Vajdahunyad Kortárs – Megnyílt Kocsis Miklós szobrászművész és Steven Balogh festőművész kiállítása

Szabó Tamás szájharmonika-művész úgy játszik a hangszerén, ahogy más levegőt vesz. Magától értetődően fújja. A közönségnek mindenesetre lúdbőrzött a háta a muzsikától Kocsis Miklós szobrászművész és Steven Balogh festőművész kiállításának megnyitóján szerdán, a Vajdahunyad Kortárs tárlatán.

Klacsmann Péter, a Vajdahunyad Kortárs kurátora bemutatta Steven Balogh közelmúltban megjelent albumát, Tóth Ida, lapunk újságírója megnyitotta Kocsis Miklós szobrászművész és Steven Balogh festőművész kiállítását a Mezőgazdasági Múzeumban.

Kocsis Miklós szobrászművész és Steven Balogh festőművész. Fotó: Klacsmann Péter

 

Mint Tamás apostol

Tóth Ida felelevenítette: szemerkélő esőben állt meg Tokajban Kocsis Miklós szobrászművész második világháborús emlékműve, a gránitból faragott férfi torzó előtt. 

Antik szépségeszmény? Imitáció? beavatás a művészetbe? Vagy fej és végtag nélküli, elszürkült emberi maradvány? A vonagló törzsön fekete csíkot húzott az esőlé – lehetne vér is, gondoltam, ahogy az amputált láb alatt tócsába gyűlt a kövön. S most itt, Steven Balogh Tiltott légtér című háborús sorozatán viszontlátom, ahogy megint csak fut lefelé, elfolyik a vér. Ha kitekintünk a világba, akkor sem látunk mást: a szépség kifosztható ma is, a fiatal, termékeny élet elpusztítható. De a művész nem futhat el a valóság elől. Steven Balogh egészen közel lép. És mint egykor Tamás apostol, ujjait az égő sebbe teszi. Érez és lát. S mi vele együtt érzünk és látunk.

Részlet a Vajdahunyad Kortárs kiállításból. Fotó: Klacsmann Péter

 

Mitől lesz igaz az alkotás?

Kocsis Miklós a klasszikusok nyomán járva idézi az ókori torzót, a közvetlen találkozás rilkei élményét: „Változtasd meg az életed!” A torzók tanúsága szerint ehhez elegendő, ha az emberi tartás, a gerinc megmarad. Maradjunk még a szobrok testbeszédénél, amelyekből Kocsis Miklós emberi történetei kiolvashatók – utalt az újságíró a Márai Sándor-szoborra, amelynek talpazatba zárt törzséből szinte kirepül a bronzba öntött fejszobor. Kőbe zárt test és korlátokat nem tűrő szellem. Ez a szárnyaló szellem átsugárzik a kisplasztikákon, ez az, ami kimozdítja, intuitív megközelítésre indítja a látogatót, vagyis arra, hogy ne csak a szemével, de egész lényével meglássa, felfedezze az emberiség közös ősképeit az alkotásokon. Csigavonal, csavar, rejtély és titok övezi ezeket a munkákat, megfejtésükhöz Márait hívta segítségül Tóth Ida:

Márai így tépelődik az alkotás természetéről: mindig az igazságot kell írni. De írhatja-e az író mindig az igazságot? Szegezzük most ezt a kérdést az itt kiállító művészeknek: mitől lesz igaz az alkotásuk? Az író úgy folytatja, hogy végtére is, költeni, ez az ő a hivatása, kitalál történeteket, megszépíti a részleteket, told, hozzáfűz, tökéletesít. Ez persze nem az anyakönyvi igazság – mondja, hiszen az csak ismétlés lenne és unalom. De a művész mégis igazat mond, ha a látomásához hű marad. A látomásához, amely a műből sugárzik. Ez a művészi igazság: hűség a látomáshoz. Minden más csak híradás, beszámoló lehet.

Női fej és a Tiltott légtér I. Fotó: Klacsmann Péter

 

A kép hőfoka

A Vajdahunyad Kortárs kiállító művészei is történeteket mesélnek. Ők is megszépítik a részleteket, toldanak, vagy épp elvesznek, így tökéletesítik műveiket. Steven Balogh egyenesen Amerikáig ment ezekért a történetekért, képei azonban az alkotás folyamatáról is vallanak. A szándékról,hogy megragadja és megjelenítse annak a pillanatnak az önfeledt lázát, amelyben a mű megszületett. „Önfeledt láz” – Kassák Lajos még a magyar avantgarde kezdetén fogalmazott így, de ugyanez a belső tűz lobog a neoavantgárd művész alkotásaiban, egy helyütt, ki is égette a Requiem II. vásznát, szóval óvatosan közelítsenek – figyelmeztette Tóth Ida a látogatókat – mert már messziről érezni a képek hőfokát, közvetlenségét.

Csigavonal, csavar, titok a Vajdahunyad Kortárs tárlatán. Fotó: Klacsmann Péter

Honnan táplálkozik a kiállított tárgyakból sugárzó művészi látomás? Része ennek a tüneménynek bizonyára Szentendre, hiszen a New York-i Steven Balogh máig is tagja a szentendrei Vajda Lajos Stúdiónak, ahogyan Kocsis Miklós is kötődik a városhoz, mestere, Vígh Tamás: Ferenczy Béni hűséges tanítványán keresztül. Persze a szobrászművészt a kő is ihleti. Kocsis Miklós egyik első műve, egy bronz női fej a mostani kiállításra annyiban átalakult, hogy a hölgy aranysárga ónixból készült csíkos ruhát kapott. A rózsaszínes erezetű, ezért a Szégyen címet viselő kisplasztika Kányádi Sándor soraira adott válasz: „…szégyentől mért ég az orcánk /mivel vétettünk mi többet / mint akár a legkülönbek…” Kocsis Miklós szobrászművész és Steven Balogh festőművész kiállítása június 4-ig látogatható. Érdemes elmenni, és felfedezni a művek rejtett utalásait, Steven Balogh társadalmi jelenségekre adott reflexióit, performanszainak és korai műveinek motívumait az alumíniumra festett képeken. A szkopjei Osten Biennálén vagy Békéscsabán, a szentendrei Vajda Lajos Stúdió tárlatán most szintén megtekinthetők a festő alkotásai.

Borítókép: Megnyílt Kocsis Miklós szobrászművész és Steven Balogh festőművész kiállítása a Vajdahunyad várában (Forrás: Klacsmann Péter)