Rátóti Zoltán rendezőt – aki a darabban fontos szerephez jutó egyetemi hallgatók osztályfőnöke is – egyebek mellett arról faggattam, vajon mi a titok, ami Molnár műveit örök érvényű klasszikusokká teszik. – Ezek a darabok kitűnő szerepeket biztosítanak a színészeknek, és egyszerűen tökéletesen vannak megírva. Molnár egy nagyon különleges, bravúros színházi ritmust és nyelvezetet alkalmaz, és ahogy én látom, ez elegendő érték egy klasszikus értelemben vett színházi estéhez – mondta a rendező, aki arra is kitért, hogy a most harmadéves hallgatók – habár már találkoztak hasonló tananyaggal – most foglalkoznak először Molnár-művekkel. A rendező és mesterségtanár arra is felhívta a figyelmet, milyen jelentős lehetőség, hogy a hallgatók harmadéves korukban ennyire jelentős szerepeket játszhatnak a Nemzeti Színház színpadán. Mint fogalmazott, ez egyáltalán nem általános.
A próbákba fektetett munkájukból és a koncentráltságukból kiderült, hogy ennek a súlyát ők maguk is pontosan érezték. Nagyon elégedett vagyok. Én már az előző két tanév alapján is tudtam, hogy ez egy nagyon jó teherbírású csapat. Ez az előző tanév végén, a próbák kezdetekor még inkább bebizonyosodott, és bízom benne, hogy a visszajelzések is megerősítik majd, hogy érdemes volt beledobni őket ebbe a mély vízbe.
– mondta Rátóti Zoltán.
Holló Patrik, aki az Egy, kettő, három című egyfelvonásos darabban Antalt, a taxisofőrből egy óra alatt komoly üzletemberré alakuló fiatalembert alakítja, arról mesélt, hogy egyetemi hallgatóként először ijesztő volt a feladat. – Mégiscsak óriási színészekkel játszhattunk együtt: Bodrogi Gyulával, Schnell Ádámmal, Rácz Józseffel és még hosszasan sorolhatnám. Emellett az is új szituáció volt, hogy közönség előtt lehettünk, hiszen az egyetemen két évig úgynevezett stúdiómunkát végeztünk, és csak az osztálytársaink, illetve a tanáraink előtt zajlottak a jelenetek. Eddig nem kellett teljes karaktereket sem ábrázolnunk.
Ráadásul az általam alakított karakter a darab végére teljesen más ember lesz, megváltozik. Meg kellett találnom azt a pontot, amikortól Antal elkezd belehelyezkedni az igazgatói szerepbe. Emellett ez a fiú rövid mondatokban szólal meg, ami még inkább nehezítette, hogy megmutassam a lelkivilágát, és azt a hatalmas sokkot, ami őt éri. Hiszen egy óra alatt megfordul vele a világ, és egy kis taxisofőrből az Egyesült Automobil és Motorgyárak Részvénytársaságnak igazgatója lesz. Egy számára teljesen idegen környezetben találja magát, de mint egy igazi kaméleon, jól leveszi az őt átalakító Norrison karakterét
– osztotta meg tapasztalatait Holló Patrik.
Ugyancsak Rátóti Zoltán osztályának harmadéves növendéke Bubik Réka, Bubik István színművész lánya, aki Az ibolya című egyfelvonásos mű női főszereplőjét, Ilonát alakítja. Az ifjú művésznövendék arról mesélt, mennyire jó, hogy biztonságos közegben, az osztálytársak és az osztályfőnökük jelenlétében élhették át ezt az életre szóló tapasztalatot. – Bár most rendezőként állt előttünk, mégis adott egy biztonságérzetet, hogy vannak biztos pontok, ismerősök a színpadon, így ez egy remek átvezetés volt az igazi színház világába, ahol rögtön olyan nagyszerű színészekkel, játszhatunk együtt, mint Schnell Ádám, Bodrogi Gyula és Kristán Attila – mondta Bubik Réka, hozzátéve, hogy a próbák tanulságosak és fegyelmezettek, ugyanakkor nagyon jó hangulatúak voltak. – Néha szabadon engedtük a fantáziánkat – fogalmazott a hallgató, amit azzal egészített ki, hogy egy-egy megnyilvánulásuk, mozdulatuk, gesztusuk részévé vált az általuk megformált karakternek.
Természetesen ezek a gesztusok többnyire ösztönösen jöttek, és az egyetemen is arra nevelnek minket, hogy önmagunkból felépítve keltsük életre a karaktereket, azt mutassuk meg, ami bennünk van
– mondta Bubik Réka, aki arról is mesélt, mennyire nagy kihívást jelentett számára Ilona bőrébe bújni. – Az egyik pillanatban még mosolyog, pár másodperc múlva pedig őszintén sírva kell fakadni. De úgy igazán, szívből, nem csak megjátszva a sírást – mondta Bubik Réka. És hogy mit is üzen ez a darab? – Szerintem azt, hogy az élet kiszámíthatatlan. Bármelyik pillanatban jöhet valaki, aki olyan szinten változtatja meg az életedet, ahogy el sem tudnád képzelni. És azt, hogy nyitottnak kell lennie a világra, de közben nem szabad saját magunkat becsapni. A saját érzéseink és azoknak a kimondása mindennél fontosabbak – osztotta meg gondolatait Bubik Réka.
Borítókép: Holló Patrik (Antal) és Schnell Ádám (Norrison) az Egy, kettő, három című darabban (Fotó: Mirkó István)
