Azték kori mozaikmaszk látható a Néprajzi Múzeum Zoom kiállítóterében, közvetlenül a bejáratnál, ahol interaktív módon, különböző nézőpontokból ismerhetjük meg a múzeumi gyűjteményt. A maszkot közel harminc év után láthatja ismét a közönség. A különleges álarcról, természettudományos és kulturális hátteréről, a felmerülő kérdésekről, kétségekről és a maszkkal kapcsolatos kutatások eredményeiről tartottak sajtótájékoztatót.
A maszk 1973-ban egy cseresorozat révén került a Néprajzi Múzeum kollekciójába. A tárgy külsőre azt sugallta, hogy Mexikóból, az azték korból származik, kitűnő állapota miatt viszont kérdéses volt eredetisége. Az elmúlt időszakban ezért átfogó elemzés alá vetették a műtárgyat.Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója köszöntőjében kiemelte, hogy az intézmény nem csak a magyar népművészet pótolhatatlan kincseinek tárháza, gyűjtőkörébe egy jelentős nemzetközi kollekció is beletartozik, és az ehhez kapcsolódó tudományos kutatások is szerves részét képezik a múzeum feladatainak. Felhívta a figyelmet a szakmai kurátori tárlatvezetésekre és kiemelte a maszkkal kapcsolatos kutatást. Úgy véli, egy múzeum életében a legfontosabb a hitelesség. Amikor kiteszik egy épületre a múzeum feliratot, akkor az emberek elhiszik, hogy az ott tárolt műemlékek valódiak. Nekik mint szakembereknek kötelességük mindent megtenni, hogy ez a hit a kulturális intézményekben tovább éljen.
Gyarmati János, a Néprajzi Múzeum főmuzeológusa a maszk történetével kapcsolatban elmondta, hogy 1973 és 1980 között az intézmény cseresorozatot bonyolított le két külföldi műkereskedővel. Mint felidézte, a szocialista korszakban nyugati valuta hiányában nem jöhetett szóba a műkincspiaci vásárlás, a múzeumnak azonban nagy és piacképes óceániai gyűjteménye volt. A cserék során összesen 137 óceániai, indonéziai és ázsiai tárgyért 244 afrikai, amerikai, indonéziai és óceániai tárgyat kapott a múzeum. Ezek között volt a Mexikóból származó mozaikborítású maszk is, amely akkoriban igazi ritkaságnak számított. Beszerzésekor a leletről csak annyit lehetett tudni, hogy mexikói eredetű, az aztékokhoz kötődik, és az úgynevezett misték kultúrából maradt fenn. A műtárgy eredetiségének tisztázása céljából Gyarmati János beható vizsgálatot szorgalmazott. Mint elmondta, furcsának találta, hogy korához és puha faanyagához képest a maszk hátoldala egészen jó állapotban van. Ehhez a kutatáshoz segítségül hívták az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatot, az Atomkit (Atommagkutató Intézetet), valamint több nemzetközi laboratóriumot és kutatási intézetet, amelyeknek munkatársai speciális módszerekkel – többek között XRF- és Raman-spektrum-mérésekkel és elektronmikroszkóppal – vizsgálták. A kutatások eredményeit munkatársaik ismertették a sajtótájékoztatón. Az elemzések azt mutatták, hogy a maszk fő alapanyaga éger, ami egy gyakori fafajta, sok helyen fellelhető, de ami fontos: Mexikóban is őshonos. A ragasztóról pedig kiderült, hogy fenyőgyanta. A vörös részeket vasban gazdag földfestékkel színezték, a fekete részeket hamu- és szénalapú festékkel fedték. Ugyancsak a tárgy eredetiségének kérdéséhez tartozott a borítás anyagának tisztázása. Ezt általában türkiznek tekintik, de előfordul más, hasonló színű anyag is. Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Energiatudományi és Természettudományi Központjában és a debreceni Atomkiban elvégzett vizsgálatok igazolták a mozaikborítás türkiz voltát. Ezek a vizsgálatok egyértelműen azt bizonyították, hogy a maszkot borító valamennyi megvizsgált zöld-kékeszöld szemcse „égi kőből”, türkizből készült, és azok magas cink- és csekély vastartalma rokonságot mutat az Azték Birodalom fővárosában feltárt főtemplom, a Templo Mayor türkizleleteivel. A türkizberakásokat szegélyező világos színű lemezekből álló borítás három különböző anyagból áll, amit a kémiai vizsgálatok is megerősítettek: a gyöngyházfényű fehér-világosszürke lemezek alabástromnak, a porózus tojáshéj színű lemezek pedig agyagkőnek bizonyultak. A sima világossárga lemezek anyagát nem lehetett bizonyossággal meghatározni, az anyag Raman-spektruma a fehér agyag-agyagkőben (kaolinban) előforduló anatáz jelenlétét mutatja. A vörösre színezett területek környezetüknél magasabb (esetenként tízszer akkora) vastartalma arra utalt, hogy színezőanyagként vasban gazdag földfestéket használtak. A feketére festett szemöldökök jelentős kálium-, kalcium- és kéntartalma hamu- vagy faszéntartalmú színezőanyagra utal.
A vizsgálatok végül igazolták, hogy a Néprajzi Múzeum új kiállításában látható ritka mozaikmaszk eredeti azték kori lelet, közép-mexikói, valószínűleg misték mesterek munkája, valódi türkizberakással. A maszk a XV–XVI. század fordulóján, Mexikóban is őshonos égerfából készült, és a hasonló maszkokkal megegyező módon fenyőgyantával rögzítették rá a mozaikborítást. Ezzel egyértelműen bizonyítást nyert, hogy eredeti, azték kori tárgyról van szó
– összegezte Gyarmati János.
A tárgy funkciójának meghatározásában nagy segítséget jelentettek azok az azték kódexábrázolások, amelyek különféle, köztük temetési szertartásokat mutattak be. Az érintett múzeumokban fellelhető dokumentumokból az is kiderült, hogy a Néprajzi Múzeum maszkja is a közép-mexikói Puebla és Oaxaca állam határán fekvő barlangokból származik, így az ott élő, magas kézműveskultúrájukról ismert misték mesterek alkotásának tekinthető, és az 1960-as években ott folyó ásatások során juthatott a műkereskedőkhöz.
