A talányos utolsó mondat is sejteti, hogy a rossz dolgok csak még rosszabbra fordulnak, de azonkívül, hogy egy letehetetlen, az irodalomtól szinte nem is elvárt feszültséggel teli könyvet kap kezébe az olvasó, a nagyelbeszélésnyi terjedelmű regénynek legalább két további érdeme van: a hihetetlen és magasirodalmi precizitás, amivel végigviszi a vállalt feladatot, és az, hogy betekintést nyújt egy olyan világba, amelyre felületes hírfogyasztóként nincs semmiféle rálátásunk, és bár mindenkinek van valamilyen képe az ott folyó eseményekről, a konkrétumok vajmi kevéssé ismertek. (Ebből a szempontból lehet nagyon ajánlani a Netflixen elérhető sorozatot, a Faudát, amelyik szintén komoly precizitással, profizmussal és meglehetős tárgyilagossággal dolgozza fel az izraeli–palesztin konfliktust.)
A könyv talán legmeghökkentőbb részei azok, amelyek a második részben fordulnak elő, és amelyekben – mintegy mellékesen – a palesztin hétköznapok is említésre, bemutatásra kerülnek: milyen az élet a mindennapokban, néha víz és áram nélkül, az ellenőrző pontokon átélt vegzálások, az állandó félelemben való élet mindkét részről, egyáltalán, az emberi élet olyan keretei és korlátai, amelyek számunkra egyáltalán nem ismertek, és azontúl, hogy szinte felfoghatatlanok, ékesen mutatják, mennyi mindent meg tud szokni és el tud fogadni az ember:
Erről jut eszembe, nem okozok kellemetlenséget azzal, hogy megemlítettem a katonával történt esetet és az átkelőhelynél szokásos biztonsági vizsgálatot, vagy hogy világos arab nyelven beszélek arról, hogy mi itt megszállás alatt élünk. A puskalövések ropogása, a katonai őrjáratok szirénája, néha helikopterek, harci repülők zúgása s a robbanások döreje, majd utána a mentőautók szirénája nemcsak olyan hangok, amelyek bevezetik a műsorfolyamot megszakító rendkívüli tudósításokat a médiában, hanem már a hétköznapi kutyaugatással versenyeznek, hiszen az univerzum megszokott hangjainak részévé váltak. Nagyon hosszú ideje tart ez a helyzet, úgyhogy egyre kevesebben vannak, akik még emlékeznek az apró részleteire annak, hogy milyen volt az élet azelőtt, például az elszáradt saláta esetére az egyébként bezárt piacon.
Vagy egy másik példa a rendkívüli események hétköznapivá silányulását a lehető legszenvtelenebbül tudomásul vevő hangra: „Ezen a napon csak három munkatársam érkezett meg az irodába, így anélkül fogtam neki a munkámnak, hogy bárki is zavart volna, elvégeztem a tennivalókat, koncentráltan és jól haladtam, egészen addig, amíg az egyik kolléga be nem jött, és a megkérdezésem nélkül ki nem nyitotta az ablakot. Amikor tiltakoztam, azt felelte, hogy neki ezt meg kell csinálnia, mert ha nem teszi, akkor ki fognak törni az ablaküvegek. A hadsereg értesítette a környék lakóit, hogy az egyik szomszédos épületet, amelyikben három fiatalember barikádozta el magát, fel fogják robbantani, ami aztán néhány perccel később be is következett. Egyetlen ablak maradt, amit a kolléga elfelejtett kinyitni, annak az üvege a robbantás pillanatában szilánkokra tört.”
További nagy érdem a szöveg rendkívüli irodalmisága, illetve az ezzel egyidejűleg megvalósuló, lenyűgöző és néha gyötrelmes pontossága és részletessége.
Magának az erőszaknak a leírása vagy az odavezető út minden fájdalmas apró, mégis jelentőségteljes eseménye, huszonöt évvel később a fiatal palesztin nő már-már mitikus útja a folyton változó településszerkezetű országon keresztül, a gyötrelmes meleg, a nem megszállt területen bőségesen áradó és rendelkezésre álló zuhanyzóvíz fölötti öröm, és megannyi egyéb, alig fontos és mégis – irodalmi szempontból – mindennél fontosabb jelenet megörökítése mesteri, és egyszerre hat az olvasó szépérzékére, kíváncsiságára, elborzadására, hogy végül pontosan úgy rendüljön meg, ahogy a nagy irodalmi művektől szokott.
Nagy erejű könyv ez, és ha jobban belegondolok, alighanem az első palesztin szerzőtől származó könyv is, amelyet olvastam, ami már önmagában is különlegessé teszi az élményt, és a házikönyvtár fontos darabjává az Egy apró részlet című regényt.
Adania Shibli: Egy apró részlet. Arab eredetiből fordította: Tüske László. Magvető Kiadó, Budapest, 2022.
Borítókép: A szerző interjút ad a Bibliotopia 2021. június 4-i adásában (Fotó: YouTube)
