1823. decemberében vagyunk. A Benin folyón, a Niger deltájában apró sajka tart Timbuktu felé, fedélzetén két bennszülöttel, és még valakivel, aki egyelőre a ponyvával borított „utastérben” rejtőzködik, és – érzékelhető módon – nem teljesen egészséges.
Aztán a cselekmény visszaugrik néhány évet az időben, és a helyszín is megváltozik: 1816-ban járunk, Londonban. A címszereplő, Belzoni ekkor még Patagóniai Sámson művésznéven lép fel egy cirkuszban, de valami másra, többre vágyik.
Éppen aktuális fellépés után megment egy Sarah nevű, fiatal hölgyet néhány bicskástól. Gyorsan egymásba szeretnek, és elhatározzák: elutaznak Egyiptomba – amely Napóleon hadjárata után egyre több európai szemében számít vonzó, érdekes országnak –, és ott kezdik el új, közös életüket.
A férfi vízügyi mérnökként szeretne egzisztenciát teremteni magának és újdonsült feleségének, ám nem sikerül elnyernie a megkeresett potentát támogatását. E kudarc után a műkincsek felé fordul a figyelme, és elhatározza: abból fog megélni, hogy felszínre hozza és eladja a sírokba rejtett, értékes tárgyakat.
Mert Egyiptomban a feltárási jog elnyerése a helyi elöljárók – no meg a francia és az angol konzul – hatalmi harcának állásától függ, nem csak a sivatag dűnéi közt, vagy a föld alatti járatokban kell helytállnia, de a helyi közigazgatás különféle útvesztőiben is. De nem retten vissza: teljes erőbedobással dolgozik új célja elérésén, és az első sikerek nem sokáig váratnak magukra. Csakhogy ekkor felesége, Sarah szembesíti vele: túlságosan hatalmába kerítette a vágy, hogy régiségekre bukkanjon.
„Téged már csak a porladó, öreg szobrok érdekelnek. De egy normális családnál a port éppen hogy kisöprik! […] Azt ígértük, a horizonton túlra nézünk majd. De te csak lefelé nézel, a föld alá… ahová sosem ér napfény”, foglalja össze fenntartásait az asszony, majd közli a férjével: a továbbiakban nem tart vele az útján.
Belzoni e ponton még választhatna, mi a fontosabb számára: felesége szerelme és a családi boldogság, avagy a felfedezésekkel járó dicsőség, a kincsek értékesítéséből származó vagyon? De józan mérlegelését mintha zavarná valami...
A Walter Venturi által írt és rajzolt képregény, A Nagy Belzoni – amely eredetileg 2013-ban látott napvilágot a piacvezető olasz képregénykiadónál, a Sergio Bonelli Editore-nál – egy valós személy élettörténetén alapul.
Giovanni Battista Belzoni 1778-ban látta meg a napvilágot, egy padovai borbély fiaként, és évtizedekkel később valóban beleírta a nevét az akkoriban formálódó egyiptológia történetébe: például ő szabadította ki a homokból Abu Szimbel nagytemplomát, ő tárta fel I. Széthi fáraó síremlékét – benne az uralkodó szarkofágjával –, és ő hatolt be első európai felfedezőként a gízai piramismezőn magasodó Hafré (más néven: Kephrén) piramisba.
Londonba visszatérve megrendezte az első egyiptológiai kiállítást Európában – amelynek részeként Széthi fáraó sírkamrájának méretarányosan kicsinyített rekonstrukcióját is elkészítette és a nagyközönség elé tárta –, és sikeres könyvet írt a fáraók történetéről.
Nem volt hivatásos régész, nem részesült akadémiai képzésben, és sosem lett a tudományos elit tagja. A maga erejéből lett a XIX. századi egyiptológia egyik úttörője: autodidakta módon tanult, ismereteit egyre gyarapítva, eszére, kitartására és leleményességére hagyatkozva. A feltárások során alkalmazott megoldásai – I. Széthi sírját például faltörő kossal nyitotta fel –, ma már elfogadhatatlanok, ám a maguk korában semmi sem tiltotta a használatukat.
Visszaemlékezései tanúsága szerint társadalmi helyzetével többé-kevésbé megelégedve hunyt el. Ám a Venturi általa alkotott Belzoni jelleme alapvetően más, mint történeti megfelelőjéé lehetett.
A képregény központi alakja ugyanis elégedetlen, csalódott alak. „Egyedül vagyok, és mindenki gúnyt űz belőlem. Valóban ez az én sorsom?”, fakad a cselekmény egy pontján.
Ez a Belzoni már-már mániákusan vágyik az anyagiakban is mérhető sikerre, dicsőségre, és arra, hogy a nagyvilág elismerje őt. Ezért távolodik el a feleségétől, ezért összpontosít egyre inkább az ókori Egyiptom kincseinek feltárására. Az olvasó nem tud nem arra gondolni, hogy talán nem is a vagyont és a hírnevet keresi, hanem önmagát.
De a szerző felfogásban Belzoni nem pusztán állandó bizonyítási kényszertől hajtott felfedező, de tragikus hős is. Ahogy a Comicus.it internetes oldal cikke jellemzi: annyira megviseli az álmai és a valóság között mutatkozó ellentét, hogy szem elől téveszti az utóbbit. Vágya kínlódássá és gyötrelemmé alakul, amely végül mindent elpusztít körülötte.
A Lospaziobianco.it internetes oldal recenzense néhány irodalmi párhuzammal egészíti ki mindezt: a hírnevet és gazdagságot hajszolja, és közben elhanyagolja a szerelmet, akárcsak Edgar Allan Poe Tamerlánja. A hozzá legközelebb állók árulják el, ahogy Dumas Edmond Dantes-ét a Monte Cristo grófja című regényében. Élete bukások és felemelkedések sorozata, bűntudat és megváltás, dicsőség és kétségbeesés elegye, mint Victor Hugo A nyomorultak című művének központi alakjaié…
A Nagy Belzoni végső soron egyfajta megszállottság kialakulásának és elhatalmasodásának története.
És Venturi nemcsak szövegben, de a képekkel is tökéletesen eléri a kívánt hatást: tiszta kontúrú, részletgazdag rajzain remekül látszanak az egyes alakok arckifejezései, megmutatkoznak a londoni, valamint a sivatagi környezet közötti ellentétek, érződik az ősi egyiptomi civilizáció maradványainak titokzatossága, fensége. A föld alatt játszódó jelenetek pedig klausztrofóbiásan nyomasztóak, ugyanakkor pulzusszám-növelően kápráztatóak…
És ahogy követjük a főszereplőt a térben és egyéb tartományokban egyaránt messzire vezető útján, az Indiana Jones-filmekből ismerős hangulat – George Lucas ugyanis részben Belzoni alakját vette alapul, amikor megalkotta a nyughatatlan régészprofesszor figuráját – fokozatosan komorul, hogy más műveket idéző atmoszférának adja át a helyét.
A folyón tett utazás Joseph Conrad: A sötétség mélyén című regényét, valamint a belőle készült Apokalipszis most!-ot juttathatja az olvasó eszébe, a mások által csak vágyálomnak, fantáziaképnek titulált Nagy Cél keresésének motívuma pedig a 2016-os Z – Az elveszett város című filmet.
Dokumentumfilm Giovanni Battista Belzoni életéről és felfedezéseiről (angol nyelven)
A Nagy Belzoni nemcsak egy valós elemeket is tartalmazó, ám összességében fiktív életrajz és egy, a klasszikusokra hajazó, nagyszabású kalandtörténet, de egy remekül megírt és megrajzolt, drámai elemeket sem nélkülöző képregény is. Aki tehát kedveli ezt az elegyet, semmiképp sem fog csalódni benne!
(Walter Venturi: A Nagy Belzoni. Anagram Kiadó, 2023, 265 oldal. Ára: 4500 forint.)
