Nem lehet elmenekülni a gondok elől

Az 1959-es Rio Bravo egy ellenfilm. Az 1952-ben Fred Zinnemann által rendezett Délidő mondanivalójának ellenében született; minden fordítva van, mint a Délidőben.

2020. 07. 22. 10:06
A seriff (John Wayne balra) szerint az embereket nem kritizálni kell, hanem rávezetni a jó útra Fotó: Mafab
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Délidő végén a Will Kane-t alakító Gary Cooper – mivel a kisváros, amelyet egy gyilkos banda fenyegetett, nem állt mellé segíteni – a porba hajítja a seriffcsillagot. Miután megmentette őket. Mindez annyira felbőszítette a legendás westernhőst, John Wayne-t, hogy Howard Hawks filmrendezővel közösen egy ellenfilm forgatásába fogtak. A művészek csatározásának érdekessége, hogy mindkét alkotás a maga nemében remekmű lett, bár óriási különbség, hogy míg a Délidő inkább a thriller műfajára jellemző hatásmechanizmussal dolgozik, addig a Rio Bravo a szó klasszikus értelmében megmaradt westernnek.

Mi volt az, ami igazán felbőszítette John Wayne-t? A Délidő mondanivalója. Az, hogy ha az emberek annyira puhányok és nihilisták lettek, hogy még a saját kisvárosukat, családjukat, gyerekeiket sem képesek megvédeni, akkor a seriff, bár még utoljára segít rajtuk, de aztán magukra hagyta őket. Csináljon mindenki azt, amit akar. John Wayne szerint ilyen a Földön nincsen. Szerinte az embereket nem kritizálni kell, hanem rávezetni a jó útra. Bár a Rio Bravo még nem A hét mesterlövész, amely éppen egy évvel később készül el John Sturges rendezésében, vagyis itt még nem kerestetik bőszen egy igazi ütőképes zsoldos mesterlövészekből álló csapat a problémák megoldására, de az is igaz, hogy a seriff, aki a Rio Bravóban is bajban van, mert jelentős túlerővel áll szemben, nem kuncsorog a lakosság körében segítségért. Néhány mesterlövésszel, leleménnyel, felkészüléssel megpróbálja legyőzni a bűnözőket.

A seriff (John Wayne balra) szerint az embereket nem kritizálni kell, hanem rávezetni a jó útra
Fotó: Mafab

A rendteremtésbe rendszert próbál vinni, például úgy, hogy nem lehet fegyvert behozni a városba. Vagy úgy, hogy megerősíti a börtönbe csukott rab védelmét, akit felbérelt fejvadász bűnözők próbálnak kiszabadítani a testvérével egyetemben. Míg a Délidő hangulata egyre komorabb és a jó győzelme is keserű, addig a Rio Bravót férfias derű hatja át. Az egész filmben szinte minden jelenet vagy mellékszál az élet fontos problémáinak megoldásáról szól. Ahogy a seriff helyettesének le kell szoknia az alkoholról, fel kell dolgoznia a szerelmi csalódását, úgy a seriffnek is meg kell tanulnia figyelni egy nőre, meg kell tanulnia meghódítani őt, mert így születik meg a család, amely majd hosszú távra is biztosítja a kisváros fennmaradását.

A Rio Bravóban minden a megmaradásról szól. Senki nem akar elmenekülni, mert John Wayne tudja jól, hogy máshol se jobb, az ember nem menekülhet el önmaga elől, a problémái elől. Szembe kell nézni a múlttal, hogy legyen jövő. A Délidő kisvárosában nem történik meg a múlttal való szembenézés. Ott nem beszélik meg az emberek a bajokat, a bántalmakat. Ott mintha ettől a szőnyeg alá sepréstől lenne egyre nagyobb a baj.

Jól látta John Wayne, hogy zsákutca az a világkép, amelyet a Délidő bemutat. A bűnbakképzés, az emberek bűntudatának erősítése nem vezet sehova, hisz sokkal fontosabbak a pozitív minták. A macsó, de szerelmi ügyekben ügyetlenül tébláboló férfi karaktere˛, vagy a nagyszájú, vagány nő, aki a lelke mélyén gyengédségre vágyik, közelebb áll a nézők szívéhez, mint a Délidő nihilista miliője. Leginkább azért, mert a korabeli nézőnek azt kellett megtanulnia, hogy mindenki olyan, mint ő: esetlen, ügyetlen az élet igazán fontos dolgaiban, sokszor hibázik, de a hibáit képes kijavítani, ahogy a néző is képes erre.

Mindent elmond a két film közötti különbségről, hogy a Rio Bravóban megszületik az együtt éneklő, a jóban és rosszban együttműködő kisközösség, amelyben John Wayne igazi apafiguraként figyelmesen, de férfiasan foglalkozik kis csapatának lelkivilágával, minden nyűgével-bajával. És aztán ez a kisközösség már képes arra, hogy megvédje a többieket, a város lakosságát, akik nem gyávák, csak egyszerűen nem értenek a fegyverforgatáshoz. Ebben a filmben nem hever a porban a seriffcsillag, mert ilyen a Földön nincsen.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.