A rossz idő ellenére szép számmal gyülekeztek az érdeklődők a teátrum bejáratánál. Kisebb csoportok, családok főként tizenéves gyerekekkel, és az idősebbek is kíváncsiak voltak arra, hogyan működik a színházi gépezet. Madách Imre szobrának koszorúzását követően ugyanis az volt a nyílt nap célja, hogy mindenki el tudja dönteni, mennyire nehéz színésznek lenni. A színes programok mellett a legnagyobb erénye az évente megrendezett programnak a közvetlenség: a folyosókon szinte mindegyik színészbe bele lehet futni csak úgy „civilben”, mindegyikükkel szóba lehet elegyedni.
A félóránként induló kulisszajárás a színház műszaki bejárójánál kezdődött. A kilenc focipálya nagyságú területen fekvő épület olyan zugait járhattuk be, ahová máskor nincs lehetőség betekinteni: a kelléktártól a balett-termen át az öltözőkbe, sőt, még a vezérigazgatói irodába is elkísértek minket. A kellékesek munkája rendkívül összetett: minden drámáról és tárgyról tájékozódniuk kell, hiszen csak az adott korszakot megidéző rekvizitet vihetnek a díszletbe. Az ügyelő második neve „az Úr hangja”, ugyanis ő felügyel mindenért, ami a színpadon és a takarásokban történik. Ő szól a színésznek, amikor jelenése van, és ő koordinálja a díszletcserét, a gyors öltözéseket is – nélküle összeomlana az előadás.
Barta Ágnes színművész egy személyes történetet is megosztott a látogatókkal: az egyik leggyorsabb ruhacseréje A mester és Margaritában van, ahol úgy kell jelmezt váltania, hogy közben egy emeletet köntösben rohan, hogy a kellő pillanatban a színpad alatti süllyesztőből már az új szettben tűnhessen fel ismét. Erre mindössze két perce van.
Az emeleti előcsarnokban Az ember tragédiájához kapcsolódó kiállítást lehet megtekinteni. A magyar dráma napja a Tragédia ősbemutatójának emlékére esik szeptember 21-ére, így a mű megírásának 140. évfordulóján többszörösen is időszerű, hogy egy olyan tárlattal ünnepeljen a színház a Madách 200 után, ami ezt méltón mutatja be. A 2018-as előadás fantasztikus jelmezei mellett igazi relikviákat találunk: az Országos Széchényi Könyvtár jóvoltából látható eredeti rendezői példányt, korabeli színlapot, és több idegennyelvű fordítást is, amelyek egy részét az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet adta közre.
A Gobbi Hilda Színpadon Molnár Ferenc két híres, az Egy, kettő, három és Az ibolya című egyfelvonásosát próbálták. Az ezt követően kezdődött kerekasztal-beszélgetésen a produkcióban szereplő színművészetis hallgatók is részt vettek, akik elárulták, megnyugtató számukra a színház rendezett közege. A rendezés kontrollja, a színpadi elemek meghatározott pozíciója mind-mind felszabadítóan hat rájuk. Úgy fogalmaztak, hogy ők a festmény élettel teli szereplői, lehetnek saját ötleteik, de jó tudni, hogy van egy szilárd keret, amin belül mozoghatnak.
Kása Tímea szívügyeibe avatta be a Kaszás Attila Teremben összetömörülőket. Egy zsidó származású holland fiatal nő, Etty Hillesum naplójából készít monodrámát Falussy Lilla dramaturggal. Hillesum történetének érdekessége, hogy már felnőtt nőként kezdett írni – kizárólag magának és a fiókjának –, s rendkívüli tehetsége még úgy is megmutatkozott, hogy csak naplója és néhány levele maradt fenn. Mindössze két évig írhatott, utána haláltáborba hurcolták. Az est hangulatát Olgyay Gábor zeneszerző dalai lazították.
Kása Tímea azt a verset is elszavalta, amellyel a Versünnep különdíjasaként lehetőséget kapott az önálló est szervezésére a Nemzeti Színházban.
Délután a Belvárosi Betyárok adták a talpalávalót, este pedig többek között Balogh Kálmán Prima Primissima díjas cimbalomművész, a Karaván Família zenészei és növendékei, valamint a Gipsy Solosits Orcestra Esthajnal, a cigánytábor az égbe megy címmel adott ráhangoló koncertet a előkészületben lévő premierhez. Az ismert vidám, ritmusos és hallgatós cigány dalok mellett versek, drámarészletek csendültek fel Nyári Oszkár Jászai Mari-díjas színművész előadásában.
