A Facebook mint „Nagy Testvér”: már megint egy összeesküvés-gyakorlat…

Döbbenetes, de George Orwell 1949-ben írt, 1984 című művének elhíresült mondata, hogy a Nagy Testvér figyel téged, mára megvalósulni látszik.

2019. augusztus közepén beismerte a Facebook: lehallgatták, majd külsős cégekkel lejegyzeteltették a hangalapú Messenger-beszélgetéseket.

A Messenger applikációt mintegy 1,3 milliárd ember használja a Földön, tehát elmondható, hogy lassacskán egy emberiséglehallgató rendszer jöhet létre a Facebook, és persze olyan más gigacégek által is, mint a Google vagy az Apple – és még sorolhatnánk.

Döbbenetes, de George Orwell 1949-ben írt, 1984 című művének elhíresült mondata, hogy a Nagy Testvér figyel téged (The Big Brother is watching you), mára megvalósulni látszik.

Az utóbbi években józan megfigyelők többször figyelmeztettek arra, hogy a hatalmas kommunikációs cégbirodalmak nemcsak szolgáltatást végeznek a fogyasztóknak, hanem jóval többet annál: egyben kiszolgáltatottá tesznek embermilliókat.

De ha ez idáig bárki felvetette, hogy a gigacégek – illetve a mögöttük álló nem tudni, milyen hatalmi körök – visszaélnek a XXI. századi kommunikációs technológia gigantikus lehetőségeivel, az illetőt a neoliberális, egyáltalán nem haladó fősodor rögtön kinevette, elnevezte összeesküvés- (vagy más néven konteó-) gyártónak, megszégyenítette, ellehetetlenítette és megalázta.

Hiszen mit is mondott Mark Zuckerberg Facebook-főnök a tavalyi kongresszusi meghallgatásán arra a kérdésre, hogy belehallgat-e a cég a felhasználók Messenger-beszélgetéseibe? „Mi nem csinálunk ilyet” – válaszolta ellentmondást nem tűrően. Mark Zuckerberg korunk hőse, ha ő mond valamit, akkor az úgy is van, nem?

S még hozzátette: „Önök olyan összeesküvés-elméletről beszélnek, hogy mi figyeljük, hogy mit vesznek fel a mobiltelefonok mikrofonjai, amit aztán hirdetési tevékenységhez használunk fel.”

Szóval már megint egy állítólag összeesküvés-elmélet, ami igaznak bizonyult…

És akkor most kérdezem tisztelettel: nagyon furcsát mondok akkor, ha azt mondom, hogy Mark Zuckerberg egy szimpla hazudozó, akinek innentől kezdve egy szavát sem lehet elhinni?

Nagyot tévedek akkor, ha azt mondom, hogy egy normális világban Mark Zuckerberg innentől kezdve nem rúghatna labdába?

Viszont ugye nagyon realista vagyok akkor, ha azt is mondom, hogy – „természetesen” – Mark Zuckerberggel továbbra is ugyanúgy tárgyalni fognak a világ vezető személyiségei és a deep state elitje, mint eddig is, mintha mi sem történt volna?

Vegyük észre: a neoliberális paradigma nyelvpolitikai framingjében (keretezésében) az összeesküvés-elmélet vagy konteó fogalmaknak nagy jelentőségük van. Ezekkel a kifejezésekkel tudnak megbélyegezni minden személyt, politikust, közéleti szereplőt, tudóst, újságírót, egyetemi oktatót, pártot és kormányt, aki nem tesz mást, mint logikus gondolkodással, az összefüggések felismerésével a globális elit ócska játékairól lerántja a leplet, s felmutatja a háttérben meghúzódó világhatalmi célokat.

Ismerős, nem?

Példák: az egyáltalán nem „haladó”, hanem romboló neoliberális fősodor szerint a migráció mögött egyáltalán nincs semmilyen, Európát átalakítani kívánó szándék, csak a véletlenek összjátéka, s nem kell más a helyzet „menedzseléséhez”, csak humanitás és szolidaritás – á la Ferenc pápa.

A másik: a Balkánon, Ukrajnában, Észak-Macedóniában, Szerbiában és máshol lezajlott szivárványos tüntetések, forradalmak mögött biztosan nincs Soros-féle álcivil „rászervezés” – többek között Szrgya Popovics segítségével –, pusztán az emberek „jogos felháborodása”.

És még sorolhatnám, de nem teszem. A lényeg: nevessük ki a romboló, a neoliberális véleményformálók összeesküvés-elméletezését és konteózását! Ők vagy félre akarnak vezetni bennünket – aminek semmi kedvünk sincs bedőlni, mert nem akarunk naivak maradni –, vagy egyszerűen tényleg tökkelütött ostobákká váltak a saját romboló vízióikkal együtt.

Befejezésül még egyszer rögzítsük a tényt: a Facebook Orwell-i értelemben Nagy Testvérré vált.

De ugye nem lesz igazam, ha azt mondom kissé kétségbeesetten, hogy ez egy következmények nélküli világ?