Hangulat, arcél, zamat + galéria

Tavasszal indult útjára a magyar kultúra szempontjából egy rendkívül fontos kezdeményezés, amely során a Közép-európai örökség program részeként, az Ernst Galéria közreműködésével a nagybányai festőiskola remekműveiből nyílt kiállítás Nagybányán. A modern magyar festészet alapjainak lerakásához nagyban hozzájáruló egykori nagybányai festőiskolát éleszti újjá a program. A hiánypótló projekt újabb állomáshoz érkezett: november 8-án Marosvásárhelyen mutattak be újabb alkotásokkal bővült tárlatot. A kurátorral, Eleni Koranival egyebek között a vállalás és a művek jelentőségéről beszélgettünk.

A kiállítás kurátora, Eleni Korani a nagybányai remekművek között Fotó: Eleni Korani

– A magyar művészet szempontjából milyen jelentőségű egy ilyen kiállítás létrejötte?
– Művészeti szakértőként és az Ernst Galéria képviselőjeként minden esetben az összművészeti megközelítésre helyezem a hangsúlyt. Kiemelten fókuszálunk a századforduló magyar művészeti értékeire, s azt hiszem, jobb helyen nem is lehetnénk most. Közép-Európában Marosvásárhely ennek az egyik emblematikus települése, itt található Komor Marcell és Jakab Dezső által tervezett  Kultúrpalota és Városháza, valamint megannyi szecessziós kulturális létesítmény, amelyek ma is lenyűgözőek. 

Számomra így különös jelentőséggel bír hogy a tárlat második állomása Erdély szellemi és kulturális központjában látható, ahol a képzőművészet szimbiózisban él az építészettel, iparművészettel, irodalommal és zenével.

 A Közép-európai Épített Örökség Megőrző Alapítvány által létrehozott Közép-európai örökség programnak az a missziója, hogy olyan értéket teremtsen, amelyből az érintett országok és települések közösségei részesülnek. Ez egy kulturális misszió. Jelen eseteben a művészeti értéken túl a közösség teremtő, összetartó és segítő hatását is jelenti. Már a nyári tárlat is bizonyította, hogy határokon átívelő sikere lett a kezdeményezésnek. Közös örökségünk bemutatásán túl közösségek indultak útnak, hogy megnézzék Ferenczy Károly, Iványi Grünwald Béla vagy Boromisza Tibor száz éve nem látott műveit. 
 
– Milyen remekművek kerültek a közönség elé?
– Ez egy nagyszabásúbb kiállítás, mint a nyári bemutatkozásunk volt. A Magyarországról érkezett anyag egyharmada teljesen kicserélődött, új, még sosem látott, kimagasló darabokkal, ehhez adódik 12 festmény és két szobor a marosvásárhelyi és nagybányai múzeumokból, így összesen negyvenhét mű kapott helyet a Várgalériában. A helyi szervezők hatalmas lelkesedéssel vetették bele magukat a munkába: megpróbálták a lehető legjobb közgyűjteményi műveket párhuzamba állítani a Magyarországról érkezett alkotásokkal. 

Elkezdődött a közös gondolkodás, s itt már megvalósult a magán- és közgyűjteményi együttműködés.

Összegezve, a tárlat több mint fele új anyag. Láthatók Ferenczy Károly korábban száz évig lappangó Lóitatás és Gyermekek pónikon című ikonikus festményei, Pechán József Koradélután című műve, amely örökségvédelem alatt áll, továbbá a rövid alkotói pályájú Plányi Ervin ízig-vérig fauve festménye, amelyet valószínűleg édesanyjáról készített. Gyöngyszem Klein József Akt a tájban című festménye, Tihanyi Lajos Nagybányán készült tájképe, valamint kubista festőnk Szobotka Imre Nagybányai utca című alkotása is. Fontos kiemelni, hogy figyelmet irányítsunk a női alkotókra is, erre jó példa Gyenes Gitta nemrég előkerült és most kiállított Fények a parkban című, 1910 körül készült, korai műve is. 

– Volt-e meglepetés, tehát olyan mű, amelyet ön sem ismert eddig ? 
– Igen. Igazi szenzáció, s most látható először válogatott kiállításon Boromisza Tibor monumentális Triptichonja, a Pásztorok imádása, amely évtizedekig a nagybányai múzeum raktárában volt elfelejtve. A megnyitón készült is egy fotó, amelyen helyi és itthoni szakmabeliek csoportja áll a festményen látható alakok kilétének megfejtésén tanakodva. Mindig örömünnep, amikor új, eddig még nem látott művek kerülnek kontextusba, „kezdenek” párbeszédbe egymással és velünk, nézőkkel. Hiszen, a tárlat nem titkolt célja az is, hogy újabb művek bukkanjanak elő, ezzel is gazdagítva az egyes festők életműveit és örökségünket. 

– Hova tovább? Hogyan építkezik tovább ez a nagybányai művészeket bemutató, nemes kezdeményezés?
– Az első két kiállítás története itt nem ér véget: mind a nagybányaiból, mind pedig a januárig látogatható marosvásárhelyi tárlat anyagaiból jelentetünk majd meg katalógust. 

Jövőre a Vajdaság felé vesszük az irányt. Koncepcióm szerint minden település egy hozzáigazított kiállítást kap új művekkel. 

A Hazatérés, Nagybányai remekművek magángyűjteményekből című kiállítássorozat így nem egy állandó, mondhatni stagnáló anyag körbeutaztatása, hanem egy dinamikusan változó és fejlődő párbeszéd a művek és a közönség között. Igazi XXI. századi kapcsolódás, amely a múltunkból és jelenünkből táplálkozik, majd együtt közös értékeken alapuló jövőt teremt. 

Borítókép: Eleni Korani, a kiállítás kurátora (Forrás: Eleni Korani)