A rockveteránok diadala

Épp tizenharmadszor járt Magyarországon a klasszikus- vagy hard rock – nyolc év híján – ötvenöt esztendeje színpadon álló, méltán népszerű csapata. Ezúttal a kényszerű tagcserét követően a tíz hónapja leigazolt, negyvennégy esztendős gitárvirtuózzal, Simon McBride-dal a soraiban, akivel visszatértek a hetvenes évek rockzenei gyökereihez. A Deep Purple elmondhatja: jött, játszott és telt házzal győzött.

Budapest, 2023. július 16. Ian Gillan énekes (k), Roger Glover basszusgitáros (b) és Simon McBride gitáros (j) a brit Deep Purple rockegyüttes koncertjén a Papp László Budapest Sportarénában 2023. július 16-án. MTI/Mohai Balázs Fotó: Mohai Balázs Forrás: Mohai Balázs

A Deep Purple Budapesten 2023. július 16-án (Fotó: Hegedűs István)

A kilencedik felállását gyúró zenekar a rendezői baloldalon zsúfolódott hátul az Ian Paice-től megszokott dobogó nélküli „földszintes” dobfelszereléssel, mellette ugyancsak a másodvonalban Don Airey gazdag billentyűparkjával. A basszus (Roger Glover) és a gitár (Simon McBride) között középen Ian Gillan áll, aki a hosszabb hangszerszólók alatti időt a színpadon kívül tölti. A képzeletbeli felezővonaltól jobbra a tizedik hónapja leigazolt új, északír származású gitáros gigantikus felszerelése (hat darab egymásra tornyosuló ENGL gitárláda, valamint egy reck rendszer) tölti ki az óriás pódiumot. Megoldhatták volna frappánsabban is.

A „best of” program, valamint maga a profin kidolgozott, olajozottan működő, mindvégig pörgő előadás azonban csillagos ötöst érdemel. 

A kristálytiszta, jól kevert hangzás, amely a koncert egyik fő eleme, úgyszintén. A műsor alapját a Machine Head album nagyágyúi adják, mint az örök kezdő nóta, a Highway Star, az azt követő Pictures Of Home, a később elhangzó Lazy, a Space Truckin’ vagy épp az első, vagyis „alibi” búcsúszám, a Smoke on the Water. Nem maradhat ki az ugyanezen korszakból előkotort Into The Fire (In Rock album) sem. Hiba lett volna azonban tisztán a hetvenes évek nosztalgiáját elővezetni – ha nem is vitték túlzásba –, jó érzékkel reprezentálták a nyolcéves szilenciumot követő időszakot is. Mint az Anya az 1993-as The Battle Rages On nagylemezről, vagy az 1984-es nagy visszatérés első album címadója, a Perfect Strangers napjainkig ható rock-megaslágere. Az új évezredből elégnek bizonyult az Uncommon Man vagy a három éve megjelent Whoosh! kiadvány No Need to Shoutja.

Hogy Gillan énekhangja (korához képest) ma is szárnyal, azt az est folyamán többször bizonyítja: óriásit alakít az Into The Fire-ben vagy épp a When the Blind Man Cry lírai tételében, ahol McBride is sírásra készteti gitárját. 

Amúgy minden egyes tételben odateszi magát. Kitűnő érzékkel vegyíti az úgynevezett „régi iskola” nyújtott hangokkal tűzdelt, invenciózus, alaposan kidolgozott játékát a mostani modern elemekkel. Időnként, akár Blackmore mester, bátran belecsap a tekerésbe, a már-már követhetetlen sebességű szólórészekbe, ám tudja, mikor kell leállni. Ettől nem lesz öncélú, ettől süt a szólóiból a zene és a kiérdemesült szerzemények iránti feltétlen alázat. Leginkább az önálló gitárszólós részben bontakozik ki, ahol a gitártudomány minden egyes szegmenséből kaphatunk ízelítőt.

McBride-tól nem marad le a Hammond orgona – a néhai Jon Lord után – másik koronázatlan királya, Don Airey sem, akit ugyancsak egyedül hagynak a színpadon egy kis virtuózkodásra. Ha már az elhunyt billentyűst említettük (ezt tette a blokk felkonferálásakor Gillan is), az ő emlékére és a fogadó ország tiszteletére a Monti csárdás tétele is (egy pohár, a billentyűknél pincér által felszolgált, vörösbornak látszó ital felhörpintése mellett) helyet kap a klasszikus zene, a boogie és a rock alkotta egyvelegben.

Jól működő csapaton – tartja a mondás – ne változtass! Miként a jól bevált finálén sem, amely az utóbbi esztendőkben a Smoke on the Water után hivatott lezárni a műsort. Így a Hush és a Black Night fülbemászó dallamaival a fülében térhet haza a nagyérdemű, amelyet ráadásul együtt zenghet kedvenc bandájával, több mint tízezer torokból. Mindeközben még belefeledkezhet a ritmusszekció jutalomjátékába Glover ötletes és élvezetes basszusszólójával vagy a mindvégig remeklő Paicy rövidke, ám annál velősebb dobszólójával.

A rock veteránjai ezúttal is, sokadszorra is jól megérdemelt diadallal, hibátlan előadással maguk alá gyűrték a Budapest Sportarénát.

Borítókép: Ian Gillan énekes, Roger Glover basszusgitáros és Simon McBride gitáros a brit Deep Purple rockegyüttes koncertjén a Papp László Budapest Sportarénában 2023. július 16-án (Forrás: MTI/Mohai Balázs)