Arábiai hajnal: évszázadnyi reformok néhány esztendő alatt

Második alkalommal jártam idén Szaúd-Arábiában. Nemzetközi médiafigyelő vállalat vezetőjeként munkám része, hogy a világ jelentős médiavállalatait meglátogatom személyesen, a tapasztalatokat pedig megosztom hazai sajtóorgánumokkal és a hazai közvéleménnyel. Szerkesztőkkel, újságírókkal és kiadóvezetőkkel folytatok beszélgetéseket a világ különböző pontjain a helyi médiapiac szerkezetéről és könyvünk – a Címlapon Magyarország című kötet második részéhez szükséges sajtó-anyaggyűjtésről. Ennek köszönhetően több mint harminc nagy médiamamut központjában jártam már a New York-i CNN- és Fox News-bázisoktól a Wall Street Journalig és a londoni központú BBC-től a dubaji Gulf News szerkesztőségéig. Az utóbbi években bepillantást nyerhettem az arab világ újságírásába Egyiptomtól Jordániáig. Szaúd-Arábiai utazásaim sem csupán üzleti célokat szolgáltak. Erre az országra különösen kíváncsi voltam, hiszen nemzetközi megítélése és médiaképe igen megosztó.

2024. 12. 02. 5:40

Az Arab-félszigeten mintegy 2,1 millió négyzetkilométeren elterülő, hatalmas ország geopolitikai adottságai kiválóak, vonzó csatlakozási pont Ázsia, Afrika, a Közel-Kelet és Európa között. Ereje nemcsak abból fakad, hogy a világ egyik legerősebb olaj-szuperhatalma, hanem abból is, hogy intenzív modernizáción megy keresztül az utóbbi években. Az átalakulást Szalman bin Abdulaziz király és Mohammed bin Szalman koronaherceg vezeti, akik 2017-ben bejelentették ambiciózus társadalmi és gazdasági reformprogramukat, a Vízió 2030-at. Ennek köszönhetően az ország olyan erejű változásokon megy keresztül néhány év alatt, amelyek a világ nagyobbik felében egy évszázad alatt sem valósulnának meg.

Egy sivatagi szél fújta, forró napon Rijádban ellátogattam az Arab News szerkesztőségébe, melyet sokan a „Közel-Kelet vezető arab angol nyelvű napilapja” szlogenről ismernek. Jelképes, hogy üzenetük a közelmúltban „Egy változó régió hangja” jelmondattá nemesült, mely jól tükrözi, hogy ez az ország nemcsak a változás mellett elkötelezett, hanem szeretne láthatóságán is javítani a világban.

Egy kihívásokkal teli ország

A modernizációra nincs egyetlen recept a világban. A társadalmak és gazdaságok korszerűsítése lokális sajátosságok alapján történik. A szaúdi trónörökös mérsékelt és megfontolt lépésekben hajtja végre a reformot. Hisz a fokozatos és stabil átmenetben, mert felmérte, hogy egyszerre kell fenntartania Szaúd-Arábia biztonságát – amelyhez elengedhetetlen a Nyugat, azon belül is az Egyesült Államok – másfelől pedig társadalmi támogatottságát, amelyhez pedig nélkülözhetetlen a jó életminőség, a szaúdi tradíciók és vallásközpontú életvitel megőrzése.

A Szaúd-Arábiai Királyság népessége tizenhatszor akkora, mint száz évvel ezelőtt.

Fővárosa, Rijád 1938-ban – mikor az első csepp fekete arany a felszínre bukkant a dámmámi olajmezőn – még csak négyszázezer lakosnak adott otthont. Ez a szám ma már hatmillió. A Királyság 1960-ban a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) egyik alapítója, és a világ második legnagyobb olajtartalékával rendelkező országa volt, röviddel ezután pedig a világ legnagyobb olajexportáló gazdaságává lett.

A reformok gyökerei

Nem a semmiből jött a változás. Szaúd-Arábia a II. világháború után nem sokkal csatlakozott a világ legfontosabb kormányközi szervezeteihez, így az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez, a Kereskedelmi Világszervezethez, a Világbankhoz és az Arab Ligához. 1981-ben más államokkal egyetemben megalapította az Öböl Menti Együttműködési Tanácsot, és 2008-ban csatlakozott a világ vezető gazdaságait tömörítő G20-hoz is. Mohammed bin Szalmán egy új társadalmi szerződés kidolgozásán fáradozik Szaúd-Arábia népességének. A program gazdasági jólétre, közbiztonságra és méltányosabb újraelosztásra épül: kevesebb bürokrácia, alacsonyabb korrupció, közszolgáltatások javítása, jólét, társadalmi mobilitás és integráció, valamint régiós vezetői gazdasági szerep a legfontosabb pillérei ambiciózus tervének.

Szaúd-Arábia nem csupán gesztusértékű lépést tett, amikor 77 évvel államalapítását követően megadta a nőknek a vezetés jogát.

Az országvezetés racionálisan felmérte, hogy ezzel nők százezreit csatornázhatja be a munkaerőpiacra, nem beszélve a sok millió dollárnyi taxiköltség megtakarításáról, amelyet a külföldi – többnyire pakisztáni és indiai – taxisofőrök a szaúdi nők által kifizetett tarifákból hazaküldtek. A reformintézkedések közé tartozik az ország idegenforgalmi nyitása, a turistavízumok bevezetése, és a férfigyámság enyhítése is. Ennek égisze alatt ma már egy szaúdi nő egyedül is utazhat a nagyvilágban. A mozik és szórakoztatóipari egységek megnyitása, a nők oktatása, a turizmus fellendítése mind egyenes vonalon vezetett a külföldi befektetések és a nemzetközi sporteseményekkel kapcsolatos beruházások nagy arányú fejlesztéséig.

A Vízió 2030 azt is célként tűzte ki, hogy hazahozzák azokat a szaúdi érdekeltségű nagyvállalatokat, amelyek anno Londonban vagy Dubajban létesültek, hiszen tíz-húsz évvel ezelőtt Szaúd-Arábia jogi és üzleti környezete még nem volt elég vonzó a nemzetközi álmokat kergető cégeknek.

Reprezentatív médiatrendek

A médiapiaci változások jól reprezentálják a gazdasági és társadalmi változások egészét az országban.

Ma már Szaúd-Arábiában a legmagasabb az egy főre jutó közösségimédia-penetráció a világon.

A digitális bennszülöttek egyre növekvő tömege folyamatosan demokratizálja az információáramlást az Arab-félszigeten. A Királyság televíziócsatornái ma sem engedhetik meg maguknak, hogy kizárólag a kereskedelmi bevételekre támaszkodjanak, így szükségük van támogató kormányra, ugyanakkor a versenypiac erősödésével a reklámpiac is fokozatosan növekszik.

A közel-kelet és észak-afrikai régió egyik legnagyobb médiakonglomerátumát, az MBC-t (Middle East Broadcasting Company) 1991-ben alapította Valíd Al Ibrahim médiamágnás. Székhelyét Londonba helyezte, mert a szólás- és sajtószabadság Nyugatra hívta. Amikor Dubaj kedvező ajánlatot tett, és biztosította a stabil üzleti környezetet és a vélemények sokszínűségének megjelenését, az MBC-nek nem volt továbbra oka Londonban maradni, és átköltözött az Egyesült Arab Emírségekbe. Az utóbbi években Rijád is lazított a sajtó központosításán és a médiakontrollon, így az MBC döntéseit újra otthon hozzák meg. Itt van például az MBC által húsz évvel ezelőtt gründolt al Arabíjja hírcsatorna központja, mely okkal hívható a katari al-Dzsazíra pánarab televízióadó legfőbb kihívójának.

Látogatásom során lehetőségem volt megnézni rijádi központjuk épülőfélben lévő új szárnyépületeit és terjeszkedésüket. Vendéglátóm, az al Arabíjja külpolitikai szerkesztője megerősítette, hogy nincs jelentős kormányzati kontroll: az olyan érzékeny nemzetközi témákról, mint a gázai konfliktus tényszerűén és tárgyilagosan számol be.

A szaúdi kormány és a média- és hírközlési minisztérium arra ösztönzi őket, hogy objektívek és pártatlanok legyenek.

Abdul Rahman Rashed, az MBC vezérigazgatója nem sokkal a millennium után egy interjúban meg is erősítette, hogy céljuk az, hogy modernizálják és liberalizálják az arabok és a szaúdi nép gondolkodását anélkül, hogy az átalakulás az iszlám kultúrát és tradíciókat gyengítené.

Az olyan intézményes vállalkozók és innovátorok, mint Valíd Al Ibrahim sejk vagy Al-valíd bin Talal, a Rotane Media Group vezére önmegvalósításra és teljesítményre ösztönzik a felnövekvő, új generációt.

Elutasítják az iszlámot foglyul ejtő radikálisokat csakúgy, mint a szaúdi királyi család.

Támogatják az iszlám megújulását, a modernizáció és szaúdizáció programját, amely utóbbi azt irányozza elő, hogy a királyságban üzemelő vállalatok többségében szaúdi állampolgárokat foglalkoztassanak a gazdasági bevándorlók helyett.

További Külföld híreink

Sör nincs, de fociláz van: ilyen Cristiano Ronaldo meccse Szaúd-Arábiában

Valóra válnak-e az álmok?

Megvalósul-e a futurisztikus NEOM-projekt az évtized végére, melynek keretében a Line nevű „sci-fi építmény” 170 kilométeres hosszban terül majd el a sivatagban a Vörös-tenger partjától Tabuk városáig? Valóra válik-e a koronaherceg álma, hogy a királyság teljes energiaellátásának ötven százaléka megújuló forrásokból származzon öt éven belül? Teljesülnek-e a Vízió 2030 céljai, hogy a munkanélküliséget rövidúton 7 százalék alá csökkentsék? Emelkedik-e majd szignifikánsan a nők munkaerőpiaci részvételének aránya? Helyettesíti-e a fosszilis tüzelőanyagokat a megújuló energia az arábiai sivatagban? És látunk-e majd 2030-ban önvezető autókat száguldozni a Nefud-sivatag marsbéli táján?

Nehéz megmondani, de egy biztos: Szaúd-Arábia a közelmúltban példaértékű utazásra indult a régióban, hogy egy diverzifikált gazdaságot valamint egy nyitottabb és toleránsabb társadalmat építsen. Céljai nem magányos, elszigetelt ország célkitűzései. Szaúd-Arábia regionális felemelkedése és régiós politikai, gazdasági súlya mindannyiunk érdeke a globális energiabiztonság és a béke fenntartása érdekében.

Amikor a hömpölygő tömegben a Rijád Boulevard World fényjátékokban burkolózó, színes kis sikátorain és kávézói mellett sétáltunk kalauzommal, Masabbal, a média- és hírközlési minisztérium köztisztviselőjével, büszkén mesélte, hogy országában soha nem volt ilyen jó a közbiztonság és ilyen magas az életszínvonal, mint ma. A Champs-Élysées és Eiffel-torony makettjei mellett kiérünk a miniatűr Szent Márk térre, és egy szusszanásra leülünk a tündérkék Lagoon-tó partjára, mely tavaly egészen a Guinness rekordok könyvéig vitte mint a világ legnagyobb, ember által létesített, mesterséges tava.