„Álljunk meg, és emlékezzünk a mögöttünk álló évre. Emlékezzünk a sikereinkre és kudarcainkra, a megszegett és betartott ígéreteinkre. Arra, amikor a legjobb kalandokban volt részünk, és amikor bezárkóztunk, hogy elkerüljük a csalódásokat. Valójában erről szól a szilveszter. Kapunk még egy esélyt, hogy megbocsássunk, hogy jobbak legyünk, többet adjunk, többet szeressünk, éljünk. És ne töprengjünk azon, mi volna, ha, örüljünk annak, ami jönni fog. […] Fogadjuk meg, hogy jobban odafigyelünk egymásra. Jót adjunk, és nemcsak ma éjjel, hanem egész évben” – mondja Hilary Swank, aki a szilveszteri utcai show-ért felelős fiatal és ambiciózus nőt alakítja a Szilveszteréjjel című 2011-es Gary Marshall-filmben. A monológ alatt látjuk a fontosabb szereplőket is, tulajdonképpen szinte minden szó valamelyik szereplővel kapcsolatos.

A történet több szálon fut, a néző eleinte úgy is érezheti, annyira sok szál halad egymással párhuzamosan, hogy szinte semmire nem jut majd idő. Mármint arra semmiféleképpen, hogy alaposan ki tudják dolgozni a történeteket. David Wark Griffith 1916-ban bukott bele egy hasonló vállalkozásba Türelmetlenség címmel, ebben négy szálon futott párhuzamosan a történet. Itt sokkal több, mint négy szál van, már-már abszurdan sok történet, épp ezért foghat gyanút az ember, hogy nem valamiféle hiba ez, hanem koncepció. Valószínű, hogy a rendezőnek nem volt célja kidolgozni a történeteket, még csak az sem, hogy az egyszerű karaktereket bonyolultabb jellemekké formálja, hanem az, hogy felvillantson egy-egy élethelyzetet. Épp csak érzékeltesse, milyen szituációról van szó.
Felmerül viszont a kérdés, hogy mire jó ez az egész. Mi a közös ezekben a párhuzamosan futó történetekben?
A hiba. Mindegyikben van egy szereplő, aki elkövet egy hibát, amelyet nem is olyan egyszerű orvosolni. De persze lehet, hogyha az ember nagyon akarja: nincs olyan elkövetett hiba, amelyet ne lehetne jóvátenni. Vagyis ez a film a jóvátevések alkotása.
Azt tanítja meg a nézőknek, hogyan lehet elegánsan jóvátenni az elkövetett hibákat. Ez a film tehát nem temérdek történetről szól, hanem temérdek hibáról, amelyeket, úgy döntött az igencsak sok filmkészítési tapasztalattal megáldott filmrendező, hogy nemcsak lehet, de jóvá is kell tenni.
[embed]https://www.youtube.com/watch?v=4OnL16AhuVs[/embed]