Rétvári Bence miniszterhelyettes, az Emmi államtitkára rendkívül színes, reneszánsz emberként jellemezte L. Simon Lászlót, aki az irodalom, az üzlet, a politika világa mellett a borászatban is maradandót alkotott.
– Amikor világunkat a piac határozza meg, az elgépiesedés, akkor ő karakteres marad, karakteres boraival – jegyezte meg az államtitkár, hozzáfűzve: politikailag szintén maradandót alkotott, közel 300 parlamenti felszólalását végighallgatva eljutnánk Dubajba és vissza, miközben végig L. Simon Lászlót hallgatnánk.
– Jól állja a konfliktusokat, ezért is maradhatott a csúcson 25 éven át. A baloldalon ismertnek maradni negyedszázadon keresztül, közepes teljesítménnyel is elérhető, akkora a felhajtóerő – mutatott rá Rétvári Bence. – Míg a nemzeti oldalon komoly szellemi muníció, kreativitás, elköteleződés kell a gáncsoskodások leküzdésére.
Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár előrebocsátotta: kulturális államtitkár sosem jön üres kézzel, zsebében mindig kulturális kincsek lapulnak, majd bemutatta a sportban használt pontozótáblából és képmutogató táblából konstruált kellékét. Ennek segítségével tartott rendhagyó köszöntőt.
– Ezüstlakodalmat ülni saját álmainkkal és alkotói énünkkel, kegyelmi helyzet. Olyasmi, mint egy megálló, ahol leszállunk, körülnézünk, majd visszaszállunk – fogalmazott Fekete Péter, aki a 25-ös villamost választotta, ám azt épp 1972-ben, a költő születési évében felszámolták, így a 25-ös autóbusz vonalán vezette végig L. Simon László pályáját.
– A Tél utcánál fejedbe nyomok egy usankát, meg ne fázzanak gondolataid – kezdte a kultúráért felelős államtitkár, lapozva a táblán, s egy játékbaba képével kapcsolatban megjegyezte: az ősz utca kirakatában feltűnik újra a 25-ös szám.
– A baba 25. hónapja a motorikus készség fejlesztésének időszaka, ilyenkor ne lehetetlenítsük el a gyermeket azzal, hogy mindentől óvjuk – figyelmeztetett Fekete Péter, majd így folytatta: a Víztoronynál egy könyvesboltban Lázár Ervin egyetlen műfordítása, a 25 nyulacska.
– Kilépve a világba, a szemünk előtt cseperedik a nyuszi – mondta az államtitkár, aki tovább kalauzolta a jelenlevőket: kanyargós út visz a hazai avantgarde-ok őse, a 25. Színház mellett.
– Merész kísérletezés, útkeresés, a merészen formabontó szándék megvalósítása – szólt a költő ezen életszakaszáról, hozzáfűzve: a következő megálló tábláján az évszám: 1925, József Attila, Móricz, Krúdy, Kosztolányi üzenetével.
– A periódusos táblázat 25. eleme a mangán, aminek fontos élettani szerepe van – jelentette ki Fekete Péter, s 25. alkotói születésnapjára mangánt ajándékozott az ünnepeltnek.
L. Simon László megköszönve az ajándékot elárulta: 10 éves korától megszállott ásványgyűjtő volt, s kis híján geológia szakra jelentkezett.
– L. Simon László, költő, jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, tehát valószínűleg nem lesz ideje szépirodalmat írni. Mondhatnánk, azért vagyunk itt, hogy kiderüljön, jó-e ez nekünk, olvasóknak – kezdte beszédét Demeter Szilárd, a PIM főigazgatója, rámutatva: még ő sem mondhatja, hogy barátom, az elmúlt 25 éved kuka.
– Másrészt a PIM-ben még sose mondták élő szerzőnek őszintén a szemébe, mit gondolnak róla – fogalmazott humorosan a főigazgató, megjegyezve: 25 év semmi, pályája elején tart, hiszen pályatársa, Petőfi lassan 200 éves lesz.
– L. Simon László 25 éve hivatalosan tartalmas életet él, megküzd a tartalomért a papírral, saját magával, minden verse egy-egy győzelem – magyarázta Demeter Szilárd, kiemelve: közben kilépett az elefántcsonttoronyból, kiment a pályára, elköteleződött, politikussá lett.
– Minden perc, amit politikusként az ATV-ben töltött, veszteség volt a költő számára, aki nem írta meg azokat a verseket, amiket csak ő tud megírni – sommázta a PIM főigazgatója. – A 25 év a meg nem írt versek története is.
Erős Kinga, a Magyar Írószövetség elnöke felidézte L. Simon László Édes szőlő, tüzes bor címen futó irodalmi estjeit, amelyekre borászokat hívott vendégségbe az Írószövetségbe.
– Jó borokat kóstoltak, s ették Gyuszi lángosait, akkor, amikor a Gyurcsány-korszakban igyekeztek szétverni az Írószövetséget, akiknek az volt a dolguk – idézte fel az elnök asszony, rámutatva: L. Simon László titkárként védte az elnököt, s igyekezett megújítani a szervezetet.
– Én örököltem meg asztali számítógépét, s bevallom, jól jönnek mintalevelei, mert a problémák ugyan átalakulnak, de nem igazán változnak, amit tudunk kultúrpolitikai esszéiből is – vallotta be Erős Kinga, hangsúlyozva: titkárként olyan munkát végzett, hogy nélküle nem volna írószövetség.
– Ehhez kellettek a hűséges társak, mint Gyula, aki, ha kellett, lángost sütött, kiadványokat cipelt, Csillag Pista, Prágai Tamás, Oláh János, Fázsi Anikó, Papp Tibor és a Magyar Műhelyesek, Deák László, aki kiadta első kötetét – sorolta a Magyar Írószövetség elnöke, akinek előadását Csöre Gábor, Jászai-díjas színművész felolvasásai színesítettek.
Azt esten bemutatták a negyedszázados írói jubileum alkalmából megjelent két kötetet, Kelemen Erzsébet A szavak ereje című monográfiáját és a válogatott kritikákat egybegyűjtő Huszonöt évet.
Borítókép: L. Simon László a PIM-ben szervezett ünnepségen (Fotó: Bach Máté)
