Karanténmeló avagy szerelem a Covid–19 idején

A múlt hónap nagy dobása az első olyan koronavírus-akciófilm, amelyben igazi világsztár, Anne Hathaway játszik. A film nemcsak azért jó, mert Harthaway lubickol a monológokkal tarkított szerepében, hanem azért is, mert benne van minden, amit a tavaszi világjárvány miatti karantén alatt megéltek az otthonaikba zárt emberek.

Az Anne Hathaway és Chiwetel Ejiofor által alakított házaspár eldönti, hogy külön költözik Fotó: HBO

Vannak olyan filmek, amelyek nem azért aratnak osztatlan sikert, mert jó a rendezés vagy a színészi játék, hanem azért, mert nagyon eltalálják azt a hangulatot, amelyet a nézők éppen szeretnének viszontlátni a mozivásznon vagy éppen a televízió képernyőjén. A Karanténmeló ilyen film. Elsősorban nem az az izgalmas, hogyan alakul egy válni készülő házaspár sorsa, még csak az sem, hogy el tudják-e lopni a gyémántot a véreskezű milliár­dos orra elől, hanem az, hogyan éldegélnek a karanténban.

A Karanténmeló című filmből az derül ki, hogy az otthonukba zárt emberek egyrészt viszonylag jól megvannak otthon, másrészt mindenki panaszkodik. De ami a legfontosabb, hogy karantén ide vagy oda, mindenki kommunikál. Ahhoz ugyanis, hogy lelkileg jól érezze magát az ember egy olyan helyzetben, mint a karantén, beszélgetni kell. Kimondani azt a temérdek szót, amit a másik is tud. Aztán amikor mindenki elmondta a „hülyeségeit”, mehet tovább az élet. A filmből az is kiderül, hogy a vásárlás is nagyon fontos. Mit vesz a világon mindenhol a modern ember ilyen helyzetben? A humoros szituációkkal egészen jól gazdálkodó Karanténmeló alkotói szerint elsősorban vécépapírt. Mert sok minden nélkül megvan a modern ember, de az efféle civilizációs kényelemből nem enged. Meg persze ott van a lista első helyén a bor is, és központi szerep jut a lisztnek. A modern ember sok mindenre képes ugyanis, amire az elődei nem voltak, például remekül húzogatja a kis nyilacskát a tabletjén, de kenyeret sütni nem tud. A világjárvány alatt azonban egy egész nemzedéknek kellett szembesülnie azzal, hogy nem tud kenyeret sütni. Legalábbis olyat, amilyet jó szívvel fogyasztana.

Anne Hathaway és Chiwetel Ejiofor egy válni készülő házaspárt alakít
Fotó: HBO

Anne Hathaway lubickol a modern, emancipált nő szerepében, aki minden üvegplafont képes áttörni, ám azzal szembesül, hogy nemcsak cseverésznie kell a laptopján lévő videótelefonon keresztül, hanem ki is kell rúgnia a beosztottjait. A filmből kiderül, hogy a modern és karrierista nőnek igencsak kemény erkölcsi válságot okoz, hogy a vírushelyzetre kell fognia a leépítést, miközben jól tudja, már a világjárvány előtt elhatározták a leépítést a multinacionális cégnél. Ahol persze nincsen „én”, mindenkinek azt kell mondania, hogy „mi”. Egészen addig, míg ki nem rúgják az embert. Kevésszer látni szórakoztató filmben ennyire elgondolkoztató társadalomkritikát.

A színészválogatás során viszont elrontották az alkotók a férj szerepét. Chiwetel Ejioforról ugyanis sok minden eszébe jut az embernek, de az nem, hogy vagány férfi. A film fő konfliktusforrása viszont ebből adódik. Egy házaspár eldönti, hogy különköltözik, ám a világjárvány okozta karantén miatt még egy ideig együtt kell maradniuk. Ennél jobb drámai helyzetet nem is kell kitalálni ahhoz, hogy jó legyen egy alkotás. Az Anne Hathaway által megformált modern nőnek az a baja a férfival, hogy amikor megismerte, vagány, belevaló és férfias volt, majd kapcsolatuk során mindez megszűnt, puhány, tunya és túlságosan szelíd lett. A filmből az derül ki, hogy mindez a modern nő libidójára semmilyen hatással nincsen. A szétköltözésnek tehát nem más az oka, mint hogy a férfi nem tud férfi lenni. Ejiofor viszont valószínűleg az új keletű hollywoodi kvóta miatt boldogítja a nézőket, nem pedig azért, mert el tudná játszani a vagányból tunyává, majd újra igazán vagánnyá váló férfit, azt, aki még a modern nőre is hatással van a film harmadik harmadában.

Mindezek ellenére beváltja a nézői elvárásokat az alkotás, mert nemcsak egy szórakoztató akciófilmet látunk, hanem olyan karanténmozit is, amelyben benne van minden „hülyeség”, amit mindannyian megéltünk az első bezártság során. Volt, aki verseket kiabált a szomszédainak, volt, aki énekelt az erkélyen vagy éppen hangosan verte a fazekat a fakanállal az ablakban az egészségügyi dolgozókért. Meg persze azért, hogy ne bolonduljunk bele a bezártságba.

A film egy rövid előzetes itt megtekinthető.