Nemcsak a forgatás, hanem a végeredmény is kiváló lett, Horváth Lajos Ottó úgy fogalmazott:
Az első vágás után láttam a filmet – még mindenféle trükk, zene és zörejek nélkül –, és akkor szerelmes lettem a többiekbe, főleg a fiatalabbakba, de szinte szó szerint. Nagyon bele tudok szeretni szereplőkbe, ha úgy vannak, és szerintem kiválóak a fiatalok. Gyönyörűek, szépek, jó őket nézni. Nagyon erősen vannak jelen, én ezt láttam. Szépek a képek is, nagyon szépen van a film fotózva
– árulta el.
A színész szerint a filmmel kapcsolatban gyakran elhangzó „grandiózus” jelző valóban igaz, hiszen hatalmas vállalkozásról van szó, ami szokatlan a hazai filmgyártásban, de reméli, ezentúl nem lesz az.
Mint mondta, a Hadik című filmben „is jó volt megmártózni, és látni, hogy ott is milyen alázattal és erős szakmai igyekezettel dolgozott mindenki.” Hasonlóan érzett az Aranybullával kapcsolatban is, kijelentve, nem örült neki és nem is értette igazán, miért kapott ennyi támadást a hatrészes ismeretterjesztő sorozat.
A történelmi filmekről szólva azt mondta:
ha más országok, nemzetek kimarkolnak valamit a történelmükből, meggyúrják, megkeverik egy kicsit, és sikereket érnek el vele, akkor abszolút üdvözlendő, hogy ez Magyarországon is elindult – úgy kellene mondani, hogy újra.
A színész elárulta, megsérült kollégájával, Szász Júliával néha szoktak beszélni, felhívják egymást, már mindketten jobban vannak. Hozzátette, Vidnyánszky Attilával, a Nemzeti Színház vezérigazgatójával is beszélget majd, ha lesz rá idő és alkalom.
Borítókép: Horváth Lajos Ottó Farkasch szerepében a Most vagy soha! című filmben (Fotó: Fórum Hungary)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!