Fejest ugrani egy történetbe

A Kőszívű – A Baradlay-legenda esetében az alapművet dolgoztuk fel, sűrítettük bele egy musicalbe, a Most vagy soha! esetében pedig a történelmi források voltak a segítségünkre – mondta a Magyar Nemzetnek Szente Vajk. A Jászai Mari-díjas színésszel, rendezővel és drámaíróval a musical születéséről, Jókai Mór jelentőségéről, valamint a márciusi ifjakról szóló film forgatásáról is beszélgettünk.

Szente Vajk Jászai Mari-díjas magyar színész, rendező, drámaíró, műsorvezető. 20220531 Budapest Fotó Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: Bach Máté

– Korábban úgy nyilatkozott, hogy óriási elmaradásunk van magyar regények, történelmi események, történelmi nagyjaink, fontos személyiségeink életének zenés átiratát ille­tően. A Puskás- és a Kőszívű – A Baradlay-legenda musical ezt a hiátust kezdi betölteni.
– Úgy vélem, hogy az út legelején járunk, van még mit és szerencsére van kivel pótolnunk. Ehhez kell egy olyan kreatív alkotói csapat, amely képes arra, hogy ezt méltó módon megfogalmazza zeneileg, dramaturgiailag és a dalszöveg oldaláról. És kellenek nagy­szerű színészek, táncművészek, akik ezt olyan minőségben el tudják játszani, hogy elérje a nézőt. Mindemellett viszont ­hiába írok mondjuk egy remek darabot, hiába rendezem meg mondjuk lenyűgözően, mindez mit sem ér, ha nem nézi meg senki. 

A Puskás, a musicalt hatvanötezren látták az elmúlt két évben, 2021-ben az év legnézettebb előadása volt. Mindez azt mutatja, hogy az embereket érdeklik nagyjaink.

A musical műfaj nem garancia a sikerre, csupán egy lehetőség arra, hogy olyan témákról beszéljünk, amelyek a magyar kultúra fontos ügyei.

– A liberális szellemiségűek száműznék Jókai Mórt a kötelező olvasmányok listájáról évek óta, ön musicalt rendez A kőszívű ember fiai című regényből, ami azt gondolom, jelzésértékű. Miért tartja e művet, egyáltalán Jókai munkásságát fontosnak?
– Nem tudom, hogy a liberálisoknak mi az egzakt problémájuk Jókai­val, de ha nem tévedek, a szocializmus több mint negyven évében kötelező olvasmány volt. A kőszívű ember fiai két alapérzelmünk, a szeretet és a gyűlölet minden árnyalatát elmeséli: az anyai és a testvéri szeretetet, a hazaszeretet, a plátói és a lángoló szerelmet, valamint a féltékenységet, az árulást és a bosszút. 

Épp ezért Jókai az élet nagy tanítómestere, emellett komoly szókincset, mondatszerkesztést tanulhatunk tőle. Műveinek irodalmi értéke megkérdőjelezhetetlen. Szabó László producerrel nyilvánvaló volt számunkra, hogy a Baradlay fiúk a magyarságot szimbolizálják nemcsak az elmúlt, hanem a következő évszázadokban is.

 A hazájukat szerető, önfeláldozó, becsületes Baradlayak ott voltak 1848-ban, 1956-ban és 1989-ben is, s ha ott lesznek a magyar történelem következő fordulópontján, akkor nincs félnivalónk.

– A regényben Jókai a függetlenség célkitűzése mellett állt ki. A musicalben ez mekkora hangsúlyt kap?
– A mű a kiegyezés politikai harcai­nak közepén íródott s jelent meg. Érdekes, Jókai Mór úgy ír benne a magyar forradalomról, hogy csak mesél róla Bécsben, igazából a bécsi forradalmat bontja ki. A negyvenes éveiben járó Jókai talán nem mer írni arról a magyar forradalomról, aminek aktív részese volt. Ekkor már látszott, a magyar nép egyetlen lehetséges útja az, ha kiegyezik a császársággal, s elindul a dualizmus útján. Bevallom, az előadásunkban sokkal nagyobb szerepet kap a magyar forradalom, s lényegesen kevesebbet a bécsi. Baradlay Richárd hazatérése Bécsből az első felvonás egyik fontos jelenete lesz. Szeretnénk megmutatni, hogy egy léha, link fiatalember hogyan fordul át egy felelősségteljes, magyarságtudattal rendelkező szabadságharcossá. Baradlay Ödönnél fontos szerepet kap az, hogyan áll a csaták élére, míg Baradlay Jenőnél a felismerés válik hangsúlyossá. Rájön, hogyan tékozolta el azokat a hónapokat, éveket, amiket a harccal tölthetett volna, s mit lép ezután. Aki olvasta a művet, az tudja.

– Egy regényt színpadra vinni sohasem egyszerű feladat, már csak azért sem, mert szükség van a történet rövidítésére. Alkotótársaival, Galambos Attilával és Juhász Leventével hogyan oldották ezt meg?
– Ha színpadra állítanánk a körülbelül hatszáz oldalas regényt, akkor húszórás darab születne, ehhez képest háromórás darabot írtunk. Az első dolgunk az volt, hogy mindannyian újraolvastuk a művet, és jegyzeteltünk, mi maradjon meg belőle, s mi nem. Nyilvánvalóvá vált, hogy a Baradlay fiúk történetére kell fókuszálnunk, míg Boksa Gergőnek, Szalmás Mihálynak nincs szerepe a történetünkben. Ahogy már említettem, a bécsi forradalomról keveset, a magyar forradalomról pedig többet mesélünk. Ami ilyenkor megszületik, az valójában egy novella, amelyben elhelyezzük a dalokat. Az, hogy az íráskor már tudom rendezni a darabot, hatalmas segítség, mert van olyan jelenet, amit nem kell megírni, hiszen az előző dalba bele tudom rendezni. Amikor Rideghváry Bence csalódottan távozik arról az esküvőről, amiről kiderül, hogy nem az ő esküvője, az egy dalnak a helye, amelyben bosszút esküszik. Erre Baradlayné válaszol, és ez az a jelenet, amikor a protagonistát és antagonistát szembe tudjuk állítani egymással. Ezt pedig egy duettben adja elő Feke Pál és Polyák Lilla. A dal alatt azonban meg tudom mutatni, ahogy Ödön főbíró lesz, ahogy Aranka gyermeket vár, ahogyan eltelik egy év a történetben.

– A Kőszívű – A Baradlay-legendát június 17-én és 18-án mutatják be a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. A dallam- és látványvilágot illetően milyen produkcióra számíthat a közönség?
– Mindenképpen szem előtt kell tartanunk, hogy ne akarjunk hasonlítani már meglévő mintákra. Nem szabad olyan musicalt írnunk, ami akár zeneileg, akár dramaturgiailag hasonlít például A nyomorultakra. Pedig adná magát, hiszen mindkét darab cselekménye több szálon fut, sokszereplős és nagyjából ugyanabban a korban, a XIX. században játszódik. 

Ezt az egész alkotói folyamatot a bungee jumpinghoz tudom hasonlítani, ugyanis fejest ugrunk egy történetbe a legjobb tudásunk szerint, ami a zenés előadások tekintetében egyáltalán nem mondható alacsony szintűnek.

A Kőszívű látványvilága a XIX. századot ötvözi a XXI. századdal, hiszen a klasszikus díszletet és jelmezeket LED-fal és háttérvetítések egészítik ki.

– Javában zajlik a Most vagy soha! című magyar történelmi kalandfilm forgatása, amely az 1848-as forradalom cselekményeit dolgozza fel Petőfi és a márciusi ifjak szemszögéből. Érdekes párhuzam, hogy más műfajban és más aspektusból, de ugyanazzal a történelmi időszakkal foglalkozik.
– A film munkálatai 2019 őszén kezdődtek el, míg két évvel ezelőtt, amikor a Puskás-musicalt bemutattuk, akkor döntöttük el, hogy mi legyen a következő darab, amit megírunk. Ez a döntés nem azt jelentette, hogy kerestünk egy következő témát, hanem a már meglévő nyolc-tíz musicaltéma közül kellett kiválasztanunk, melyik legyen az a történet, amit fontos elmesélni. Szinte azonnal tudtuk, hogy a Kőszívűt szeretnénk színpadra vinni. A musicaleket rengetegen szeretik, így kézenfekvő volt, hogy az egyik legismertebb magyar regényből musicalt írjunk. A kőszívű ember fiaiból készült több színházi, zenés előadás és film is. Bár azt kell mondjam – a legnagyobb tisztelettel a film alkotói iránt –, hogy az ­1965-ös film szavatossági ideje kezd lejárni. Az elmúlt évtizedekben nem született történelmi film az 1848. március 15-i eseményekről sem. Ezt az űrt tölti be a Most vagy soha! című történelmi kalandfilm, ami azt meséli el, hogy a márciusi ifjak mit tettek, honnan hova mentek március 15-én. A valós eseményeket pedig a fikciós részek teszik izgalmasabbá.

– A Puskás, a musical írásakor apai nagyapja történeteit, visszaemlékezéseit is felhasználta. A Kőszívű – A Baradlay-legenda és a Most vagy soha! esetében milyen történelmi forrásokra támaszkodtak?
– A Kőszívű esetében az alapművet dolgoztuk fel, sűrítettük bele egy musicalbe, a Most vagy soha! esetében pedig a történelmi források voltak a segítségünkre. 

A film forgatókönyvét Rákay Philippel és Kis-Szabó Márkkal írtuk. Mindhárman évtizedeken keresztül foglalkoztunk a XIX. századi magyar történelemmel, s ezt igyekszünk a filmben megmutatni. Akik valamiféle rosszindulattal viseltetnek Rákay Philip vagy az én személyem iránt, azoknak azt mondanám, hogy üljenek le velünk beszélgetni erről a korról. Rákay Philip olyan felkészültséggel bír ebben a témában, amilyennel még nem találkoztam.

– Mit tudhatunk a forgatás hátteréről?
– A Magyar Nemzeti Múzeum előtti jelenettel kezdtük a forgatást áprilisban, ami a film egyik csúcspontja. Az ország különböző helyszínein forgattunk-forgatunk szeptemberig, és júliusra elkészül Fóton az a gran­diózus díszlet, amellyel rengeteg helyszínt meg tudunk mutatni. És fontos azt is hangsúlyozni, hogy ezt a díszletet számos hazai és külföldi film tudja majd használni. A főszereplők között olyan fiatal tehetségek tűnnek fel a vásznon, mint Berettyán Nándor, aki Petőfi Sándort alakítja és Koltai-Nagy Balázs, aki Jókai Mórt formálja meg. Hiszem, hogy a filmbe fektetett rengeteg munka és idő megéri, mert hosszú évtizedekig érvényes filmet szeretnénk alkotni.

Borítókép: Szente Vajk (Fotó: Bach Máté)