Karol Józef Wojtyła, Szent II. János Pál néven nemcsak a történelem egyik legismertebb és legkedveltebb pápája volt, hanem a reneszánsz korszak óta ő volt az első költő pápa. Tehetsége már korán megmutatkozott, első verse 13 éves korában jelent meg egy krakkói hetilapban. 1939-ben adták ki első verseskötetét – ekkor még nincs húszéves – Szláv könyv címen. Verseiben a reneszánsz életérzés köszön vissza: a létezést és a természettel harmóniában együtt élő embert dicsérte, a lengyelséget és a kereszténységet szorosan összekapcsolva. De nem csak a költészetet szerette, rajongott a színházért, fiatal korában amatőr színjátszó volt, és számos színdarabot is írt. Egy idő után érdeklődésének középpontjába az emberi kapcsolatok lényege és a társadalomban élő egyén került. Pappá szentelése, vagyis 1946 után, vallási témájú írásaival ellentétben, szépirodalmi művei már álnéven jelentek meg, sőt ilyen irányú tevékenységéről csak legközelebbi barátai tudtak.
Andrzej Jawien néven jegyezte 1960-ban kiadott egyik legismertebb színpadi művét, Az aranyműves boltját. Akárcsak többi darabjában, ebben sincs szó vakhitről vagy vallási türelmetlenségről. A mű, amelynek témája a szerelem és a házastársi szeretet, lelkészi és tanári tapasztalataiból ihletődött, mondandójának lényegét az alcímben így fogalmazta meg a szerző: „Elmélkedés a házasság szentségéről, olykor drámai fordulatokkal”. A háromfelvonásos dráma három idősíkon játszódik, és három pár történetét mutatja be egymásba fonódó monológokon keresztül. Érdemes megemlíteni, hogy ez a forma megjelenésekor az újdonság erejével hatott Lengyelországban, és olyan alkotókkal említették együtt Wojtyłát, mint Harold Pinter vagy Samuel Beckett. Megjelenése után két évtizeddel, 1980-ban Londonban volt a darab színházi ősbemutatója, csak az ezt követő években adták elő Lengyelországban is. A nyugati koprodukcióban készült filmet (La Bottega dell’orefice, illetve The Jeweller’s Shop) Európa közép-keleti régiójában csak 1989-től kezdve vetítették. A Magyar Televízióban 1991-ben, a pápa látogatása előtt láthattuk. Soós Péter 1995-ben tévéjátékot készített Az aranyműves boltjából, 2011-ben Budapesten a kecskeméti színház vendégjátékaként találkozhattunk a színpadi művel.
Az Eiffel Műhelyházban most látható zenés dráma az Operaház és a székesfehérvári Vörösmarty Színház együttműködéséből született. Az előadást Szikora János nemcsak rendezőként, hanem látványtervezőként is jegyzi. (Szikora harminc évvel ezelőtt, II. János Pál első magyarországi látogatásakor egy másik Wojtyła-művet vitt színre: A mi Urunk festője című drámát a Pécsi Nemzeti Színházban játszották.) Mivel a szerző nem tanmesét vagy példabeszédet fogalmaz meg Az aranyműves boltjában, ezért a rendező is arra a kérdésre helyezte a hangsúlyt, hogy mitől működik jól egy házasság. Ókovács Szilvesztertől, az Opera főigazgatójától származik az ötlet, hogy a Karol Wojtyłával baráti viszonyt ápoló Krzysztof Penderecki zeneszerző alkotásaiból válogassanak kísérőzenét az előadáshoz. Ezek a kortárs zenei betétek segítenek az álomszerű képek befogadásban és továbbgondolásában.
Az aranyművesnek, akihez jegygyűrűért térnek be a párok, különleges mérlege van, amely nemcsak hogy nem méri egyesével, csak párban a gyűrűk súlyát, de „nem méri a fémet, csak az ember létét és sorsát”. Érdemes megismerkedni Teréz (Tóth Ildikó), Anna (Varga Gabriella) és Mónika (Ballér Bianka), valamint András, Kristóf (mindkettejük szerepében Kovács Tamás ) és Ádám (Gáspár Sándor) sorsát, és elgondolkodni az összetartozás és a szeretet fontosságáról. És ne feledjük az aranyműves szavait: „Minden emberben megvan az adottság, hogy szeretetével betöltse a létét. A ti sorsotoknak is ez a végső értelme.”
A ma délutáni előadást követően az évadban még három további alkalommal, a húsvéti időszakban, 2022. április 9-én, majd 17-én két alkalommal lesz újra látható Az aranyműves boltjának ez a különleges színrevitele.
