Interjút adott a Mandiner hetilapnak a Halhatatlanok Társulatának tagja, Koncz Gábor. A 85. életévét júliusban betöltöltött művész elmondta, szívéhez az a színház és film áll legközelebb, amelyben hősök vannak. – Hogy paraszthősök, amilyeneket az alkatomnál, habitusomnál fogva magam is sokat játszottam, vagy történelmi legendák, az mindegy. A lényeg, hogy bátor, a hazájukért, szerelmükért, elveikért akár az életüket is feláldozó példaképeket lássanak a fiatalok. Ezért fogadtam el örömmel annak idején Dörner György és Csurka István meghívását is az Újszínházba, mert ott prioritást élvez a nemzeti érzés – mondta. Hozzátette, a liberális színjátszásnak is van helye ezen a színes palettán, de semmi esetre sem a középpontban.

Koncz Gábor a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) átalakításáról is elmondta a véleményét, mint mondta, üdvösnek tartja, hogy „az SZFE ügyeit végre rendbe tették”.
Ennek következtében talán visszaáll a régi egyensúly, és ismét kinevelődnek azok a generációk, amelyeknek a tagjai között több lesz a férfi. Olyan, aki adja és kapja a pofonokat, és nem távolról lesi a verekedést. Bátorság nélkül ugyanis nem lehet hősöket játszani. Bátorság nélkül nem lehet létezni sem! Nem azt mondom, hogy a bátor ember örökké él, de a gyáva meg sose él
– fejtette ki.
A Kossuth-díjas színész a magyar és világpolitika alakulásáról szólva kijelentette: a lelkekben akkor lesz újra egyensúly, amikor a globalizmus címén újból erőltetett internacionalizmust felváltja a jó értelmű nacionalizmus.
Azt mondják az internacionalisták, hogy ők mindenütt otthon vannak a világban. Én meg nacionalista vagyok, itt vagyok otthon! Sőt, itt én vagyok a gazda! És nem félek kimondani azt sem, hogy a magyart minden eszközzel védeni kell, mert szerintem veszélyeztetett faj. „Jó magyarnak lenni nehéz, de nem lehetetlen”, fogalmaz Széchenyi. Erre kellene a magunk eszközeivel törekedni mindannyiunknak. Ahogyan a miniszterelnökünk is teszi, akit a század legnagyobb politikusának tartok. Azért, mert család- és sportszerető, de ami a legfőbb érdeme az én szememben, hogy nem emeli fel a kezét, nem adja meg magát. És ahogy már korábban mondtam, szeretem a bátor embereket, akik után – mert valakik után muszáj – menni lehet. Arra kérem az Istent, hogy még az ő regnálása alatt menjek el
– mondta Koncz Gábor.