– A tavalyi nagy ukrán ellentámadás tervei idejekorán kiszivárogtak – az offenzíva csúfos kudarcot is vallott. Idén mindenki arra számított, hogy az ukránok aktív védelemre rendezkednek be. Meglepte a kurszki betörés?
– Az hagyján, hogy engem, de az oroszokat, sőt az ukránok nyugati szövetségeseit is meglepte. Kijev ezúttal inkább senkivel sem egyeztetett – tanultak az említett tavalyi példából, mikor minden terv kiszivárgott. Akkor az oroszok előre ismerték az ellentámadás stratégiai fő irányát, indításának idejét, az új egységek kiképzésének és felfegyverzésének ütemét. Sajtóhírek szerint ezúttal még az ukrán vezérkaron belül is csak egy szűkebb kör, illetve a bevetett csapatok is mindössze egy-két nappal a művelet előtt értesültek a feladatokról. Remekül elrejtették, mire készülnek.
– Valóban elképzelhető, hogy a nyugati szövetségesek, amelyek mindig hírszerzési információkkal segítik az ukránokat, most nem tudtak előre a támadásról?
– Ehhez nem feltétlenül volt szükség nyugati hírszerzési információkra, azért az ukránoknak is megvannak a saját felderítési képességeik. Teljesen elképzelhetőnek tartom, hogy ezúttal nem tájékoztatták az amerikaiakat – éppen azért, mert egyszer már megégették velük magukat.
A történtek után az ukránok úgy érezhetik, hogy a nyugati szövetségesek nem tudnak titkot tartani, nem bízhatnak meg bennük maradéktalanul.

– Hogyan érhette ennyire készületlenül az offenzíva az oroszokat?
– Orosz katonai bloggerek bejegyzései alapján az oroszok annyit azért láttak, hogy valami készülődik. Jelentették is Moszkvának az ukrán katonai aktivitást a Kurszkkal szomszédos területeken. De azt hihették, hogy csak egyfajta nyomásgyakorlásról van szó. Illetve arra gondolhattak, hogy egy, a térségben indított újabb orosz betöréstől tartva az ukránok csak védelemre rendezkednek be.
– Miért volt ilyen papírvékony az orosz védelmi vonal?
– Azért, mert mindkét fél erőforrásai rendkívüli szétfeszítettek. Az orosz erők java a Donbaszban van lekötve. Az ukrán művelet azt már bebizonyította, hogy az oroszoknak nincsenek stratégiai tartalékaik. Ez a térség valóban gyengén védett, főként sorkatonák őrizték, akik nem voltak felkészítve egy ilyen rohamra. Nem csoda, hogy különösebb ellenállás nélkül, tömegével adták meg magukat. Rajtuk kívül a határőrség erői, valamint a korábban a Wagner-csoporttal együttműködő, illetve annak korábbi tagjaival kiegészült csecsen erők állomásoztak itt. De nem csak személyi állományában volt gyenge a védelmi vonal, néhány harckocsiárkon kívül nem futotta többre. Hogy miért a mulasztás? Egyrészt azért, mert lakott területekről lévén szó nem tudtak jelentős erődítési munkákat folytatni, aknásítani itt.
Másrészt azonban beszédes, hogy korábban működött a térségben egy, a hadsereget és más félkatonai alakulatokat, belügyi szerveket átfogó tanács, melyet Alekszandr Lapin orosz vezérezredes néhány hónappal ezelőtt feloszlatott.
Úgy értékelték, hogy nincs rá szükség, mert a régió nincs veszélyben, legalábbis a fenyegetés nem olyan fokú, amelyet a hadsereg önmagában ne volna képes kezelni.