A dalok kivétel nélkül első hallás után énekelhetők, hangszerelésük izgalmas, különös tekintettel az invenciózus szaxofonszólókra, amelyek a lemezen, de most, harminc év múltán a MOM Kulturális Központbeli vendégszereplésen is Szentmártony Imre (St. Martin) művészetét dicsérik. Ha a Vörös István és a Prognózis zenekar Ez egy kutya világ című albumát röviden, egy mondattal kellene jellemezni, biztonsággal kijelenthető: tízből tíz dal telitalálat. Töltelék nélkül. És még valami: mondanivalójában, üzenetében jórészt ma is fellelhetők aktualitások.
A virtuóz szaxofonos mellett az est másik sztárvendége a Neoton Família gitáros-énekeseként hírnevet szerzett Végvári Ádám, aki rabul ejteti az amúgy is katartikus hangulatban tobzódó, hálás publikumot a fentebb idézett Szállj el szabadon tételének gitárral kísért interpretálásával.
Nagy tétekben mernék fogadni, hogy még a legmegveszekedettebb Vörös-, illetve Prognózis- fan sem gondolhatta, hogy Végvári belecsap még a beatkorszakban született Kell, hogy várj örökbecsű darabjába is, refrénjében a vendéglátó-frontember duettjével. Megtette. És jól tette.
Aztán – miként Bacsó Péter Tanú című filmalkotásában – a helyzet fokozódik. Gyors egymásutánban érkeznek az olyan emblematikus Prognózis-nóták, mint a Tele van a város szerelemmel vagy épp a Hajsza közben, amikor is a főhős a színpadot hátrahagyva átverekszi magát az embertelen tömegen, hogy ez utóbbi darabot a közönség sorai közt elhelyezett dobogóról adhassa elő. Szép emlékű, KÖSZI- klubhagyomány ez a javából, annyi különbséggel, hogy a megboldogult kilencvenes években a tisztelt zsűri kemény magja – amely ma is kitart, sőt jócskán szaporodott, azóta is együtt zengi a dalokat, együtt lélegzik kedvencével – vállára véve segíti vissza a merész frontembert a színpadra. Akiről bizton kjelenthető: vérbeli showman. Fáradhatatlanul rója a színpadot, ha kell, lenyom egy virtuóz gitárszólót (akár foggal is belekóstol, mint Radics Béla anno), majd szükségszerűen akusztikusra vált, vagy épp „csupán” a mikrofont veszi kezelésbe. Maximalista muzsikus lévén zenésztársait is alaposan megválogatja. Alaposan kitesz magáért a Horváth Róbert dob és Vincze Zoltán alkotta stabil ritmusszekció, a billentyűs hangszerek szakavatott mestere, Tót Attila, valamint a pár éve visszatérő másik ízes gitáros, Egri László. Amellett, hogy mindvégig figyelmet felkeltően teszi a dolgát, még egy kiemelkedően briliáns szólót is megereszt a Ne zavarjon senki tételében. A Minden percért kár – a megelőző Ajtók előtt című legendás Prognózis-dallal – méltó búcsú, s egyben mélyen elgondolkodtató számvetés jó, vagy rossz sorsunkról, álmainkról, elfecsérelt időnkről.
A két óra negyvenperces Vörös István-koncertről ez utóbbi nem mondható el.
Borítókép: Prognózis zenekar (Fotó: Mirkó István)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!