Azóta csak a várakozás. Az egyre fogyó erőmmel gazdálkodni, tűrni a tompuló, de folytonos fájdalmat, küszködni egy-egy óra alvásért, belefásulni a veszteglésbe... Nyár van, hőség és fulladás, ez sem segít. Valami kevés hasznom akadt még a költözések idején, de lassan elfogyott az is.
Nyár van és mindenhol mindenki szabadságon. Az orvosom is csak hó végén jön vissza a kórházba. Akkor nézi majd át az összes leleteimet és dönt a folytatásról. Remélem, gyorsan határoz. Remélem, végre látom majd a végét legalább ennek a fejezetnek.
Addig is próbálok éldegélni Icus főztjeiből, szendvicskéiből, almaleveiből – és abból a homoklevesből és -tortából, amit szombaton kaptam a szülinapomra. (augusztus 22. 21.26)”
Borítókép: Mányoki Endre (Forrás: Facebook)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!