A színész egyre többet gondol az elmúlásra is. Mint mondta, ez is hozzátartozik a méltósággal való megöregedéshez: nem siettetni semmit, de elrendezni magunk körül a dolgokat, hogy másnak ne legyen rá gondja. Hozzátette: nem úgy kell emlékezni senkire, amikor már öreg és megtört, hanem amikor még topon volt.
De nem panaszkodom, az nem vallana rám. Hogy is tehetném, amikor ilyen fantasztikus élet van mögöttem! Óriások tanítottak, több mint száz filmben és színházi előadásban játszottam, a színészbarátaimon kívül olyan szellemi nagyságokat ismerhettem, dolgozhattam velük együtt, mint Weöres Sándor, Szabó Magda, Németh László vagy Csurka Pista. És ami a legfontosabb: mindig úgy éltem, ahogy helyesnek tartottam, nem úgy, ahogy azt mások helyesnek tartják. Nem voltak balhéim, soha egyetlen családtagomnak nem kellett szégyenkeznie miattam. Konzervatív színész vagyok, és keresztény ember. A hovatartozásom, a világszemléletem soha egy pillanatig sem kérdőjeleződött meg. Azóta, amióta tizenkét évesen rövidnadrágban, a hidegben – majd még huszonöt éven át a Nemzeti Múzeum lépcsőjén – elszavaltam a Nemzeti dalt
– mondta Koncz Gábor.
Borítókép: Koncz Gábor (Fotó: MTI/Kovács Tamás)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!