„Ezek ugyanazok, akik lefejezték ellenségeiket” – II. Efrém Ignác a szíriai harcokról

Szíriában meglepetésszerű támadást indítottak az úgynevezett lázadó milíciák. Az iszlamisták gyors ütemben nyomulnak előre, a szír kormányerők már visszavonultak Aleppóból és Hamából, könnyen elképzelhető, hogy még Bassár el-Aszad elnök hatalma is veszélyben forog. Mi várhat az iszlamista csoportok uralma alatt és az újabb háború árnyékában a már egyébként is megfogyatkozott keresztény közösségekre? Interjúnk a Magyarországra látogató II. Efrém Ignác szír ortodox pátriárkával.

II. Efrém Ignác szír ortodox pátriárka Fotó: Havran Zoltán

– Újra szólnak a fegyverek Szíriában, az úgynevezett lázadók gyorsan törnek előre. Milyen hírek érkeznek hazulról?

– Éppen az imént beszéltem telefonon Aleppó és Homsz püspökével. Mindketten aggodalmukat fejezték ki, és megerősítették, hogy Hama elesett. Homszból már most menekülnek az emberek. Aleppóban éppen nyugodt a helyzet. Mindenki bezárkózik, inkább ki sem merészkedik az utcára. A város elfoglalói azt bizonygatják, hogy a civileknek nincs mitől félniük. 

De nem bízhatunk bennük. Ezek ugyanazok, akik tizenegy évvel ezelőtt elraboltak két aleppói püspököt, akiknek a sorsáról máig nem tudunk semmit… Ugyanazok, akik lefejezték az ellenségeiket. 

Most civilizált arcukat próbálják mutatni. Reméljük, így is marad, nem térnek vissza az erőszakhoz. Azt be kell ismernem, nagyon meglepett minket a támadás. Reméljük, hogy nem térünk vissza a háborúhoz. Az elmúlt tizenhárom évben már elég harc kijutott a szír népnek. Semmi mást nem akarunk, csak békét és stabilitást. Sajnos úgy tűnik, hogy bizonyos szuperhatalmak Szíriát használják csatatérnek. Ennek a háborúnak ugyanis semmi köze nincs a szír néphez, a nemzetközi nagypolitikáról szól minden. Csak ennek az árát Szíria népe, különösen a kisebbségek, köztük a keresztények fizetik meg.

Szíriai lázadók imádkoznak az északnyugat-szíriai Aleppóban 2024. november 30-án. Fotó:  MTI/EPA/Mohammed Al-Rifai

– Hány keresztény élhet az elfoglalt területeken?

– Aleppó hagyományosan a kereszténység fontos központja. Nemcsak a lélekszámot, de az identitást és a kultúrát tekintve is. A városban megannyi keresztény felekezet él egymás, illetve a muszlimok mellett. Becsléseink szerint mára nem lehetnek többen 30-35 ezernél. Korábban több százezren voltak. 

Igaz ez egész Szíriára, a keresztény közösség mostanra az egykori 30-40 százalékára zsugorodott: a másfél millióból alig 400-500 ezren maradtunk. 

Ami Hamát illeti, ott is élnek keresztények, de sokkal kisebb számban. Viszont a város környékén van néhány színkeresztény falu. Ők már eddig is rengeteget szenvedtek, a terroristák célkeresztjében álltak. Úgy hallottam, az egyik keresztény településre minap egyetlen nap alatt ismét 250 rakéta hullott. Még kitartanak, de az emberek rettegnek, sokan máris menekülnek.

– Ismét célkeresztbe kerülhetnek a keresztények?

– Ezek a csoportok az ENSZ szerint is terrorszervezetek. Az al-Kaida részei. Már a múltban is bizonyították, hogy ellenségként tekintenek a keresztényekre. Sőt minden kisebbségre, de még a velük egyet nem értő muszlimokra is. Mint mondtam, most persze bizonygatják, hogy majd jól bánnak velünk, szabadon gyakorolhatjuk a vallásunkat. De nem tudhatjuk, meddig marad ez így. Emlékszünk még, mi történt az iraki Moszulban! Mikor a Daesh [az Iszlám Állam – a szerk.] először bevonult a városba, azt bizonygatták, hogy a keresztényeknek nem esik bántódásuk. Aztán elűzték vagy meggyilkolták őket. 

Szóval ne legyenek kétségeink, hogy keresztényellenesek. Hitetleneknek hívnak minket. Sokan azt vallják, hogy kötelességük végezni velünk, mert ezzel áldozatot mutatnak be istenüknek.

Fotó: Havran Zoltán

– Szíriában már eddig sem volt könnyű az élet: milyen a humanitárius és gazdasági helyzet?

– Szenvedtünk, de az utóbbi időben főként gazdasági okok miatt. Hiány van a legalapvetőbb árucikkekből, a szíriai líra pedig teljesen elértéktelenedett. Míg a háború előtt egy dollár nagyjából 50 lírát ért, most 15 ezret! 

Közben az átlagfizetés nem haladja meg a havi 20-25 dollárt. 

Hogy lehet így egyáltalán túlélni? Aki teheti, több munkát vállal, vagy rengetegen a külföldön élő család segítségére szorulnak. Természetesen az egyház is mindent megtesz, hogy segítse a nélkülözőket.

– A nyugati szankciók mennyire okolhatók a nehéz helyzetért?

– Nagymértékben. A háború kétségtelenül nagyon sokat árt, de az is, hogy a leggazdagabb, olajtermelő, illetve mezőgazdaságilag megművelhető területeket megszállás alatt tartják. Az ország legfőbb bevételi forrásai az amerikaiak és kurdok kezén vannak. Szíria így kénytelen olajat importálni, ráadásul azt is kerülő úton, ami csak tovább növeli az árat. Vagy mondok még egy mindennapi példát: néhány héttel ezelőtt Izrael lebombázta az egyik libanoni határátkelőt, így a Damaszkusz és Bejrút közötti addigi nagyjából kétórás út háromszorosára, hatórásra nőtt. Szíriát próbálják teljesen elszigetelni. Az egyik legfőbb probléma azonban az illegális – az ENSZ által nem támogatott – nyugati szankciók. 

Politikai célokból vetették ki ezeket, hogy nyomást gyakoroljanak a szír kormányra. De aki valóban szenved miattuk, az a szír nép.

– Jelenthet mindez újabb menekülthullámot?

– Elnézve, ami történik, arra számítok, hogy újra rengetegen megpróbálnak majd elmenekülni Szíriából. Már ha el tudnak. Aki korábban útra kelt, eladta mindenét, felélte minden megtakarítását, hogy kifizesse a csempészeket. Egyetlen ember kijuttatása ugyanis több ezer euróba is kerülhet. És akkor még nem is garantált a siker, sokan meghaltak út közben vagy belefulladtak a tengerbe… 

Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy újabb menekülthullám indul meg. És sajnos a keresztények az elsők között lesznek.

Kurd emberek érkeznek Aleppó tartományból a kurdok ellenõrzése alatt álló észak-szíriai Rakkába 2024. december 3-án. Az Aleppótól északra fekvõ Tel Rifaatból több ezer kurd család menekült el, mert a szíriai kormány ellen harcoló lázadók elfoglalták a várost. Fotó: MTI/AP Hogir el-Abdo

– Mi hozta most Magyarországra?

– Magyarország egyike azon országoknak, amely támogatja a keresztényeket a Közel-Keleten és a világ más részein. Sőt, az egyetlen ország, amelynek saját államtitkára van az üldözött keresztények megsegítésére. Ennek köszönhetően legalább fel tudjuk csillantani a reményt, hogy a keresztények szülőföldjükön maradjanak. Azért látogatok időről időre Magyarországra, hogy tájékoztassam a tisztviselőket a helyzetünkről, és egyeztessünk a támogatás lehetőségeiről. Most is nagy örömmel találkoztam Orbán Viktor miniszterelnökkel, akit informáltam a fejleményekről, és persze segítségét kértem a menekülő keresztények támogatásában.

– Kis országként mit tehet Magyarország a szuperhatalmak játszmájában?

– Gyakran hallom, hogy Magyarország kis ország. De egy ország nagyságát nem a területe vagy népessége mutatja, hanem hogy mennyit tesz az emberiségért! És mondhatom, hogy Magyarország rengeteget tesz.

Egyike azon országoknak, amely rendíthetetlenül harcol az emberi értékek megőrzéséért, még ha ez nem is mindenkinek tetszik. Magyarország kétségtelenül erején felül teljesít akkor is, amikor próbál békét teremteni Oroszország és Ukrajna között. Ráadásul ezzel másoknak is példát mutat. Ausztria például egyike azon országoknak, amely nyíltan megkérdezte tőlünk: hogyan segítenek a magyarok, hogy mi is úgy segítsünk? Vagy Lengyelországban is formálódik a szándék, hogy hasonlóan támogassák a keresztényeket. És nem csupán az anyagi segítségre gondolok! Hanem arra is, hogy a magyarok a nemzetközi fórumokon is kiállnak értünk, illetve napirendre tűzik ügyünket. 

Szóval nem kell szuperhatalomnak lenni ahhoz, hogy nagy dolgokat vigyél véghez!

– Biztonságos visszatérnie Szíriába?

– Magyarországról Indiába utazok, ahol jelentős közösségünk él. Azt követően viszont nem kérdés, amilyen gyorsan csak tudok, természetesen sietek haza Szíriába. Addig is napi kapcsolatban állok az otthoniakkal. Itt ülök, de lélekben és szívemmel most is velük vagyok.