Jelenleg még főként a gyógyulásra koncentrál a Nemzeti Színház színpadon megsérült művésze, Horváth Lajos Ottó, az Indexnek adott interjújában azonban elárulta, hogyan érezte magát a Petőfi-film forgatásán, amely majdnem két évvel ezelőtt kezdődött. A Most vagy sohában Farkascht, a titkosrendőrt alakító színész elmondta: nagy örömet jelentett számára, egészen kivételes érzés volt játszania a filmben.
Sok minden lenyűgözött ebben a filmben. Például az az aprólékosság, amivel fölépítették ezt az egész világot Soprontól a fóti díszletvárosig. Fóton, amikor megláttam azon a hatalmas területen azt a várost, tényleg azt hittem, hogy Hollywoodban vagyok. Ott volt a Heckenast nyomda, a Pilvax, cserélhető cégtáblák, változtatható homlokzatok, és az ember átérezte, hogy az a vállalkozás, aminek őt egy kitüntetett résztvevőjének választották, tényleg hatalmas. Nagyon jó érzés volt. Aztán amikor ellepte a tömeg ezt a várost, jöttek a lovak, az állatok, és ebben kellett játszani, az olyan volt, mint gyerekkoromban. Újrajátszottuk A kőszívű ember fiait vagy a Robin Hoodot. A környezet is sokat segített, úgyhogy nem kellett gyötrődni
– fogalmazott.
Hozzátette, olyan odafigyelésben, olyan minőségben, emberkezelésben, olyan körülmények között dolgozhattak a forgatás során, ahol tényleg azt érezték, hogy kiemelten figyelnek rájuk és a munkájukra is. Nagyon jóleső, biztonságos, erős érzés volt – fogalmazott.
A film készítésének körülményeiről Horváth Lajos Ottó elmondta, rengeteg előkészítő munka előzte meg a forgatás. „Talán furcsa ezt hallani, de a filmen belül is létezik kémia. Már ekkor is érezhető volt, hogy az alkotók nagyon a szívükön viselik ezt az ügyet, fontos számukra, hogy a lehető legjobb döntéseket tudják meghozni” – mondta, hozzátéve, nagyon rokonszenves volt számára az is, hogy miután megkapták a forgatókönyvet, leültek beszélgetni a karakterekről Lóth Balázs rendezővel, Kis-Szabó Márk, Rákay Philip, Szente Vajk forgatókönyvírókkal (utóbbi kettő egyben a film kreatív producere).
Nemcsak a forgatás, hanem a végeredmény is kiváló lett, Horváth Lajos Ottó úgy fogalmazott:
Az első vágás után láttam a filmet – még mindenféle trükk, zene és zörejek nélkül –, és akkor szerelmes lettem a többiekbe, főleg a fiatalabbakba, de szinte szó szerint. Nagyon bele tudok szeretni szereplőkbe, ha úgy vannak, és szerintem kiválóak a fiatalok. Gyönyörűek, szépek, jó őket nézni. Nagyon erősen vannak jelen, én ezt láttam. Szépek a képek is, nagyon szépen van a film fotózva
– árulta el.
A színész szerint a filmmel kapcsolatban gyakran elhangzó „grandiózus” jelző valóban igaz, hiszen hatalmas vállalkozásról van szó, ami szokatlan a hazai filmgyártásban, de reméli, ezentúl nem lesz az.
Mint mondta, a Hadik című filmben „is jó volt megmártózni, és látni, hogy ott is milyen alázattal és erős szakmai igyekezettel dolgozott mindenki.” Hasonlóan érzett az Aranybullával kapcsolatban is, kijelentve, nem örült neki és nem is értette igazán, miért kapott ennyi támadást a hatrészes ismeretterjesztő sorozat.
A történelmi filmekről szólva azt mondta:
ha más országok, nemzetek kimarkolnak valamit a történelmükből, meggyúrják, megkeverik egy kicsit, és sikereket érnek el vele, akkor abszolút üdvözlendő, hogy ez Magyarországon is elindult – úgy kellene mondani, hogy újra.
A színész elárulta, megsérült kollégájával, Szász Júliával néha szoktak beszélni, felhívják egymást, már mindketten jobban vannak. Hozzátette, Vidnyánszky Attilával, a Nemzeti Színház vezérigazgatójával is beszélget majd, ha lesz rá idő és alkalom.
Borítókép: Horváth Lajos Ottó Farkasch szerepében a Most vagy soha! című filmben (Fotó: Fórum Hungary)
