A Dunai Régiók Munkaközösségének 2023-as magyar elnöksége, valamint Magyarország 2024-es uniós elnöksége kapcsán a Magyar Művészeti Akadémiával együttműködve hat magyar művész kapott meghívást, hogy Fiatal kortárs magyar művészek 2024 címmel mutassa be alkotásait az Alsó-Ausztria tartomány által működtetett az Ausstellungsbrücke Galériában, St. Pöltenben. Az együttműködés, amelynek gyökerei 2020-ra nyúlnak vissza, idén Budapesten folytatódott, A szépség dicsősége címmel négy alsó-ausztriai képzőművész mutatkozik be a Pesti Vigadóban.

Az alsó-ausztriai kortárs művészet izgalmas lenyomata a Pesti Vigadóban
A nagy méretű festmények és szobrok alkotói – Eduard Angeli, Franziska Maderthaner, Rudolf Leitner-Gründberg és Johann Berger – a szépség különböző arcait kutatják.
Carl Aigner kuráror koncepciója szerint ezek a művek a szépség mentális és érzelmi lenyomatait jelenítik meg – ahogyan egy hangulat, egy villanásnyi érzés képes megváltoztatni bennünk mindent.
Eduard Angeli művészete az építészeti és tengeri tájak csendes, ember nélküli világát idézi meg, ahol a rajz és festészet egybeolvad.
Olajjal, szénnel, krétával és pasztellel alkot, művei a realizmus és absztrakció határán mozognak, mély líraiságot közvetítve felénk.
Johann Berger művészetében a szobrászat, festészet és grafika egyaránt fontos szerepet kap.
„Wortkörper”-sorozatában ősi héber és görög szavakat – mint „idő”, „élet” vagy „lélek” – alakít háromdimenziós formákká, modern technológiák, például 3D-nyomtatás segítségével.
Munkái a szavaknak fizikai testet adnak, és a bennük rejlő jelentésből fakadó plasztikus mozgás révén különleges esztétikát teremtenek.
Rudolf Leitner-Gründberg a művészettörténetet virtuóz módon ötvözi, túllép rajta, és annak különböző irányzatait – különösen a modernizmusét – újragondolja. Műveiben gyakran megjelennek önéletrajzi elemek, középpontjukban pedig az emberi időbeliség és a világ tapinthatóságának kérdése áll.
Alkotásai a művészet és a hétköznapok összeolvadását tükrözik, a forma keresése nála a világ látomásává válik.
Franziska Maderthaner az asszociációk és a koncepció összefonódásával sokrétű képeket hoz létre, amelyek a festészet önreflexiójával éppúgy foglalkoznak, mint az aktuális társadalmi fejleményekkel.
A számos képidézetre épülő mű számára a Photoshop éppúgy a festészet adekvát tervezési lehetősége, mint maga a konkrét, terjedelmes ecsetvonás.
A képek egymásba fonódó, többperspektívás jelenetek, amelyek a festészet szabadságáról is mesélnek nekünk.
A kiállítás a szépség különböző aspektusait vizsgálja, anélkül, hogy azt a művek explicit, reflektív témájává tenné. A szépséget az észlelés mentális dimenziójaként is értelmezik, amely időbeliséget, olyan érzelmeket, mint a melankólia, a vágyakozás, a mulandóság vagy az átváltozás, foglal magában.
Ám ez a mostani tárlat egyfajta művészeti dialógus is, amely túlmutat országhatárokon. A kiállítás így nemcsak vizuális élmény, hanem a kulturális diplomácia és a kortárs művészet kézzelfogható eredménye.
Nem csupán művészi lenyomatokat láthatunk, hanem olyan kérdésekkel szembesülhetünk, mint hogyan hat ránk a szépség? Mennyi benne a vágy, az emlék, a hiány? És mennyire kortárs mindaz, amit öröknek gondolunk?