Csordultig teltek az olajtárolók világszerte

Több száz olajtárolásra használt óriási tankerhajó vesztegel jelenleg a világtengereken kedvezőbb piaci helyzetre várva: világszerte kezdenek megtelni a szárazföldi tárolók, és az alternatív helyek keresése kiterjedt a vizekre is. A tankerhajók tárolási célú használata azonban a sokszorosára emelte a költségeket, ami tovább nehezítette az olajárzuhanás miatt amúgy is válságban lévő ágazat helyzetét. A legnagyobb bajban a kisebb, független cégek és az olyan olajtermelő országok vannak, mint az Egyesült Államok, Szaúd-Arábia vagy Oroszország.

Aggasztó kilátások. Szállítóhajó vesztegel a kaliforniai partoknál Fotó: MTI/EPA/Etienne Laurent

Április végére az Egyesült Államok partjainál egy korábban soha nem látott flotta torlódott fel: több mint hetven nagy olajszállító tankerhajó várt a kikötőknél, vagy egyszerűen hetek óta a tengeren vesztegelt. Mindez az elmúlt két hónap eseményeinek az eredménye – a világszerte kirobbant Covid-19-járvány megakasztotta a termelést és a fogyasztást is, ami rányomta a bélyegét az olajpiac egészére. Ebben az évszázadban nem voltak még ennyire alacsonyak az olajárak, mint most, a kereslet visszaesése pedig a 2008-2009-es pénzügyi válság idején mért szintet is alulmúlta.

A világ legnagyobb olajtermelői azonban nem hagytak fel a termeléssel, sőt épp ellenkezőleg: egy márciusban – a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) és Oroszország között – meghiúsult egyezség miatt Szaúd-Arábia tovább növelte az olajkitermelést. Így kőolajból egyszerűen túl sok lett, a világ tárolói pedig szép lassan kezdtek megtelni. A Goldman Sachs pénzügyi csoport 4,4 milliárd hordóra becsüli világszinten a tárolókapacitásokat – amíg április első napjaira a cég szerint ezek már 65 százalékban voltak feltöltve, április végére a kőolaj szintje a tárolókban már a 90 százalékot is elérte. Így egyes elemzők szerint három-négy héten belül egyszerűen nem lesz hová tenni az olajat, és az olaj­piac még az eddiginél is komolyabb válságba kerül. Ezen valamelyest javított az olajtermelő országok áprilisi megegyezése, amelynek alapján május 1-jétől napi 9,7 millió hordóval csökkentették a termelést, de valójában ez sem oldotta meg a túltermelés problémáját.

A lehetőségek beszűkülésével az olajtermelők új tárolási alternatívák után néztek: barlangok, nem használt olajvezetékek vagy vasúti tartálykocsik is látókörükbe kerültek. Újabban egyre inkább terjed a nagy olajszállító hajók használata. Az úgynevezett szupertankerek a világ legnagyobb, ember alkotta szállítószerkezetei. Egy ilyen hajó akár közel fél kilométeres hosszúságot is elérhet, és kétmillió hordó olaj szállítására képes. Világszerte mintegy nyolcszáz ilyen hajó készült, és a Bloomberg szerint ebből jelenleg legalább százat tárolásra használnak, de május végére ez a szám megduplázódhat.

– Példátlan időket élünk most a tankerhajók történelmében, és bár a hírek leginkább a szupertankerekről szólnak, valójában a kisebb hajókat is ugyanígy tárolásra használják – mondta Gregory Lewis szállítmányozási elemző a Reuters hírügynökségnek.

Aggasztó kilátások. Szállítóhajó vesztegel a kaliforniai partoknál
Fotó: MTI/EPA/Etienne Laurent

Becslések szerint jelenleg legalább 160-200 millió hordó kőolaj várja a vevőjét valahol a világtengereken hánykolódva. Utoljára 2009-ben volt példa hasonlóra, de akkor csak mintegy felét, százmillió hordó olajat tároltak a tartályhajók. A helyzet egyrészt környezeti kockázattal jár, másrészt nem látszik, hogy meddig tart majd ez az állapot. Az új igények és Szaúd-Arábia megnövekedett termelése miatt április második felére egy szupertanker üzemeltetésének napi átlagára 300-335 ezer dollárra nőtt, vagyis egyetlen olajszállító hajó várakoztatása havi kilencmillió dolláros költséget jelent. Összehasonlításképpen: februárban egy ilyen hajó napi átlagos működtetése még csupán húszezer dollárba került a Republic orosz lap adatai alapján.

A világ kőolajpiacának több mint 40 százalékán három ország osztozik: Egyesült Államok (18 százalék), ­Szaúd-Arábia (12 százalék) és Oroszország (11 százalék). Mindhárman erősen meggyengülve kerülhetnek ki a jelenlegi helyzetből. Az Egyesült Államokban az elmúlt hetekben számos kitermelő cég felfüggesztette a működését vagy a csőd szélére került. A Bloomberg szerint az országban az év elején még mintegy 650 olajfúró torony működött, de április végére már csak 378 maradt üzemben.

Az egyik legnagyobb olajtermelő vállalat, az ExxonMobil részvényárfolyama ­például 38 százalékkal zuhant, és egy szintre került a digitális filmplatform, a Netflix értékével. Szaúd-Arábia Washingtonhoz hasonlóan szintén erősen érintett: GDP-je mintegy negyven százaléka az olajszektorból származik, ráadásul erősen rá van szorulva a tengeri szállításra. Oroszország kiépített olajvezeték-rendszerrel is rendelkezik, így a szállítási költségek megnövekedése kevésbé érinti, de az alacsony olajár annál inkább: a 2020-as orosz költségvetés 35 dolláros minimális hordónkénti árral számolt, azonban az elmúlt egy hónapban az olaj világpiaci ára április 13-án járt utoljára 30 dollár felett.