Noha a negyedik Indiana Jones-film, a 2008-as A kristálykoponya királysága kissé furcsára sikeredett, és megítélése azóta is meglehetősen ellentmondásos, egyértelműen jelzett valamit: a franchise-ban van még egy epizódra való. Az ötödik rész elkészültére azonban – különféle okokból kifolyólag – tizenöt évet kellett várni.
Az Indiana Jones és a sors tárcsája nyitó jelenete azonban cáfolja, hogy az 1981 és ’89 között készült, azóta kultikus státuszra szert tett első három rész forgatása óta évtizedek teltek el:
Harrison Ford csaknem pontosan ugyanúgy néz ki a prológusban, mint Az elveszett frigyláda fosztogatói vagy Az utolsó kereszteslovag képsorain.
Persze, a készítők digitális eljárással fiatalították meg, és a számítógépes technológia ma már olyasmire is képes, amire akár tíz évvel ezelőtt sem, de hatás akkor is mellbevágó: a fiatal, „szoftveralapú” Indy zavarba ejtően élethű.
A nyitány 1944-ben játszódik, a Harmadik Birodalomban, vagyis az ötödik rész visszatért az első három tematikájához és dramaturgiai alapvetéséhez: a nyughatatlan régészprofesszor a nácik ellen küzd. A film elején Indy és segítője, Shaw professzor még Longinus lándzsáját szeretnék megszerezni a németektől, hogy aztán egy másik, váratlanul előkerülő tárgyra, az Arkhimédész tárcsájaként is emlegetett antiküthérai szerkezetre összpontosítsanak. És feltűnik egy náci tudós is, bizonyos Jürgen Voller, aki különös jelentőséget tulajdonít e géptorzónak.
Kisvártatva már 1969 New Yorkjában járunk. A hetvenéves Indiana Jones professzor mogorva és megkeseredett: fiát (a negyedik részben színre lépő Muttot) elvesztette, felesége (az első részben megismert Marion) elhagyta, az egyetemen rendszeresen szembesül azzal, hogy a hallgatókat cseppet sem érdekli a régészet és a történelem.
Ekkor azonban betoppan hozzá Helena – a nyitó jelenetben megismert Shaw professzor lánya, nem mellesleg Indy keresztlánya –, hogy Arkhimédész tárcsája után érdeklődjön nála. És valamivel később ismét felbukkan Jürgen Voller, aki szintén az érdekel, hol a szerkezet.
Meggyőződése ugyanis, hogy nem pusztán csillagászati eszköz, ahogyan többen valószínűsítik, valójában egészen más célra készült.
