Fontos, hogy az említett drámákat leszámítva Sandler nem szerepel ezekben a filmekben, hanem ő gyártja őket: egyre többször tűnik fel bennük a családja, ugyanaz az írói és produceri kör egyengeti, és még a rendezőket is a barátai közül választja ki. Az új film direktora például Kyle Newacheck, aki korábban a Gyagyás gyilkosságot is rendezte, a forgatókönyvért pedig az a Tim Herlihy felelt, aki már pályafutása kezdete óta hű szövetségese a sztárnak.
A Happy, a flúgos golfos 2-t tehát feltehetően nem valamiféle nosztalgikus kényszer vagy a kreatív ötlettelenség hívta életre (mint az évtizedeket késő folytatások zömét), hanem egyszerűen a számítás, hogy a filmet szeretni fogják az Adam Sandler-rajongók. Merthogy a film ugyanazt nyújtja, amit egy átlagos Sandler-vígjáték, se többet, se kevesebbet, és ez alapján mindenféle kritika elolvasása nélkül is el tudja dönteni mindenki, hogy tesz-e vele egy próbát.
Az eredeti film arra a képtelen high-concept ötletre épült (Hollywoodban így nevezik azokat a filmeket, amik egy egyszerű, de érdekes vagy izgalmas alapötletből indulnak ki), hogy mi lenne, ha egy munkásosztálybeli hokijátékos kerülne az arisztokrata golf közegébe, és szó szerint végigverné a mezőnyt, ez pedig az új filmben sem történik másképpen, csak éppen az ürügy változott: Happy ezúttal a lánya tandíjára gyűjt, miután egy golfbalesetben elvesztette a feleségét. A film humora éppolyan elborult és közönséges, mint az elődé, ez azonban néha még számomra is mutat olyan gegeket, amelyek előtt meg kell hajolni, olyan abszurdak (például mikor Happy minden létező tárgyat szeszes flaskának használ). Néhány működő gegtől viszont még nem igazán lesz jó film.
Borítókép: A Happy, a flúgos golfos 2. óriási nézettséget ért el alig három nap alatt
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!