Fábri Zoltán 1956-os Körhinta című filmjében nagyon szép Törőcsik Mari. Minden színésznő, aki zseniális színészi tehetségű, fiatalon még tisztán, kiforratlanul áll az alkotók előtt, ahogy Törőcsik Mari is Fábri Zoltán filmrendező és Hegyi Barnabás operatőr filmjében a forgatáson. Fábri Zoltán látta, hogy hagyni kell átlényegülni a fiatal lányt, így játéka annyira természetessé vált, hogy az már nem is a valóságról szól, hanem a létezés örömét és örök igazságát demonstrálja. Hegyi Barnabás operatőr kamerájával a világ egyik legszebb nőjének mutatta Törőcsik Marit. A beállítások, a fények az arcán tündöklő, fiatal, tiszta és ártatlan szépséggé varázsolják a színésznőt.
Van négy kép Törőcsik Mariról, ami beleég az ember emlékezetébe, ha megnézi a Körhintát. Az egyiken, amikor az élet nehézségeiről beszélnek a szülei és a leendő jegyese a vásárban, a fiatal lány nem akarja hallani a sok rájuk váró bajt, és egy katicabogarat kezd el figyelni. Ujjára veszi, nézi, addig nézi, amíg a bogár el nem repül. A jelenet az érzelmek szabadságáról szól, a könnyedségről, a szemtelen fiatalságról. Ezt követi aztán a vurstli hajójában való hintázás, majd a körhintában a lélek szabadon szárnyalásának képei: „Repülünk, Mari!” És ekkor látható a második kép, amit soha nem felejt a néző. Törőcsik Mari körhintában repülésének képei. Tekintetében a boldogság, ami az élet, a fiatalság és a szabadság szimbóluma.
A harmadik felejthetetlen kép, amikor Törőcsik Mari nem a jegyesével, hanem a szerelmével táncol egy esküvőn. Körbe-körbe forognak az egyetemes filmtörténet egyik leghíresebb jelenetében, amelyet a mai napig szinte minden filmművészettel foglalkozó iskolában kockáról kockára elemeznek. Forog a kamera, forog a pár, amelyre a körhintában repülés képeit montírozzák az alkotók, mindkét jelenet a vitalitásról szól, de az utóbbi, az esküvői már a lázadásról is. A jelenet utolsó, katartikus pillanatában Törőcsik Mari kifulladt, érzelmekkel telített dacos tekintetét látjuk. A néző pedig pontosan érti, mit érez a lány. Érdekes a filmben a párhuzam egy másik jelenettel, ahol a termelőszövetkezetből kilépő apja épp úgy lázad sorsa ellen, mint Mari, aki az ősi törvényt – amely szerint föld a földhöz házasodik – szeretné felülírni szerelmével. Apja nehezen bár, de a film végén elfogadja Mari lázadását, amely ugyanabból az igazságérzetből fakad, mint az övé: ne a másik ember mondja meg, mit csináljon az életben.