Furcsa volt körbenézni az ezer férőhelyes, máskor többnyire telt házas Szarvasi Vízi Színházban: a szigorú előírásoknak megfelelően csak minden negyedik székre ülhetett néző, sőt az egymás mögötti széksorokban is olyan eltolást alkalmaztak, hogy bármilyen irányban meglegyen az ajánlott legkevesebb másfél méter. Mégis rendkívüli és felemelő hangulat uralkodott a Holt-Körös partján, és mindannyian úgy éreztük, kulturális szempontból véve történelmi pillanatnak vagyunk a tanúi: – Mert ünnep ez az évad! Egyrészt a tizedik, másrészt a járvány feletti győzelmünk ünnepe – mondta Fekete Péter államtitkár megnyitóbeszédében.
De emlékezetessé tette az estét az is, hogy „otthon hagyva államtitkári ruháját, fellépőruháját hozta magával”, és társkonferansziéja volt a rendkívül változatos műsornak, mely stílusosan a járvány idején született nagy sikerű átirat, az Európa 2020 című dal elhangzása után a Gárdonyi Géza Színház GGTánc Eger nevű formációjának remekével varázsolta el a közönséget. Liszt Ferenc száznyolcvan éve komponált Magyar rapszódiája ihlette Topolánszky Tamás Harangozó-díjas koreográfust és Pinczés István Jászai Mari-díjas dramaturgot, akik Papp Janó jelmezeiben szemünk elé varázsolták a zeneszerző életét, annak legfontosabb résztvevőivel. Két szóval lehet jellemezni az előadást: elegancia és misztikum. Liszt Ferencet Oláh Zoltán Kossuth-díjas balettművész alakította, a klasszikus és kortárs táncot elegyítő táncfantáziát Gábos Judit zongoraművész élő zongorajátéka kísérte.
A jubileumi műsor tíz évad tíz különböző színházi műfaját viszi színpadra, ebből kaptunk mi is ízelítőt a nyitógála második részében: színház, zene és cirkusz – a teljesség igénye nélkül szemezgetünk a látottakból, előre is elnézést kérve azoktól a művészektől, akiket nem említünk. Különleges volt úgy hallgatni Csonka Dóra előadásában a Ghost című musical egyik dalát, hogy közben Földes Roxána mutatványát is csodálhattuk a levegőben egy karikán; Juan Pablo Martinez nemcsak zsonglőr tudományával ejtett ámulatba, hanem személyiségének kisugárzásával is mintegy magához ölelte a közönséget; Benedekffy Katalin opera-énekesnőtől nemcsak a Messze a nagy erdő című dalt, hanem az egész Cigányszerelmet meghallgattuk volna; és különös színfoltja volt a gálának Csurulya Csongor színművész prózája is.
