezelőtt gründolt al Arabíjja hírcsatorna központja, mely okkal hívható a katari al-Dzsazíra pánarab televízióadó legfőbb kihívójának.
Látogatásom során lehetőségem volt megnézni rijádi központjuk épülőfélben lévő új szárnyépületeit és terjeszkedésüket. Vendéglátóm, az al Arabíjja külpolitikai szerkesztője megerősítette, hogy nincs jelentős kormányzati kontroll: az olyan érzékeny nemzetközi témákról, mint a gázai konfliktus tényszerűén és tárgyilagosan számol be.
A szaúdi kormány és a média- és hírközlési minisztérium arra ösztönzi őket, hogy objektívek és pártatlanok legyenek.
Abdul Rahman Rashed, az MBC vezérigazgatója nem sokkal a millennium után egy interjúban meg is erősítette, hogy céljuk az, hogy modernizálják és liberalizálják az arabok és a szaúdi nép gondolkodását anélkül, hogy az átalakulás az iszlám kultúrát és tradíciókat gyengítené.
Az olyan intézményes vállalkozók és innovátorok, mint Valíd Al Ibrahim sejk vagy Al-valíd bin Talal, a Rotane Media Group vezére önmegvalósításra és teljesítményre ösztönzik a felnövekvő, új generációt.
Elutasítják az iszlámot foglyul ejtő radikálisokat csakúgy, mint a szaúdi királyi család.
Támogatják az iszlám megújulását, a modernizáció és szaúdizáció programját, amely utóbbi azt irányozza elő, hogy a királyságban üzemelő vállalatok többségében szaúdi állampolgárokat foglalkoztassanak a gazdasági bevándorlók helyett.
