Pacepa – akinek a neve hallatán még a rendszerváltás után is összébb húzta magán az ember a felöltőt – könyvével úgy voltam, hogy mire hallottam róla, a Ceauşescu-házaspárt már kivégezték, aztán valahogy nem jutottam hozzá sokáig, pedig nagyon érdekelt volna, hiszen a saját múltamról is szólt, majd mikor e-könyv-formában megszereztem, és fogalmam sem volt a dimenzióiról, valahol az első harmada után csalódottan tettem le, mivel annyira belterjesnek és ma már, sok évtizeddel később annyira érdektelennek tűntek a részletesen leírt konspirációk, hogy nem olvastam tovább (bár a delikát egyéb részletek már akkor gyomorforgatóak voltak). Ezen az áldatlan állapoton változtatott az Erdélyi Szalon Könyvkiadó gondozásában megjelent impozáns, volumenében is jelentős kötet, amelyik közel hétszáz oldalon keresztül közli az 1978-ban Amerikába szökött, majd 2021-ben, covidfertőzésben elhunyt román „kémfőnök” emlékezéseit a Ceauşescu-házaspár szolgálatában töltött időről. (Ő volt a legmagasabb rangú disszidens, aki a hidegháború alatt a keleti blokkból Amerikába szökött; Ceauşescu óriási vérdíjat tűzött ki a fejére, de nem tudta megöletni.)
Az embernek ugyancsak erőt kell vennie magán, hogy ezt a könyvet végigolvassa – mert az aprólékosan, okosan és nagy tudással (meg lenyűgöző jegyzetapparátussal) megírt konspirációk részletei egy idő után nagyon érdekesek lesznek ugyan; közben azonban az olvasó gyomra felfordul a totális önkényuralom, a személyi kultusz, a hisztérikus és bosszúállásra berendezkedett vezetői stílus megannyi leágazásának és megnyilvánulásának olvasásától.
Nicu Ceaşescunak, a diktátor legkisebb fiának féktelen tivornyái, nőkkel való erőszakoskodásai, Elena, a diktátor feleségének akaratos, szeszélyes, velejéig romlott gonoszkodásai, amely nyomán életek mentek tönkre, és magának a diktátornak a nagyzási mániája, félelmetes ravaszkodása, konspirációi, ipari kémkedései, illetve a házaspár gyanakvása és megvetése nem csak a „hanyatló Nyugat”, hanem a saját népük, beosztottaik iránt mind-mind olyan erős képekben és jelenetekben jelenik meg, ami lehetetlenné teszi az együltben való olvasást.
Egy dolgot hiányolok: mégpedig Pacepa saját szerepének őszinte bemutatását; valahogy mindarról, hogy ő miket tett ebben a félelmetes hatékonysággal működő kommunista rémálommátrixban, igencsak szemérmesen és visszafogottan esik szó.
Néha megemlíti ugyan, hogy ő is fél attól, hogy megfigyelik, és végig, következetesen elítélően és enyhe undorral ír a Ceaşescu család mindennapjairól, de úgy, mintha valami független szemlélődő volna, nem pedig a rendszer szerves része, sőt egyik igen fontos pillére. Arról, hogy miért lép le Romániából, szintén alig tudunk meg valamit (hacsak nem az egész könyv a magyarázat rá – mint ahogy az):
Egyszerre csak úgy éreztem, elég volt. Elég volt a kétarcúságból, elég az összeesküvésdiből, elég az életből a társadalom csúcsán, amelyet egyre jobban megutáltam, elég a szabadság világába való menekülésem egyre-másra elodázott terveiből.
Persze, nem is várhatunk mást, hiszen ezek a visszaemlékezések már Amerikában születtek, és a szerző jövendőbeli sorsát voltak hivatva megalapozni: nem is vehetett fel tehát semmilyen másféle elbeszélői pózt – de valahogy mégis furcsán ott lebeg az olvasó homlokterében ez a kis ellentmondás.
Mindezektől eltekintve, és ha időről időre leeresztjük a könyvet, és megpihentetjük a borzalomreceptorainkat, katartikus olvasmány Pacepa könyve: nemcsak azoknak, akik éltek abban az időszakban, és a könyv segítségével módjukban áll benézni a másik oldal kulisszái mögé is, hogy amíg ők éheztek, micsoda féktelen pazarlás folyt az államvezetés köreiben, és szinte felfoghatatlan luxusban tobzódtak az elvtársak; nemcsak a magyaroknak, akik összeszoruló szívvel olvassák, miket tett ellenük Ceauşescu, de legfőképpen hogy miket tervezett még; nem csak azok, akik ismerik a tönkretett egzisztenciák és életek dramaturgiáját, és láthatják, hogy mindez hatványozottan működött a korszakban végig, úgy, hogy bárki pillanatok alatt áldozat lehet (félelmetes például, ahogy egyik Nyugatra emigrált politikai ellenfelüknek hamis múltat kreálnak, és a hamis bizonyítékok alapján külföldön el is ítéltetik!); nemcsak a ravasz és körmönfont, ugyanakkor üldözési mániában szenvedő diktátorok torz lélekrajza iránt érdeklődőknek, akik ismerősként üdvözlik az olyan jeleneteket, hogy a házaspár még Amerikába is magával vitte az otthoni szakácsain, testőrein, ételein túl az ágyneműjét is; nemcsak azok, akik pontosan tudják micsoda korrupt az összes nagyhatalom, akik cinkosan nemcsak működni engedték a Ceauşescu-házaspárt, hanem olykor szinte keresték a kegyeiket és mindent elnéztek nekik egy-egy megrendelés, kereskedelmi kapcsolat, kisebb szívesség érdekében – hanem nagyjából mindenki, akik érdeklődik a nem is olyan távoli múlt rettenetes eseményei és még rettenetesebb személyiségei iránt.
Érdemes venni egy mély lélegzetet, és belemerülni ebbe a szürkén és rosszkedvűen egynemű, színességében és tarkaságában is ijesztő és nyomasztó világba, mert az élmény még annál is erősebb lesz, mint ahogy most sejteni vélik.
Ion Mihai Pacepa: Vörös horizontok. Egy kommunista kémfőnök visszaemlékezései. A Ceauşescu-házaspár Romániájának igaz története. A szamizdatfordítás felhasználásával nyelvileg lektorálta Kovács Attila Zoltán. Erdélyi Szalon Könyvkiadó, Budapest, 2022.
Borítókép: A Vörös horizontok borítója - részlet (Forrás: Erdélyi Könyvek)
