1823. decemberében vagyunk. A Benin folyón, a Niger deltájában apró sajka tart Timbuktu felé, fedélzetén két bennszülöttel, és még valakivel, aki egyelőre a ponyvával borított „utastérben” rejtőzködik, és – érzékelhető módon – nem teljesen egészséges.

Aztán a cselekmény visszaugrik néhány évet az időben, és a helyszín is megváltozik: 1816-ban járunk, Londonban. A címszereplő, Belzoni ekkor még Patagóniai Sámson művésznéven lép fel egy cirkuszban, de valami másra, többre vágyik.
Éppen aktuális fellépés után megment egy Sarah nevű, fiatal hölgyet néhány bicskástól. Gyorsan egymásba szeretnek, és elhatározzák: elutaznak Egyiptomba – amely Napóleon hadjárata után egyre több európai szemében számít vonzó, érdekes országnak –, és ott kezdik el új, közös életüket.
A férfi vízügyi mérnökként szeretne egzisztenciát teremteni magának és újdonsült feleségének, ám nem sikerül elnyernie a megkeresett potentát támogatását. E kudarc után a műkincsek felé fordul a figyelme, és elhatározza: abból fog megélni, hogy felszínre hozza és eladja a sírokba rejtett, értékes tárgyakat.

Mert Egyiptomban a feltárási jog elnyerése a helyi elöljárók – no meg a francia és az angol konzul – hatalmi harcának állásától függ, nem csak a sivatag dűnéi közt, vagy a föld alatti járatokban kell helytállnia, de a helyi közigazgatás különféle útvesztőiben is. De nem retten vissza: teljes erőbedobással dolgozik új célja elérésén, és az első sikerek nem sokáig váratnak magukra. Csakhogy ekkor felesége, Sarah szembesíti vele: túlságosan hatalmába kerítette a vágy, hogy régiségekre bukkanjon.
„Téged már csak a porladó, öreg szobrok érdekelnek. De egy normális családnál a port éppen hogy kisöprik! […] Azt ígértük, a horizonton túlra nézünk majd. De te csak lefelé nézel, a föld alá… ahová sosem ér napfény”, foglalja össze fenntartásait az asszony, majd közli a férjével: a továbbiakban nem tart vele az útján.
Belzoni e ponton még választhatna, mi a fontosabb számára: felesége szerelme és a családi boldogság, avagy a felfedezésekkel járó dicsőség, a kincsek értékesítéséből származó vagyon? De józan mérlegelését mintha zavarná valami...