„Műhelyem ablakából kinézve, az évszakok változását figyelve, a szemben lévő park fáit csodálva azt képzelem, hogy egy sudár fa vagyok, aki a magasba törekszik…” – írja a Női vonal című impozáns katalógusban a zeneművészeket nevelő családban született Geszler Mária Garzuly, aki az Iparművészeti Főiskola kerámia tanszékén diplomázott 1965-ben, mestere Csekovszky Árpád volt.
A kerámiaművészet csínját-bínját gyakorlati évei és többek között Grúziában, Örményországban,
Üzbegisztánban tett felfedező utazásai alatt tanulta meg. A Magyarszombatfai Kerámiagyár tervezőjeként is dolgozott, 1966-tól Szombathelyen él és alkot. Itt születnek többek között hajlított, gyűrt, szaggatott porceláncsodái, amelyeket a Meteoritok és egyéb költemények tárlaton vehetünk közelebbről szemügyre.
Amint belépünk a kiállítótérbe, a légiesség szó jut eszünkbe, amely minden falra függesztett porcelánról visszaköszön. Emellett a keleti kultúra és művészet lenyomata, valamint a fotográfia szeretete is ott van néhány alkotásán. Látunk kankalinokkal, rózsával, íriszekkel, virágos fúrótoronnyal, magányos paddal, gésával díszített munkákat, s az egyik hullámos kerámián feltűnik maga a művész is.
Az 1982-ben készült Önarckép érdekessége, hogy a kétdimenziós fotográfia háromdimenziós „térivé” válik.
Geszler Mária Garzuly alkotásai valósággal körbeölelik a teret, míg középen a kerámiatálak és a Meteorit sorozat darabjai tűnnek fel. De plasztikák, szoborszerű portrévázlatok is helyet kaptak a kiállítás anyagában, amelyet Strohner Márton kurátor állított össze.
Geszler Mária Garzuly rendkívül látványos munkái mellett más művészek alkotásait is láthatjuk. Ugyanis
a jubileumi kiállításra nyolc fiatalabb kollégáját hívta meg az alkotó.
Szabó Ádám Csaba munkáiban az épített környezet perfekciója és a benne a művészet segítségével előidézett zavarok kapcsolatára fókuszál. Dobány Sándor Mozgás című alkotása a forma és a funkció határait feszegeti, míg Kemény Péter munkáiban, köztük az itt látható vázáiban a távol-keleti szemléletet és a kerámiáról való gondolkodás iránti tiszteletet egyfajta saját nyelven kívánja kifejezni. Fusz György Gyűrű sorozatából kettőt is láthatunk, míg Strohner Márton tervezőművész modern-minimalista tárgyai elkészítéséhez klasszikus európai porcelángyártási hagyományokon alapuló technikát használ fel, s ezeket kívánja megfeleltetni korunk minőségielvárás-rendszerének, így teremtve kapcsolatot tradicionális és modern között. Ezt az alkotói filozófiát tükrözi kiállított vázája is. Karsai Zsófia műveit átjárónak szánja a lecsendesülés felé, jó példa erre a kiállításon bemutatott Remény című plasztikája. Kungl György gondolatainak tárgyiasult formáit hozza létre, a tárlaton helyet kapott Lustaság című szobor pedig egyfajta tükröt tart elénk. A szakralitást Geszler Mária Garzuly Tövis Haza – hommage á Buda Ferenc alkotása mellett Kontor Enikő szakrális edénye jeleníti meg a kiállításon.
