Akik csókkal búcsúznak az óévtől, azok jóváteszik a hibáikat

Ha meghallja az ember Gary Marshall filmrendező nevét, akkor az éppen harmincéves Micsoda nő! jut az eszébe először, másodszor pedig az, hogy csak az nézze meg a filmjeit, aki romantikát akar látni. A Szilveszteréjjel is romantikus alkotás, olyan, amit már csak a temérdek híres színész miatt is mindenki megnéz. Bár a filmben túl sok szál fut egymás mellett párhuzamosan, így a néző sokszor azt érezheti, hogy mindez már-már a kidolgozottság rovására mehet, de az is biztos, hogy a rengeteg pozitív üzenet viszont időszerűbb, mint valaha.

Forrás: InterCom

Ha végiggondoljuk, hogy a film témája szilveszter éjszakája, amelynek egyik hagyománya az éjfélkor elcsattanó csók, akkor egyértelművé válik, milyen jellegűek a filmbéli hibák. Olyanok, amelyeket akkor követ el az ember, amikor nem szeret igazán. Aki nem bír éppen valamilyen oknál fogva igazán szeretni, annak mind-mind meg kell értenie a szeretet, esetünkben sokszor a szerelem lényegét.

Gary Marshall szerint ugyanis csak az képes a szeretetre, aki pontosan tudja, hogy mit jelent az önfeláldozás. Aki túl tud lépni önmagán.

A film azért lesz igazán érdekes, mert New Yorkban vagyunk, a városban, ahol nem azok élnek, akik hajlandók azon gondolkodni, hogy túllépjenek önmagukon. Szinte az összes szereplőről csak annyit tudunk meg, miért nem képes túllépni a saját önzőségén. Viszont az amerikai rendező optimista a jövőt illetően, ezért nem buktatja el a szereplőit, hanem mindenki kap egy mentőangyalt. Még egy esélyt. Mindenki kap valakit, aki szereti őt, ám az is igaz, hogy cserébe ki kell fizetnie a számlát, le kell számolnia a saját óriásira felnagyított egójával. Máskülönben nem lesz szilveszter éjfélkor csók.