A Műcsarnok három termében látható alkotásokra úgy is tekinthetünk, mint a művész szeretett tárgyának, a könyvnek rituális átlényegüléseire – fogalmaz a kiállítás sajtóanyaga. A vonalból fonál vagy eleven alakzatokba tekeredő fűzfavessző lesz, a könyv lapjaiból műanyag, a nyomdafestékből tinta, tus, máskor tiszta víz, a sorok ritmusa pedig hanggá alakul. A változékony, egymásba átalakuló formák és anyagok az időt is nélkülözhetetlen részévé teszik a művek létének.
Az anyagminőségek segítenek megrajzolnom az emlékezet és az idő mását. A dolgok súlyáról és rezgéseikről beszélek
– írta a művész a kiállításra készülve.
A kiállítás kulcsgondolata a mozdulatlantól az élőig vezető út érzékletes bemutatása különböző technikájú művek segítségével, természetes és mesterséges anyagok variálásával, tárgyak, videók, hangok összefűzésével.
A természet fogalma, mint az embert körülvevő fizikai környezet kitágul: az állandó változás, születés és átalakulás poétikus körforgásává. Ehhez illeszkedik a témafelvetésre használt szókészlet: élő, mesterséges, légző és néma anyag, szál-fonál, idő, csend, lehelet, neszek, légzés, hangzás…
A művésznő többféle irányból merít: többek között Goya alkotásai, a német expresszionizmus, az afrikai, az ázsiai és az óceániai művészet a főbb inspirációs forrásai.
A tárlat a Budapesti Francia Intézettel való együttműködésben valósul meg. Kurátor: Tulipán Zsuzsanna. A kiállítás január 8-ig lesz megtekinthető.
Borítókép: Mireille Vautier „japán órái” között egy franciaországi kiállítson (Fotó:ouest-france.fr)
