Szombaton érkezett a Fővárosi Nagycirkuszba a hívás az artistáktól, hogy kitörtek a harcok Izraelben. A cirkusz stábja Fekete Péter vezetésével azonnal felvette a kapcsolatot a konzuli szolgálattal, és elindították a kimenekítéshez szükséges adminisztrációt. A cirkusz részéről Eötvös Suzy, a Magyar Cirkuszigazgatók Egyesületének elnökségi tagja, nemzetközi cirkuszi szakértő tartotta a kapcsolatot mind az artistákkal, mind a családjaikkal.
Artistakarrierem alatt soha nem kerültem hasonló szituációba, és nagyon örülök, hogy most a manézs másik oldaláról sikerült segíteni a bajba került kollégáinknak. Izgalmas órák voltak, de szerencsére minden a lehető legjobban végződött.
A három magyar artista, Horváth Judit, Csanády Bernát és Dobos Richárd egy egyhetes vendégszereplés miatt tartózkodtak Izraelben, ami péntek este ért véget, ezután pár napos pihenőt tartottak volna Tel-Avivban.
Dobos Richárd egy hotelben, Horváth Judit és Csanády Bernát pedig az egyik izraeli artista lakásában töltötte a péntek éjszakát. Szombaton, amikor elindult a rakétatámadás, még mindannyian hadgyakorlatnak hitték a bombázás kezdetét. Dobos Richárd még a tengerpartról is kirakott egy sztorit, és akkor kapta a hívást egy izraeli artista ismerősétől, akivel Kazahsztánban dolgoztak együtt, hogy azonnal menjen vissza a hotelbe, mert megtámadták Izraelt. Horváth Juditékat a szállásadóik ébresztették, hogy menjenek biztonságos helyre, amely esetükben a társasház lépcsőházát jelentette, ami vasbeton erősítést kapott az építésekor. Az első és a második rakétahullámot itt vészelték át.
Mindannyian elmondták, milyen kísérteties csend keletkezett a városban a rakéták elfogása és a szirénák leállása után: a protokoll szerint az elfogástól számított tíz percig még fedezékben kell maradni, hogy a megsemmisített rakéták lehulló darabjai ne sebesítsenek meg senkit.
Azt, hogy a helyiek milyen szinten vannak hozzászokva az állandó rakétatámadásokhoz, jól mutatja, hogy az első hullám után Horváth Juditék visszamentek a lakásba, kávét főztek és mindent folytattak ott, ahol abbahagyták, amikor újra megszólaltak a szirénák. A reggeli támadás után úgy döntöttek, inkább a Tel-Avivtól száz kilométerre északra lévő Haifában töltik a napot. Innentől minden folyamatos bizonytalanságban telt. Az útra már összecsomagolva vittek mindent, mert nem volt biztos, hogy visszatérnek egyáltalán Tel-Avivba vagy inkább Haifában maradnak. Itt csatlakozott hozzájuk Dobos Richárd is, és mint mondták,
egészen szürreális látvány volt, hogy a tengerben fürdőzők hátterét az állig felfegyverzett katonák adták géppisztollyal a kezükben, mivel a támadásra válaszul elrendelték napközben a mozgósítást.
Este hat-fél hét felé értek vissza Tel-Avivba, ahol nyugodt körülmények fogadták őket. Ez egészen este nyolcig tartott, amikor újabb rakétahullám érkezett. Dobos Richárdnak elmagyarázta egy helyi lakos, hogy menetrendszerűen este nyolc órára időzítik a támadásokat, hogy az esti híradóban breaking newsban szerepeljenek.
Ebben a támadásban Horváth Juditéktól kétutcányira be is csapódott egy rakéta, amit nem sikerült elhárítani.
Ekkor még fogalmuk sem volt, hogyan jutnak haza, de azt már feltételezték, hogy a szerdai repülőjáratuk nem fog elindulni Budapestre. Eötvös Suzy aztán szombattól folyamatosan tartotta velük a kapcsolatot, míg az adminisztráció zajlott, tartotta bennük a lelket, hogy haza fognak jutni. És igazából ez az információ jelentette az egyetlen reménysugarat, amikor két rakétatámadás között várták, hogy mi fog következni.
A folyamat természetesen hosszabb időt vett igénybe, vasárnap reggel még nem volt pontos információjuk arról, hogy mikor kell megérkezniük a reptérre. A reptérre vezető úton nem volt gond, az izraeli artista hölgy és férje kivitte őket kocsival. A reptéren aztán meg kellett találni a nagykövetség munkatársait, de kiemelték, a körülményekhez képest mennyire gyorsan és jól reagáltak a magyar hatóságok is a helyzetre.
Elmondták azt is, mennyire hálásak mindenkinek, aki részt vett a mentőakcióban, a Külkereskedelmi és Külügyminisztériumtól kezdve a Magyar Honvédségen át Magyarország izraeli nagykövetségének dolgozóiig, akik a tel-avivi reptéren koordinálták az eseményeket úgy, hogy ők maguk is akkor már 24 órája talpon voltak. Külön hangsúlyozták a repülőgépen szolgálatot teljesítő katonák kedvességét és azt, hogy a gépeken még pszichológus is volt velük.
És ismét bebizonyosodott, hogy a cirkuszi közösség mennyire összetartó, és azonnal segítenek egymásnak, amint szükség van rá. Hiszen az izraeli artisták gyakorlatilag a saját testi épségüket kockáztatták azzal is, hogy kivitték őket a reptérre. Mint mondták, talán még egyikük sem fogta fel, hogy min mentek keresztül és végtelenül hálásak, hogy nem egyedül kellett megbirkózniuk a helyzettel, amibe önhibájukon kívül kerültek.
Borítókép: Az artisták a szerencsés hazaérkezés után (Fotó: Fővárosi Nagycirkusz)
