Akik csókkal búcsúznak az óévtől, azok jóváteszik a hibáikat

Ha meghallja az ember Gary Marshall filmrendező nevét, akkor az éppen harmincéves Micsoda nő! jut az eszébe először, másodszor pedig az, hogy csak az nézze meg a filmjeit, aki romantikát akar látni. A Szilveszteréjjel is romantikus alkotás, olyan, amit már csak a temérdek híres színész miatt is mindenki megnéz. Bár a filmben túl sok szál fut egymás mellett párhuzamosan, így a néző sokszor azt érezheti, hogy mindez már-már a kidolgozottság rovására mehet, de az is biztos, hogy a rengeteg pozitív üzenet viszont időszerűbb, mint valaha.

2020. 12. 31. 6:30
Forrás: InterCom
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

„Álljunk meg, és emlékezzünk a mögöttünk álló évre. Emlékezzünk a sikereink­re és kudarcainkra, a megszegett és betartott ígéreteinkre. Arra, amikor a legjobb kalandokban volt részünk, és amikor bezárkóztunk, hogy elkerüljük a csalódásokat. Valójában erről szól a szilveszter. Kapunk még egy esélyt, hogy megbocsássunk, hogy jobbak legyünk, többet adjunk, többet szeressünk, éljünk. És ne töprengjünk azon, mi volna, ha, örüljünk annak, ami jönni fog. […] Fogadjuk meg, hogy jobban odafigyelünk egymásra. Jót adjunk, és nemcsak ma éjjel, hanem egész évben” – mondja Hilary Swank, aki a szilveszteri utcai show-ért felelős fiatal és ambiciózus nőt alakítja a Szilveszteréjjel című 2011-es Gary Marshall-filmben. A monológ alatt látjuk a fontosabb szereplőket is, tulajdonképpen szinte minden szó valamelyik szereplővel kapcsolatos.

Szinte az összes szereplőről csak annyit tudunk meg, miért nem képes túllépni a saját önzőségén Fotó: InterCom

A történet több szálon fut, a néző eleinte úgy is érezheti, annyira sok szál halad egymással párhuzamosan, hogy szinte semmire nem jut majd idő. Mármint arra semmiféleképpen, hogy alaposan ki tudják dolgozni a történeteket. David Wark Griffith 1916-ban bukott bele egy hasonló vállalkozásba Türelmetlenség címmel, ebben négy szálon futott párhuzamosan a történet. Itt sokkal több, mint négy szál van, már-már abszurdan sok történet, épp ezért foghat gyanút az ember, hogy nem valamiféle hiba ez, hanem koncepció. Valószínű, hogy a rendezőnek nem volt célja kidolgozni a történeteket, még csak az sem, hogy az egyszerű karaktereket bonyolultabb jellemekké formálja, hanem az, hogy felvillantson egy-egy élethelyzetet. Épp csak érzékeltesse, milyen szituá­cióról van szó.

Felmerül viszont a kérdés, hogy mire jó ez az egész. Mi a közös ezekben a párhuzamosan futó történetekben?

A hiba. Mindegyikben van egy szereplő, aki elkövet egy hibát, amelyet nem is olyan egyszerű orvosolni. De persze lehet, hogyha az ember nagyon akarja: nincs olyan elkövetett hiba, amelyet ne lehetne jóvátenni. Vagyis ez a film a jóvátevések alkotása.

Azt tanítja meg a nézőknek, hogyan lehet elegánsan jóvátenni az elkövetett hibákat. Ez a film tehát nem temérdek történetről szól, hanem temérdek hibáról, amelyeket, úgy döntött az igencsak sok filmkészítési tapasztalattal megáldott filmrendező, hogy nemcsak lehet, de jóvá is kell tenni.

[embed]https://www.youtube.com/watch?v=4OnL16AhuVs[/embed]

Ha végiggondoljuk, hogy a film témája szilveszter éjszakája, amelynek egyik hagyománya az éjfélkor elcsattanó csók, akkor egyértelművé válik, milyen jellegűek a filmbéli hibák. Olyanok, amelyeket akkor követ el az ember, amikor nem szeret igazán. Aki nem bír éppen valamilyen oknál fogva igazán szeretni, annak mind-mind meg kell értenie a szeretet, esetünkben sokszor a szerelem lényegét.

Gary Marshall szerint ugyanis csak az képes a szeretetre, aki pontosan tudja, hogy mit jelent az önfeláldozás. Aki túl tud lépni önmagán.

A film azért lesz igazán érdekes, mert New Yorkban vagyunk, a városban, ahol nem azok élnek, akik hajlandók azon gondolkodni, hogy túllépjenek önmagukon. Szinte az összes szereplőről csak annyit tudunk meg, miért nem képes túllépni a saját önzőségén. Viszont az amerikai rendező optimista a jövőt illetően, ezért nem buktatja el a szereplőit, hanem mindenki kap egy mentőangyalt. Még egy esélyt. Mindenki kap valakit, aki szereti őt, ám az is igaz, hogy cserébe ki kell fizetnie a számlát, le kell számolnia a saját óriásira felnagyított egójával. Máskülönben nem lesz szilveszter éjfélkor csók.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.