Olvassunk Ciorant, hogy ne legyünk öngyilkosok

Negatív terápia · Bár pesszimisták és nihilisták, a román–francia gondolkodó mondatai segítenek élni.

Forrás: Pinterest

Fotó: Pinterest

Miért is szegné kedvünket egy ilyen mondat? Cioran többször beszámolt arról, hogy írással adja ki magából a felgyülemlett mérget, mely különben felemésztené az egész szervezetét. Negatív terápiája tehát nagyon egyszerűen működik: miután ráébreszt bennünket arra, hogy az életünk véletlen semmiség, mi pedig fontoskodva sürgünk-forgunk egy kis bolygón valahol a világmindenség peremén, gondjaink, vágyaink, céljaink, kudarcaink, sikereink egyszer csak nem tűnnek olyan lényegesnek. Cioran felszabadít minket minden terhünk alól, a lélek Spartacusa ő: fellázít, lerázatja láncainkat, majd azt mondja, hogy menjünk, amerre a szemünk lát, vagy tegyük vissza őket, hisz úgyis mindegy, hogy velük vagy nélkülük halunk meg: „Azt mondják, Angliát ötszázezer év múlva teljesen el fogja borítani a tenger. Ha angol volnék, minden tevékenységemet abbahagyva azonnal megadnám magam.”

Mivel műveinek kevés magyar fordításához nehezen és drágán lehet hozzáférni, ezért jó, hogy a Helikon beválogatta zsebkönyvtársorozatába A bomlás kézikönyvét. Csakhogy van ebben egy bökkenő: a kötet címe kissé megtévesztő, hisz A bomlás kézikönyvének nevezik, de hasonló címmel, magyarul a Précis de décomposition című 1949-es munkája jelent meg (Értekezés a bomlásról), így megtévesztheti az olvasókat, hisz Cioran egyik alapművére számítanak, miközben helyette egy különböző munkáiból, főleg a naplójából válogatott idézetgyűjtemény található benne.

Fotó: Imdb.com

Viszont egy jól használható „kézikönyvet” kapunk ehhez a mindennapi negatív terápiához. Cioran ugyanis – akárcsak La Rochefoucauld – az aforizmák, a sűrített, csattanós gondolatok nagymestere volt, így nem csalódunk ebben a kis könyvben, sőt a szelek­ción meglátszik, hogy igyekeztek Cio­ran kedvenc témái közül válogatni. Megismerhetjük a halálról, az öngyilkosságról, a történelem értelméről, Istenről és úgy általában az emberi állapotról szóló gondolatait.

Viszont a Füzetekben (Cahiers) – mely magyarul sajnos nem olvasható teljes terjedelmében – rengeteg magyarokra való utalás is található, éppen ezért furcsa, hogy ezeket nem válogatták bele a kötetbe (például ehhez hasonlókat: „Szláv van bennem, meg egy kis magyar, latin semmi”, „Magyarul kellene meghalni, vagy elutasítani a halált” (utalás az 1956-os szabadságharcra, egy honfitársához írt levelében, melyben lényegében a kommunizmus elleni lázadásra szólítja fel román honfitársait).

És a manapság nagyon időszerű Nyugat-kritikájából sem ártott volna többet szemlézni – bár a kötetben olvashatunk ehhez hasonló mondatokat: „Ezer esztendő háborúi megszilárdították a Nyugatot, egyetlen évszázad »pszichológiája« a szakadék szélére sodorta”, „Az a civilizáció, amely a katedrálisokkal kezdődött, a skizofrénia hermetizmusával fog véget érni”. Ez éppen hogy csak felvillantja Cioran nagyon precíz és mélyreható megállapításait. Ezek közül idézek egy igazán megszívlelendőt: „Az ember nem szabadságra vágyik, hanem a szabadság látszatára: ezekért a látszatokért küszködünk kezdettől fogva. Egyébként, minthogy a szabadság, mint kimutatták, érzés csupán, mi a különbség aközött, hogy szabadok vagyunk és aközött, hogy szabadnak hisszük magunkat?”

E. M. Cioran: A bomlás kézikönyve. Helikon Zsebkönyvek (90.), 2020.