Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének (Nöri) főigazgatója a mai megemlékezésen elmondta: a Nemzeti Örökség Intézete kiemelten foglalkozik az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 175. évfordulójával. A Nöri többek között a Görgei fővezérsége alatt lezajlott tavaszi hadjáratra emlékezik majd, amelynek útvonalán a nemzeti sírkert részeként védett sírhelyekkel rendelkező kiemelt helyszíneket úgynevezett okos parcellakővel jelöli meg. Felmérik és a Magyar Nemzeti Névtér felületén megjelenítik az 1848/49-es forradalom és szabadságharchoz kötődő határon túli helyszíneket, március 15-éhez kapcsolódóan pedig diákcsoportoknak hirdetnek programokat a Fiumei úti sírkertbe, ahol több helyszínen is emlékezhetnek a forradalom és szabadságharcra. Május 21-én Görgei legnagyobb haditettének, Buda 1849-es bevételének évfordulóján pedig egy 1848/49-es emlékművet avatnak Görgei végső nyughelyének közelében.
Mi, ma Magyarországon akkor alhatunk nyugodtan, akkor teljesítjük a kötelességünket, ha Görgei emlékét megőrizzük magunknak, a gyermekeinknek és az unokáinknak
– zárta beszédét a főigazgató.
Hermann Róbert, a Görgey Kör elnöke, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság tagja, a ’48–49-es szabadságharc kutatója beszédében arra mutatott rá, hogy Görgei úgy is képes volt szeretni a hazáját, hogy a haza nem szerette őt. Hozzátette:
a magyar történelem számos kiváló hadvezére között a rendelkezésre álló erőforrásokat és lehetőségeket nézve kevesen értek el akkora teljesítményt, mint ő, hiszen Görgei egy kevesebb mint egyéves hadsereggel a határokig kergette Európa egyik legnagyobb hagyományokkal rendelkező hadseregét. Görgei Artúr a magyar nemzet utolsó, igazán nagy hadvezére volt
– zárta beszédét Hermann Róbert.
A polgári végzettségét tekintve vegyész Görgei Artúr régi nemesi családból származott, családnevét y-nal írta, a forradalom hatására vette fel az i-betűs írást, amihez aztán élete végéig ragaszkodott. A világosi fegyverletételt követően ő volt az egyetlen tábornok, akinek kegyelmet adtak, emiatt terjedt el az a feltételezés, hogy áruló volt.
„Görgeyt felemeltem a porból […] és ő a hazának gyáván hóhérjává lőn” – hangzott Kossuth Lajos híres kirohanása, ami aztán évtizedekre megpecsételte a szabadságharc zseniális hadvezérének sorsát.
Görgei hosszú életének legismertebb szakasza az a nem egész fél év, amíg századosból az ország teljhatalmú vezetőjévé vált. Bár az aradi tizenhárommal ellentétben Görgei a halálos ítéletet és a kivégzést I. Miklós orosz cár közbenjárására elkerülte, az országot el kellett hagynia. Feleségével Klagenfurtba internálták, itt írta meg visszaemlékezéseit. Művét a Habsburg Birodalomban tiltólistára tették, de Londonban, New Yorkban, Lipcsében és Torinóban megjelent. Ferenc József megkoronázásakor (1867) térhetett csak haza. Kegyelemkenyérnek számító állások betöltése után végül Visegrádon telepedett le, ahol öccse birtokát igazgatta. A fagyos légkör csak az 1880-as években kezdett enyhülni körülötte, volt katonatársai kezdeményezték a rehabilitálását.
Borítókép: A Görgei család díszsírhelye (Fotó: Nemzeti Örökség Intézete)
