A sátoraljaújhelyi vasút mögött, a határ túloldalán csillog a Vegas kaszinó, onnan nagyjából öt perc alatt jutunk el Borsiba, Rákóczi Ferenc fejedelem hányattatott sorsú szülőkastélyába, amely mellé egyáltalán nem szegődött a szerencse a XX. században.
Tábla is jelzi a kastélyhoz vezető utat, az Eszpresszó Rákóczinál balra fordulva pedig már látjuk a várárkot, a terebélyes fák mögött pedig a kastélyt, aminek most már impozáns tetőzete is van.
Aki tavaly ősszel járt Borsiban, és nem hallott a felújítási munkálatokról, a tetőszerkezet nélküli, sok helyen megbontott falú épületet látva azt hihette, hogy romterületen jár, vagy éppen bontanak valamit.

Fotó: MTI/Balázs Attila
Pedig egészen másról van szó: áprilisban fejeződött be a kastély felújításának első üteme, amelynek során új fagerendázatú tetőt építettek, és megerősítették az épület alapszerkezetét, a reneszánsz kastély új födémeket is kapott.
Nemsokára kezdődik a Rákóczi-kastély felújításának második üteme is, amelyre a magyar kormány az első ütem után (805 és fél millió forint) újabb egy és negyed milliárd forintot ad. Bár a munka jelentős része még hátravan, ha minden terv szerint halad, akkor 2020 derekán már látogatható lesz a fejedelem szülőkastélya.
A nagyjából 1200 lélekszámú faluban, a hivatalos adatok alapján elég kiegyensúlyozott a nemzetiségi összetétel. A helyiek szerint ez mégis csalóka, hisz a népszámláláskor rengeteg magyar vallja magát szlováknak. Hogy miért, az egy külön cikk témája is lehetne, és mit sem változtat azon, hogy Rákóczi Ferenc neve itt nem csak egy tankönyvízű fogalom, és nem véletlenül mondják, hogy Borsiba a kommunizmus legsötétebb évtizedeiben is elzarándokoltak az emberek erőt meríteni a fejedelem szülőhelyéből és szelleméből.
A kastélyt a XVI. században Lorántffy Zsuzsanna és Rákóczi György alakította reneszánsz épületté, s amellett, hogy a felvidéki reneszánsz építészetünk egyik legfontosabb emléke, 1676 márciusában itt született II. Rákóczi Ferenc fejedelem is.
A csehszlovák állam a jeles történelmi személyiség emlékét azzal tisztelte meg, hogy előbb iskolát, majd munkásszállót, végül raktárat alakított ki az évtizedek alatt egyre romló épületben. 1990-ben a borsi önkormányzat tulajdonába került, s bár többször próbálták felújítani, anyagi források híján ez nem sikerült. 2013-ban Áder János magyar és Ivan Gasparovic szlovák köztársasági elnök találkozóján eldöntötték, hogy a két ország együttműködik az épület renoválásában.