A jövő helyrehozhatatlanul elveszett

Kim Stanley Robinson új regénye pesszimista képet fest világunkról.

Nagy Koppány Zsolt
2022. 06. 21. 11:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Remekbe szabott kis fejezetek váltják egymást (parádés például, amikor a világnak egy konferenciára összegyűlt leggazdagabb embereit ismeretlenek elrabolják, és spártai körülmények között kell élniük hetekig, illetve az ebből levont/le nem vont tanulságok, a Káli Gyermekei nevű szekta környezetiártalom-csökkentő szándékú terrorakciói, Svájc világgazdasági szerepének különböző aspektusai, egyáltalán a globális történések magánéletre gyakorolt hatásainak gondosan válogatott szereplőkkel való illusztrálásai), és az egész könyv… nyomasztó.
Nemcsak nyomasztóan okos (mennyi mindenhez ért ez a Kim Stanley Robinson, gondolja az olvasó ámulva), hanem nyomasztóan és sötéten fenyegető és reménytelen. Van ugyan egy rövid fejezet, amelyikben a történelem beszél és a végén felfedi magát, ezekkel a szavakkal: Tudjátok, ki vagyok. A történelem vagyok. És most csináljatok szépre. De összességében akkor is reménytelen minden – a könyvben több száz oldalon keresztül leírt megoldási javaslat a klímaváltozás okozta gondok kijavítására a valóságban aligha tud megtörténni: ugyan komplex gazdálkodási, pénzügyi, banki, energiaipari, szállítási, fogyasztási és ezer másik szempontú javaslatrendszert ad a szerző, de ez tényleg csak a könyv lapjain működik. (Arról nem is beszélve, hogy a főtörténet szereplői a radikális életmód-változtatási elvárások között éppen olyan nyugodtan utazgatnak, sétálgatnak, buliznak és falatoznak éttermekben, mintha a könyv más lapjain nem épp mindennek az ellenkezőjére tenne javaslatot a szerző.) Bár a könyv nemcsak leírja a problémát, hanem a szerző által minden jel szerint alaposan végiggondolt és részletesen leírt kiút lehetőségét is megmutatja, soha, egy pillanatra sem válik derűs vagy kellemes olvasmánnyá – mögöttes üzenete szerint a jövő végérvényesen és helyrehozhatatlanul elveszett, mivel az emberi természet soha nem teszi lehetővé azt az összefogást, ami a megmentéséhez kellene.

Kim Stanley Robinson: A Jövő Minisztériuma. Fordította: Farkas Veronika. Agave Könyvek, Budapest, 2022.

Borítókép: Kim Stanley Robinson (Fotó: Wikipedia)

 

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.