„Amikor az ember rájött, hogy megteremtette uralmát a természet fölött, a legyőzött természet tiszteletét alárendelte a győzelmet kivívó kollektív emberi erő tiszteletének” – vélte egyik tanulmányában Arnold Toynbee brit történész, és gondolata napjainkban ismét aktuálissá vált. A koronavírus-megbetegedések száma tegnapra meghaladta az ötmillió főt, a hírt közlő szerkesztőségek többsége azonban rögtön le is szögezte: a statisztika csak a hivatalos adatokat tükrözi, valójában megbecsülni is nehéz, mekkora a pontos szám.
Az emberiségnek tehát nemhogy legyőzni nem sikerült a természetet, de egyelőre még a betegség terjedésének ellenőrzésére sem képes. Talán éppen azért, mert a Toynbee által említett kollektív emberi erő is hiányzik. Hiányzik a járvány megfékezése érdekében követett politikai összefogás, amire a napokban António Guterres ENSZ-főtitkár is felhívta a figyelmet. Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO éves közgyűlésén Guterres elmondta: egymásnak ellentmondó stratégiákat követnek országok, a kölcsönös bizalmatlanság pedig emberéleteket követel. Az ENSZ-főtitkár utalt az Egyesült Államok renitens magatartására is. Washington a WHO-t és Kínát okolja a járvány elszabadulásáért, az amerikai álláspont szerint a két fél összejátszott és információkat titkolt el. Donald Trump amerikai elnök szerint a politikai részrehajlás emberéleteket követelt, ezért a napokban már felvetette, hogy országa kilép az Egészségügyi Világszervezetből.
Trump kritikáival sokan egyetértenek. Az Európai Unió és Ausztrália a héten indítványozta a járvány eredetének kivizsgálását, a washingtoni retorikánál visszafogottabb, ám a WHO felelősségét is pedzegető javaslathoz 194 ország csatlakozott. Elemzők ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy az amerikai elnök a vagdalkozásával leginkább saját hibáiról terelné el a figyelmet. Az Egyesült Államokban több mint másfél millió embert betegedett meg és közel százezer ember hunyt el, s a tragikus adatok Trumpra nézve különösen aggasztóak. Záporoznak az elnökre a felelősségét feszegető kérdések, de hónapokkal a novemberi amerikai választások előtt az is kellemetlen, hogy a nagy rivális Kína csak 84 ezer fertőzöttről és alig több mint 4600 halálesetről számolt be.
Aligha van olyan vezető a világon, aki őszig pontos stratégiával rendelkezne. Kínában újabb járványügyi korlátozásokat kellett bevezetni, miután másfél hónappal az utolsó vesztegzár feloldása után egy északkeleti tartományban ismét felütötte a fejét a kór. Ez újabb intő jel az ázsiai országból, a nyugati demokráciákban azonban mintha nem akarnának tudomást venni a közelgő második hullámról. A korlátozások feloldását az Egyesült Államokban és több európai országban is tüntetők követelik, s a politika enged a radikalizálódó mozgalmaknak. A megváltozott közhangulat mellett a korlátozások feloldását sürgetik a gazdasági mutatók. Az első negyedéves adatok globális válságról számolnak be, a pesszimista előrejelzések szerint a hatások a járványnál is fenyegetőbbek.
Miközben a szabadságjogaiért, gazdaságáért aggódó fejlett világ inkább vállalja az idősöket fenyegető járvány elszabadulását, a Föld déli féltekéjére csak most érkezett meg a koronavírus. Brazíliában már közel háromszázezer fertőzöttet regisztráltak, a szomszédos Chilében pedig a hadseregnek kellett beavatkoznia a járvány miatt elindult fosztogatási hullámok miatt. Afrikában is egyre nagyobb problémát jelent a betegség. Guterres arról is beszélt: a betegség a kontinens fejlődését fenyegeti, várhatóan újabb tömegeket taszít mélyszegénységbe.
