A szerző köteteiben olyan művészekre, zenészekre, énekesekre, írókra hívja fel a figyelmet, akiket a kultúra megszállásában „társutasoknak” nevez. A beszélgetésben szó esik Hofi Gézáról, Koncz Zsuzsáról és Bródy Jánosról is.
Andor Éva műsorvezető bevezetőjében elmondta, hogy Mező Gábor már régóta kutatja azt, hogy a Rákosi-, majd a Kádár-korszakban kialakított struktúrákat hogyan mentették át a rendszerváltás utánra, erről szól A média lenyúlásának titkos története című, korábban megjelent könyve is. A kérdésre, hogy elképzelhetőnek tartja-e, hogy ezek a struktúrák még ma is jelen vannak a magyar közéletben, a kutató kifejtette:
Abszolút kijelenthető, hogy itt vannak és működnek, látjuk a hatását. Nyilván egy generáció már kiöregedett és kevésbé befolyásos. Például Juszt László már csak a Facebookon tud uszítani, meg provokálni az ő sajátos stílusában, meg Vitray Tamás is, aki szintén az idősebb generációhoz tartozik. Ez a fajta társaság valahogy mindig egy kicsit ilyen depressziós, »merjünk kicsik lenni!«, ne merjük kimutatni a hitünket, a hazafiságunkat életérzést sugározta magából. Szerintem ezt egész sokakba át is örökítették
– jegyezte meg Mező Gábor.
A műsorvezető elmondta, hogy szerinte manapság a különböző nem televíziós, illetve közösségi platformok, a letölthető felületek meglehetősen nagy hatást tudnak kifejteni, mire Mező Gábor kijelentette, hogy ettől függetlenül ő nagyon örül, hogy az említett két személy már nincs ott egyik televíziós csatornán sem. Szerinte ezek a személyek mérhetetlenül káros tevékenységet folytattak a televíziókban évtizedeken keresztül. Kijelentette, hogy örül neki, hogy már nincs Nap TV és a Szomszédok is eltűnt a képernyőről.
Andor Éva a szerző könyveire utalva mondta el, hogy azokban olyan zenészekről, művészekről, különböző funkciókban tevékenykedőkről van szó, akik a rendszerváltás után jöttek rá hirtelen, hogy ők a szocializmust belülről bomlasztották, ellenállók voltak, miközben ez korántsem történt így, a diktatúra kiváltságosai voltak. Most pedig független objektívként hirdetik magukat. Őket nevezi a kutató társutasoknak. Mező Gábor kifejtette:
Igazából azokkal van a legnagyobb baj, akik a kedvezményezettjei voltak a rendszernek, éltették a kommunizmust és a szocializmust, aztán a rendszerváltás pillanatában gyorsan zakót cseréltek és többnyire feltették rá az SZDSZ-es kitűzőt. Ők hirtelen liberálisok lettek és demokraták. A legnagyobb probléma az, hogy utólag lázadóknak hazudják magukat, miközben nem voltak azok. A legismertebb példa Koncz Zsuzsa és Bródy János, mert ők azok, akik ezt nagyon hangosan művelik. Ez szerintem történelemhamisítás.
Sokkal jobban el tudom fogadni azokat az embereket, akik kommunisták vagy baloldaliak voltak és azok is maradtak. Schiffer András például egész életében baloldali volt. Ő tényleg nem lett soha például globalizmuspárti, szélsőliberális. Ő is alakult az élete során, de maradt ott, ahol volt. Nyilván nem értek vele egyet abban, hogy ő a marxizmust egy viszonylag legitim dolognak gondolja, de mégis hiteles embernek tartom – jelentette ki az újságíró.
Mező Gábor elmondta azt is, hogy a Kádár-érában azért tűnt a környező országokhoz képest Magyarország a legvidámabb barakknak, mert ezt a hatalom megengedte, megteremtették a szabadság illúzióját. A cenzúrát is „manikűrözésnek” hívták, hiszen nem kellett erőszakosan megfegyelmezni például a humor területét, mert Komlós János és Hofi pontosan tudta, hogy meddig mehet el, hisz mindketten „megbízható emberek” voltak. Eljátszották a nagy szabadságot, amitől mindenki azt hitte, hogy Magyarországon valóban többet lehet, mint például Romániában.
Számtalan egykori ÁVH-s volt, akik vezették a tévét, a rádiót, a kiadókat, akiknek nem kellett megmondani, hogy mit lehet és mit nem, mert tudták maguktól, és be is tartatták. Ilyen volt például Hárs István, a rádió elnöke, aki állítólag szakmailag azért volt jó, mert nem nagyon szólt bele a dolgokba, de dokumentumok bizonyítják, hogy a szilveszteri kabarét, amiben Hofi és Komlós szerepelt, ő cenzúráztatta meg.
– Most pedig azt halljuk, hogy újrahazudják a múltat, hogy nem is volt cenzúra, csak öncenzúra, márpedig én el tudom mondani, hogy bizonyítékok vannak rá, hogy volt, akkor talán el lehetne egy kicsit hallgatni, és abba lehetne hagyni a hazudozást – jegyezte meg a kutató.
Andor Éva kérdésére, hogy miért volt kártékony az ártatlannak tűnő Szomszédok című sorozat, Mező Gábor kifejtette:
Ez a Szomszédok nem az ős Kaján, hanem az ősproli világa volt, mindig az ő szemszögéből mutatott be mindent. »Ne nagyon próbálkozz, inkább maradj ott a fenekeden, panaszkodj« – ez mindig bejött. A gazdag, sikeres emberek mindig gyanúsak vagy bunkók, esetleg még csalók is általában. Egy kommunista, szocialista életképet terjesztett, de nem is emiatt volt veszélyes, hanem mert végtelenül depresszív és nyomasztó volt. Azt sugározta, hogy a rendszerváltozással semmi nem változott, csak még inkább rosszabb lett
– jelentette ki Mező Gábor.
A teljes beszélgetés visszanézhető a Kontextus YouTube-csatornáján.
