Gyönyörű kiállítású, felnőtteknek is rendkívül hasznos és élvezetes könyv jelent meg a Móra Könyvkiadó gondozásában Mesék télre címen, és bár már februárt írunk, de talán még eleget tehetünk annak, amit a hátlapon kér a kiadó:
Kuckózzunk be a kandalló mellé ezzel a szívmelengető mesekönyvvel, és ünnepeljük együtt a tél csodáit! Fedezzük fel a fagyos tájakat, ismerjük meg a havasi tündéreket, a Jegesmedvekirályt és a többi hőst a sok-sok kaland után, amelyek próbára teszik a barátság erejét.
És valóban, a kötet elképesztően széles merítéssel válogat a világ nép- és műmesekincséből, hiszen, mint az előszóban maga a meséket összegyűjtő és/vagy lejegyző szerző fogalmaz:
Mindig a mesélés évszaka volt a tél, amikor az esték hosszúak és sötétek, és hívogató a tűzhely melege. A nyár és az ősz mozgalmas időszaka után a tél lehetőséget ad arra, hogy megálljunk, megpihenjünk, befelé forduljunk, álmodozzunk, és szabadon engedjük a képzeletünket.
A széles alatt tényleg a világ minden szegletét értem: olvashatunk itt népmesét Norvégiából, Japánból, Ukrajnából, Lengyelországból, Mexikóból, Skóciából, Franciaországból, Oroszországból, Németországból, Angliából, Szibériából, Grönlandról, Kínából, Dél-Afrikából, a Kalahári sivatagból, Görögországból és Írországból, de helyet kap benne E. T. A. Hoffmann és Hans Christian Andersen egy-egy meséje is, hiszen a tél, a téli ünnepek tematikailag összekötik ezeket a szövegeket.
Az olvasó kellemes meglepetéssel fedezi fel, hogy a világ népmesekincsének dramaturgiája jórészt ugyanolyan, mint a magyar népmeséké: ez a jólismertség kellemes nyugalmát és kuckózós örömét hozza el számára. A szövegek tanulságosak, a megismert népek és kultúrák érdekesek, a télhez és a téli ünnepkörhöz való viszony meghitten ismerős. A szerző nem bízott semmit a véletlenre, minden népmese elé egy rövid bekezdésnyi, igen komoly, már-már tudományos színvonalú bevezető-magyarázatot helyez, amely tényleg felnőttek számára is élvezetes és hasznos olvasmány. Többnyire az adott ország vagy nemzet szokásairól szólnak ezek a magyarázatok, de akad közöttük olyan érdekesség is, amit szívesen idézek, és/mivel bevallom, nem ismertem: „Észak-Kína némely részén olyan nagy a hideg, és olyan soká tart, hogy a lehullott hó megdermed, s a téli hónapokban újabb és újabb rétege fagy rá az előzőekre minden hőesés alkalmával. Az itt élő családokban régi hagyomány, hogy a hideg évszak kezdetére készleteket halmoznak fel az alapvető élelmiszerekből, például káposztából és retekből, hogy a családnak télen is legyen mit ennie. Ahogy a kínai közmondás tartja: »Nyáron egyél gyömbért, télen egyél retket, és nem lesz dolga a doktornak.«”
A mesék pedig remekek – irodalmi érték szempontjából is nagyot domborítanak, hiszen például ilyen mondatokat olvashatunk bennük: „Így aztán a szabó elment egy régi könyvtárba, s ott talált egy ősi könyvet. Ujjával végigsimított a bőrkötéses gerinc bordázatán. Lefújta a könyvről a port, aztán kinyitotta. A megfakult lapok illata a régmúltat idézte. Ujjával sorról sorra követte a drága, barna tintával írt szöveget, amiből kiderült, hogy egyszer régen a világ tetején levő királyságban rájöttek, hogyan lehet fényből textilt szőni. Pont erre volt szüksége!” És így tovább.
Kicsiknek, nagyoknak egyaránt élvezetes és színvonalas olvasmány a Mesék télre, könyvtárgyként sem utolsó, és lesz még tél, amikor jól lehet olvasgatni ezeket a történeteket.
Mesék télre. Történetek a világ minden tájáról. Írta Dawn Casey, illusztrálta Zanna Goldhawk, fordította Szlukovényi Katalin. Móra Könyviadó, Budapest, 2021.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Breuer Csilla )
